Télen, vagy hűvös időben Gida az íróasztal előtti szőnyegen szendereg és horkol. Régebben csak szendergett. Csendben. Most horkol is. De ha jó idő van és kimegy a teraszra aludni / napozni, ott most se horkol. Csak bent. Ha visszajön, lefekszik, és máris horkol. A pattogó bimbók és a csicsergő madarak társaságában nem horkol. Ott gátlásai lennének? Ha éjjel csicseregnék, abbahagyná? Ott a szabad világban mindenesetre úgy látszik, nem lehet akárhogy viselkedni. Ott csak strammul, fiatalosan, nem horkolva lehet aludni. Aki ott horkol, azt kinézik. Vagy veszélybe kerül, könnyen préda lehet? Így védekezne, a rá leselkedő veszélyek ellen? Nehogy rátaláljanak a fülelő éhes gyíkok? Így ijesztgeti ellenségeit? A nem horkolva alvó kutya nagyon veszélyes! Esetleg valami hasznot remél, ha ott csendesen alszik? Ugyan mit? Netán el akar vegyülni a tavasz fiataljai tömegében? Fiatalnak akarja magát láttatni? Bocsánat hallatni? Vagy nem akar semmit, csak egyszerűen a teraszon való alvás megszünteti a horkolást? Kipróbálnám magamon is, de hogyan fogom megtudni az eredményt? Gida végigalussza az egész kísérletet. De ha nem aludná végig, akkor se érdekli.
