Nincsen egy ok, csak okok vannak, és azok sem szálazhatóak szét egymástól.

Bizony, bizony sok ok van. Ha jól számolom pont végtelen. És a közöttük lévő lehetséges kapcsolat is végtelen. És minden mindennel összefügg. Az összefüggések száma is végtelen. Bizony így van ez. Ráadásul ez az egész mindig változik. ... Ennyi esze persze Jászinak is volt, sőt még azt is tudta, hogy az okok között sorrend is felállítható és azt, az okot, amelyik viszi a prímet, amelyik sokat magyaráz a fejlemények bekövetkeztéből, azt nevezhetjük oknak. Lehet ezen akadékoskodni, de nincs sok értelme. Jászi úgy gondolta, hogy a célok / eszközök összerendezésénél nem vették figyelembe a társadalom lelkét és ezt nevezte meg a nyakkitörésük okaként. Persze a konkurencia se ismerte a lelket, csak számukra kedvezett a lélek spontán reakciója. Ez utóbbit én teszem hozzá.

@Luczifer:
Nemjószokásodszerint már megint gyorsan kiavázkodtál a szélekre, hogy onnan mutogathass visszafelé... ::))

Parányit sem általában írtam, amit írtam, hiába veszed általában...:) Történészek, komoly gondolkodók sora állítja, hogy a Habsburg Monarchia felbomlása egyrészt az akkori világállapotok, tényezők, mint pl. az - I. világháborús vereség - , másrészt a nemzeti mozgalmak felerősödésének, illetve a konkrét társadalmi és poltiikai tényezők egyenes következménye. Kvázi, a döntő tényezők : a külpolitikai helyzet, a háború elvesztése , illetve a győztes hatalmak arra vonatkozó döntése, hogy etnikai alapú, lehetőleg homogén nemzetállamok kialakítását támogatják. Ugyanis az igaz, hogy a földtulajdon egyenlőtlen elosztásából fakadóan komoly szociális feszültségek feszítették a térséget , de háborús vereség, az állami apparátus tekintélyvesztése nélkül, azaz a külső hatások nélkül nem durrant volna ekkorát az egész. Továbbá a Monarchia-beli mozgalmak szerepét sem lehet csak önmagukban vizsgálni, hanem azokat is csak a központi hatalmak általános válságával összhangban. E kutatók úgy tartják, hogy az 1918-as őszi katonai-politikai válság nélkül a társadalmi és nemzeti mozgalmak képtelenek lettek volna megdönteni a Monarchiát, hiszen mindaz, ami történt az bizony a külső és belső körülmények szoros és szétszálazhatatlan kölcsönhatásának következménye volt. És közülük egyik sem írható le egy okként, de még csak vezető okként sem! Mert hogy együttjárásról volt/van itt kérem szó! Akik egy és vezető okokra vannak rácuppanva, azok mindig egyoldalú politikai (ideológiai) nézőpontból képesek csak rálátni e történésekre. (Lásd a "baloldali" történetírást , amelyik a M. felbomlásának okait egyértelműen a társadalmi tényezőkre vezeti vissza. De még ők is rögtön második helyen említik a politikai tényezők meghatárizó - mert nem kizárható- szerepét.)

Ami pedig ezt a zavaros társadalmi (nép)lélekdumát illeti, hááát, mit mondjak! Ma is ettől hangos a határ innen, na meg túlról is, isszuk is nekije a levét rendesen. Én részemről ezt meghagyom a Müller Péter-féle ezoterikusoknak és tsaiknak. Csak aztán ne tessék fanyalogni a KoltayGábor-féle ostoba "nemzetfilmeken" !!!

Apropó!

komedias.blogspot.com/2010/07/neszorakozzviktor-villamhaboru-jogallam.html

Ebben biztos igazad van. A kutatóknak is igazuk van. Ha alkalmuk lesz, biztos közlik Jászival, akitől tudhatják ezt a sok dolgot, amiben most igazuk van. De nem erről szólt a dolog. Én szó szerint azt írtam, amit Jászi írt, úgy amit Jászi írt. És ő, mint gyakorló politikus írta, amit írt. A saját nyakának a kitöréséről írta, amit írt. Egy készülő könyv kapcsán. Nem a készülő könyvet mondta fel, hanem annak kapcsán azt, ami foglalkoztatta. A gyakorló politikusnak. Károlyinak. Nem azt írta, hogy egy oka van a Monarchia bukásának, hanem az ő nyakának / nyakuknak a kitörésének - értsd politikai bukásának – van egy oka. És ennek az oka, hogy nem értette meg a társadalom lelkét. Ő azt mondta, hogy a tömegek lelkét, de nála mást jelent a tömeg, mint nekünk ma. Biztos, hogy ennek is sok oka van, de ő úgy gondolta, hogy ez a legfőbb. És szerintem Jászi azért több, mint kartársai, mert megértette, hogy ez fontos dolog. Azóta se sokan.

Az ő esetében sem hiszek az "egy ok"-ban!
A konkrét hivatkozásodra vonatkoztatva már csak azért sem, mert, ha mögé nézünk annak, hogy pontosan mit is tesz, mi mindenből miből is áll össze ez a suta-buta, összegzésként használatos fogalom , mint "tömeglélek", akkor máris egy tucat okkal találhatjuk szemben magunkat.
Egyébként is, trend a lelke mindennek! :)))

Én a magam részéről Jászival nem vitatkoznék. Monarchia ügyben meg különösen nem. Azt is csak zárójelek között jegyezném meg, hogy én nem egy okot, hanem „Az ok”-t írtam. De ez is mindegy. Tényleg mindegy. Ami viszont előre visz az a trend. (Az említésért hálás vagyok.) És a trendről való leszökés. Magyarul lehet-e trendet váltani? Jászi ezt pontosan látta; lehet, de ez a társadalom lelkének ismerete nélkül nem megy. Ezért érdemel különös figyelmet és tiszteletet Károlyihoz írott levele. Ha ma meg akarunk maradni Európában, trendet, azaz lelket kell váltani. És ez majdnem sikerült! Hajszálon múlott! Múlik!

Én meg nemhogy nem vitatkoznék vele, de még csak nem is próbálkoztam. Azt majd az ő blogjában...:)))