Nekem aztán az érzékenységgel igazán semmi bajom sincs, na de a kultuszokkal (v.minek a határtalan imádatával), mint pl. az érzékenység kultuszával már annál inkább. Márpedig a szentimentalizmus nem más, mint az érzékenység kultusza. És bár tagadhatatéan, hogy még ezen belül is lehet valami érvényeset letenni az asztalra, nota bene alkotni, de amikor/és ahol szezon és fazon keveredik, akkor/és ott erre már nemigen nyílik lehetőség, még akkor sem, ha lábunk alatt kráterré mélyül is a földút. Ez utóbbinak ugyanis uszkve ugyanannyi köze van a csodához (na meg a "megnyílt a Föld"-höz és ahhoz, hogy száz évvel ezelőtt mit is gondoltak volna minderről az emberek), mint a templomba járásnak a hit lényegéhez, nem is beszélve a megbecsülésről, önbecsülésről a méltó életbe vetett hitről, stb. :)

A templomba járás egy csoport kultúrájának a része. Fontos része. Aki e kultúrának a tagja az templomba jár és ezért megbecsülés jár érte. Mint minden kultúrában, minden preferált érték racionális cselekvésért. Más kultúrákban Ilyen érték racionális cselekvés a kánontól eltérők fitymálása, a megvetése, a leereszkedő véleménynyilvánítás, stb. Ott ezért jár a megbecsülés. Ott ebben hisznek. Azok az emberek, akik a templomba jártak a saját kultúrájukban hisznek. Hisznek, mert értelmet akarnak adni az életüknek. Ami nincs, de akarnak. Joguk van hozzá. Ahogy másoknak joguk van értetlenkedve fitymálni. Csodák pedig nincsenek, se száz éve se most, de ettől függetlenül csoda az, amit annak mondunk. Az egyik ilyen csoda lesz, ha megértem mi köze ennek a szentimentalizmushoz.

Persze, hogy "A templomba járás egy csoport kultúrájának a része.". Hogy ne az lenne, ilyet én nem állítottam. Ezt te rángattad most ide. Az viszont már igencsak kérdéses, h. a templomba járásért vajon miért is járna megbecsülés. Persze ezen az alapon megvetés se, ez nyilvánvaló. Ami jár, az ennek a kultúrának az elfogadása. Méghozzá minősítés nélküli elfogadása. Továbbá nemigen létezik ember, aki valamilyen módon ne lenne bizonyos kánonhoz/kánonokhoz köthető, egyszersmind bizonyos kánontól/kánonoktól eltartó, nem is szólva a nem kanonizált kánonokról, melyek szerencsére egyre sokasodnak. Szóval, semmiféle fitymálásról nem volt, nem esett itt szó! Jogokról meg aztán végképp nem. Ez már megint a "kabáthoz a gombot" effekt termetes példája! Valamit el akarsz mondani, és ahhoz belelátsz olyasmit is a leírtakban, ami még megközelítőleg sincs benne. És attól, hogy valamit csodának mondunk, attól bizony az még nem az! És nem csak feltétlenül nem az! Legfeljebb csodának lehet látni-vélni-hinni azt ,ami nem csoda! Egyébként ez sem csoda! :) Ami pedig a szentimentalizmust illeti, éppen, hogy azt próbáltam mondani, hogy bár az sem a kedvencem, de a poszt még a szentimentalizmuson belül sem tekinthető egységes és koherens gondolatfolyamnak. Oda is írtam, hogy miért gondolom így. Tehát, itt sincs semmi csoda, hiszen ezt jól érted, nincs hozzá köze, csupán érzelgős. Lehet, hogy túl gyorsan olvastad, amit írtam? :)

Nézd az, hogy te a szentimentalizmust az érzelgősség szinonimájaként használod az a te dolgod. Ha javítod a megjegyzésedet érzelgősségre az is. Bár így kétségtelenül „kritikusabb”, a szöveg, de attól még nem lesz igazabb. Tudniillik a szóhasználatok visznek el. A téma az érték-racionális cselekvések közösség megtartó szerepe. Ez összehozható az érzelmekkel, de akkor se én vagyok szentimentális, hanem Andocs népe. Ők járnak templomba hétszáz éve, ők írják ezt elő maguknak. Hasonlatosan sok más közösséghez. Az én megrendültségem itt érdektelen epizód. Mondom, hétszáz éve koptatják a köveket. Ha XVIII században cserélték, akkor négyszáz. Azért ez errefelé nem kis teljesítmény. És ez a teljesítmény hozzájárult emberségük, méltóságuk megőrzéséhez. Ami csak nekik érték. Az hogy te ezért tiszteled, vagy sem őket mindegy. Én azt tisztelem, hogy meg tudtak maradni. Egyébként nem tudok olyanról, amit szégyellniük kellene.

Ha az előző x bejegyzésemből azt olvasod ki, hogy én azt állítom, hogy a szentimentalizmus az érzelgősség szinonímája, avagy egyenesen úgy használom, akor nem sok értelme van ezt itt folytatni. Azért még egy próba, itt van mégegyszer:

Nekem aztán az érzékenységgel igazán semmi bajom sincs, na de a kultuszokkal (v.minek a határtalan imádatával), mint pl. az érzékenység kultuszával már annál inkább. Márpedig a szentimentalizmus nem más, mint az érzékenység kultusza. És bár tagadhatatéan, hogy még ezen belül is lehet valami érvényeset letenni az asztalra, nota bene alkotni, de amikor/és ahol szezon és fazon keveredik, akkor/és ott erre már nemigen nyílik lehetőség, még akkor sem, ha lábunk alatt kráterré mélyül is a földút.

Továbbá nem javítottam ki semmit! Pusztán a második bejegyzésemben kiírtam, kimondtam azt, amit az elsőben csak körülírtam. De úgy látszik, ha kimondom, ha nem (ha csak körül írom), akkor sem olvasod el rendesen, amit leírok. Már bocs, de össze-vissza írogatsz mindent, nem arra vonatkozó dolgokat, amikről én beszéltem. Én kifejezetten az írásodról és nem Andocs népéről beszéltem. Továbbá a megrendülésedet sem érintettem egy szóval sem. Még tovább, nem győzőm hangsúlyozni, hogy részemről szó sem volt arról, hogy akár tisztelném, akár ne tisztelném az andocsiakat, ez már valóban tőlem független képzelgés, amit az utolsó mondatod látványosan meg is koronáz: ki mondott v, akárcsak utalt itt arra, hogy az andocsiaknak bármit is szégyellniük kellene? Rajtad kívül senki!

Egyébként mindebből a probléma megközelítésére egy másik szempont is kínálkozik! Mégpedig az, hogy ha arról szólt volna az írás, amit itt utoljára leírsz az andocsiak több száz éves kitartó templomba járásáról, lépcsőkoptatásáról, stb. arról, amit te ehhez kapcsolódóan még említésnek méltónak gondolsz, akkor ez az egész még szép "kabát" is maradhatott volna, ahelyett hogy apró kis "gombbá" változtattad volna! és bár kritikus, amit írok, nem bántásiból teszem, mert tudom, hogy tudsz máshogy is írni. Ha ugyanis biztos lennék benne, hogy csak szerencsétlenkedsz, akkor bizony vagy szó nélkül hagynám, vagy megmosolyogva valami lényegtelen és közömbös és butácska jópofizással elintézném, ahogy azt bizonyn igen gyakran látom másoktól. :)

A hetvenes években a KISZ aggódott értem ilyen bizalommal teli jobbító szándékkal. Az érték-racionális cselekvés lényegét persze ők se nagyon értették, és amikor példákon magyaráztam, akkor a kövek kopását – az élet árulkodó, megfejtésre váró tényeit – ők is gombnak vélték, amihez kabátot kerítek. Csóválták is a fejüket. Jobbító szándékkal! De mit csináljunk, engem arról győztek meg, hogy a tapasztalatokból kell kiindulni. Az apró elénk kerülő gombokból. És fel kell fedezni a világot. Annak egy részét. És ha itt valamit nem tudsz követni, akkor nem biztos, hogy az össze-vissza van. Lehet, hogy csak elvesztetted a fonalat. Nem biztos, de előfordulhat. A kommentezőket pedig hagyd békén. Velem foglalkozz, ha már a bejegyzést unalmas kuszaságnak ítéled. Bár ehhez se ragaszkodom, jobb lenne a poszt, de még mindig szerencsésebb, mint mások cseszegetése.

Érdekes megnyílás, részletes betekintést ad, mi minden kavarog benned, ami nem találja az adekvát kivezető útját... méghogy aggódás, méghogy KISZ, méghogy érték-racionális cselekvés, méghogy jobbító szándék ( a "nem bántásiból" bizony, nem jobbító szándékot jelent!). És aki egy parányit sem tudja követni, mit is sorjáznak a betűk a bejegyzéseimben, az éppen hogy te vagy, mert nyilván szándékosan ( ez a jóindulatú megközelítés) nem akarod megérteni ami oda van írva. na meg egészen másról akarsz beszélni, olyanról, amit én még csak nem is érintettem, de a te bögyödet valami miatt nyomja. Ha valami, hát ez maga a cseszegetés, és lássuk be nem igazán színvonalas formában. Továbbá hogy kerülnek ide a kommentezők? Ki cseszeget itt kicsodát? Legfeljebb te próbálkozol, igaz eredménytelenül, ahelyett, hogy pontosan elolvasnád a bejegyzéseket. Végül is megsértődni a legkönnyebb, ahhoz tényleg nem kell semmiféle teljesítmény. és látod, ezt is szélte.hosszában tapasztalom a blogvilágban! Nem gondoltam, hogy ebben a vonatkozásban még te is meg tudsz lepni. És még mielőtt megint cseszegetést vízionálnál, hát segítek: ez puszta kritikai meglátás, ráadásul mint a többi véleményem is, szubjektív. Még akkor is, ha nyilván még megközelítőleg sem vagyok vele egyedül! Szóval, Luczifer, mindez amit itt újfent összehordtál, részedről már nem is pusztán csak képzelgések, ezek már jó kövér lázálmok! De hogy ne sasszézzunk már olyan messzire az indító poszttól, a kritikára adott reakcióid alapján , ebben sincsen semmi csoda! :(( ::))

p.s.
A CSODA olyan esemény, amelyet nem tartunk lehetségesnek vagy valószínűnek tapasztalataink és ismereteink fényében.