Emlékeztetek.
A csoportgondolkodás többek között akkor szokott félresikerülni, amikor a hasonló gondolkodásúak nagy nyomás alatt, pl. túlfűtött érzelmi állapotban – öröm, félelem – hozzák meg a döntésüket. Ilyenkor a csoport megszállottan erőlteti a konformitást, nem a döntés tartalma, annak lehetséges következményei, hanem a megegyezés puszta bemutatása válik számukra fontossá. Minél sikeresebbnek, minél sikertelenebbnek érzik magukat, annál inkább nő az optimizmusuk, a kérlelhetetlenségük, annál inkább hajlamosak mellőzni kisebbség adta figyelmeztető információkat, annál inkább eluralkodik, rajtuk az erősek vagyunk érzése, legyünk erősek vágya. És hát az ezzel járó túlzott kockázatvállaló kedv. Ami ritkán marad következmények nélkül. Az ilyen körülmények között hozott döntések gyakran szerencsétlen következménnyel járnak. Annak érdekében, hogy a kollektív bölcsesség ne kollektív tévedéssé legyen, sok eszköz áll az ember rendelkezésére, úgymint a tolerancia, a konfliktuskerülés, az alternatívák bemutatása, értékelése, a kockázatok elemzése, az egyeztetések stb., és hát annak a kellemetlen csoportszerepnek a megvalósítása, amikor valaki vállalja a bejelentést; ez így marhaság, visszafogottabban céltévesztő. Ezeket szerencsés kipróbálni, ha egyik se jön be, még mindig lehet imádkozni, hogy ne nekem legyen igazam.
