Miért csak az önzésre tudunk példát felmutatni?

Z. kérdése teljesen jogos. Nem tudom, hogy ő mire gondol, de nekem elsőre is az empátia, a fiatalemberrel való empátia jut eszembe és nem az önzés. Tovább és egyáltalán nem mellékesen az efféle helyzetek megoldási lehetőségeinek végig gondolása. Ugyanis az efféle helyzetek bizony kezelhetőek.
Ami pedig az önzést illeti, vajon mi nem nevezhető annak?
A jót sem kifejezetten és kizárólag csak és pusztán a jó miatt tesszük, hanem mert azzal tudunk azonosulni (persze már aki!). És ez jó nekünk (is), nagyon jó! ::))))

p.s.
"Az individualisták meg lehetnek elégedve. "
Mely individualisták? A horizontális inividualizmus jellemezte társadalomban avagy a vertikálisban élők? Mert napjainkban azért (főleg Európában) igen sarkos megközelítés egy társadalmat kizárólagosan individualistának avagy kollektivistának, feketének vagy fehérnek nevezni. És ez a mindennapi társadalmi lét legkülönbözőbb helyzeteire is vonatkoztatható.

@ZinczyKa: Általában nem csak önző lehet, de itt és most nem látom be, hogy ne ez lett volna.
@malvina: E kiváló blog, kiváló posztja keretében önzés az, amikor valaki nyíltan, vagy alig palástoltan csak a maga érdekeit követi, amikor nincsenek, vagy csak díszek a Másikra, a közösségre való hivatkozások. Értelemszerűen a nem önzés, ha nem így jár el az ember. Egyébként másutt is ezt jelenti, tehát érdemes megjegyezni.
Ilyen-olyan individuális Szerény megítélésem szerint e kiváló blog, kiváló posztjánál tök mindegy.

@Luczifer:

Igaz, bevett szokás, amikor a saját hajába kapaszkodik az (blogger) ember, csak nem hogy hosszú, de már középtávon sem eredményes.

Egyébként telitalálat , hogy e blognak e posztja keretében önzés az, amikor a poszt írója nyíltan - palástolásról szó sincs - csak a maga érdekeit követi, amikor nincsenek, vagy csak díszek a Másikra, a közösségre való hivatkozások. És ha ez a blog, ez a poszt valamiben is kiváló, hát ebben bizonyosan az, mármint hogy remekül megtaláltatik a posztokban a gombhoz a kabát. És ebben a vonatozásban a blognak, a posztnak valóban tök mindegy bárminemű kiegészítés, meglátás felvetés.::((( ::)))))

@Luczifer: De miért van ez? Hogy az önzés egyszerűbb, pedig rossz érzés? Talán meg kell tanítani a nem önzést is. Fene tudja.

Dosztojevszkij úgy fogalmaz, hogy "Valamennyi emberi erény alapja a legmélyebb önzés." S ha ebbe belegondolunk, akkor könnyen belátható, hogy az önzés se nem egyszerűség, sem pedig nem a jó / rossz érzés kérdése.

Már Nietzsche is irt arról, hogy nem az önzéstől, de mégcsak nem is a becsvágytól kell félni. A kérdés az ugyanis, hogy mindezek mire irányulnak.Minden valamire való nevelő tisztában van vele, hogy a leghatékonyabb, legerősebb ha(j)tóerő az önzés, azaz az egyedi. A jó/rossz jellegét pedig elsőre is azok a célok adják meg, amelyekre ez az erő törekszik, amire irányul.

És ha valamit meg kéne tanulni/tanítani, az éppen az, hogy soha nem győzhetünk teljesen, de soha nem is veszíthetünk teljesen. Mindkettő hordoz a másikból valamennyit.

Én nem vagyok individualista. Szerintem emberről, társadalomról úgy a horizontális, mind a vertikális, stb. individualizmus kifeszítette gondolati mezőben sok izgalmasat lehet mondani, de valahogy mindig leragadunk valahol, amin egyébként túl lehet és kell lépni. Feltéve, hogy kellemesen akarjuk érezni magunkat, hogy nem a depresszió az érték. Amikor az önzés mindent beelőz és zabolátlanul ural mindent az szerintem kezelendő beteges állapot. Amikor egy fogyatékos a közössége tagjai számára kártokozó teherként, vagy a tagok saját nagylelkűségének bemutatását szolgáló apropóként jön elő beteg dolog. Egy individualista ünnepel, lám igazam van, én nem.

Nem az önzés beelőzéséről van szó, hanem rossz helyzetekről, rossz döntésekről. Azt pedig, hogy a fogyatékkal élővel együttérzők csak saját nagylelkűségüket kívánták volna demonstrálni, azt csak te feltételezed, kvázi az a vélekedésed nem róluk szól. Én pedig - veled ellentétben - sem individualista, sem pedig kollektivista nem vagyok. Nem a komódfiókokban lakom! :)) Sem egyikben, sem másikban.Továbbá elég megdöbbentő, hogy te itt és most bármiféle ünneplést vélsz felfedezni. Ünneplésre ugyanis már csak az itt egyre jobban elhatalmasodó rugalmasság-deficit okán sincs ok.

Természetesen nem kizárt, hogy melléfogok. A kirúgást előkészítők és a kussolók esetében azt hiszem, nem vitatod álláspontomat, miszerint ez szimpla önzés. Az álságosan jók esetében merülhet fel a tévedés lehetősége. Az álságosan jók történetei viszont nem a falu bolondjának hasznosságáról, a vele szembeni, a vele kapcsolatos mindenki számára előnyös és egyben lehetséges magatartásokról szóltak, hanem a beszélő jóságáról, türelméről. (Meghallgatta, adott neki pénzt. stb.) Nem az lett a felszólalásának a vége, hogy jó és használható srác ez a bolond, hanem hogy ő egy jó ember. Mármint a megszólaló. Ha a falubéliek között lett volna – egyébként természetesen volt – aki azt mondta volna el, hogy nincs semmi gond, csak úgy kell viselkedni, hogy a bolond által okozott károkat minimalizáljuk, hasznát maximalizáljuk és ezt konkrétan ki is fejti, az lett volna szerény megítélésem szerint a kohéziót hosszúton növelő, azt stabilizáló magatartás.

Igen. Én is úgy gondolom, hogy a fogyatékkal élők, ill. a megváltozott munkaképességűek is ugyanolyan jogokkal rendelkeznek mint bármelyik más embertársunk, és mi magunk. Kvázi minden esetben meg kéne találni a módját az értelmes módon történő foglalkoztatásuknak. Ezzel együtt és ettől függetlenül a leírtak alapján semmi jelét nem látom, hogy a felmondásnak közvetlenül az önzés szolgált volna alapul. Közvetetten nyilván, mert ugye azt állítom, hogy minden emberi cselekedet mélyén az önzés csücsül, és hogy az miféle jórossz (szándékos egybeírás, mert együtt jár!) döntéshez vezet, az bizony attól függ, hogy az önzés (ami értéksemleges) miféle célok felé irányul. Egyébként érdekes ez az " álságosan jó" kifejezés, amit használsz. Egyrészt álságosan jó az vajon miként lehetséges. Ha álságos, akkor nem jó! De vajon álságos-e az, aki "pusztán" azért ad egy rászorulónak akár kedves szót, akár odafigyelést, teret és időt, akár pénzt, mert attól önmagát jobbnak érzi, gondolja , tudja??? És mi van azokkal, akiknek legfeljebb is az imént felsoroltakkal történő segítés áll csak a módjukban, de az már nem, hogy munkát adjanak az elbocsátott fogyatékkal élőnek?

Szóval nagyon valószínű, hogy az illetékesek embertelenül/jogszerűtlenül döntöttek. És még akkor is jobbat cselekedtek volna, ha a te megfogalmazásod szerint "álságosan jók" lettek volna", és csak azért, hogy önmaguk és mások előtt előtt jobbnak tűnjenek fel, nem bocsátják el az illetőt.

mek.niif.hu/00500/00597/html/vs185002.htm#15

:D

Arany bolondja annyiban más, hogy ő képes volt magának szerepet konstruálni. A mi bolondunk erre alkalmatlan. Itt az a megoldás, hogy, olyan viszonyokat, várakozásokat alakítsunk ki, amelyben értékes ember lehet. Most legfeljebb azért van rá szükség, hogy sajnáljunk, hogy legyen, akivel szemben jók lehetünk. Olcsón.

Arany bolondja csak és kizárólag annyiban más, amennyire ma "másabbak" az emberek, "másabbak" a viszonyok. De ebbe a másba kivétel nélkül mindenki beletartozik. A szerepeket pedig a társadalom, a mindenkori közeg formázza elő, teremti meg, még akkor is, ha természetesen egyénileg ezek a hozzájuk való viszonyainkkal azért alakíthatóak.
És attól, hogy ezt a szegény fogyatékkal élő embert elbocsátották, attól még ő bizony lehet értékes ember. Az ember értékessége, értéke nem gazdasági kategória, mert nem csere alapú áru. Erről, az ember értékességéről, értékéről, még a közgazdaságtan sem gondolkodhat olyan kisajátíttó módon, ahogy azt gyakorta teszi. És mindezek számbavételére, figyelembevételére nem holmi elméleti okokból van csupán szükség, hanem azért, mert bármiféle helyes, megfelelő irányú értelmes és emberséges szabályozói döntés, akár közpolitikairól, akár egyéb másról legyen is szó, csak ezekről az alapokról kiindulva születhet meg, csak így hozható.

Arany bolondja tudott mesélni és ezért lett ő a mesemondó és nem vált feleslegessé. A mi bolondunknak nincs ilyen képessége, ő csak a meglévő szerepekben juthat menedékhez.

@Luczifer: Talán tényleg az a baj, hogy a minta nem mutat mást a gyereknek, csak az olcsón jónak lenni mintáját. Szerintem van másmilyen, azt lehetne mutogatni iskolákban. Hátha segít. Nem azon a fiatalemberen, akiről beszélsz, hanem majd egyszer egy másikon. A mostani helyzetre csak olcsó megoldások vannak, attól tartok. Persze lehetne másképpen.

@Luczifer:

Minden meséhez fül kell, és mindenkinek megvannak a maga meséi, és a sajátos mód, ahogy azt mások elé tárja. Odafigyelés nélkül persze nem megy. Ez is csak amolyan oda-vissza, kölcsönösségen alapuló kapcsolat. És ha nem látod be, hogy ez a fogyatékkal élő ember is bírja a saját meséjét, mert képessége(i) neki is van, vannak, legfeljebb sajátos képességei.

Ez az "olcsón jónak lenni" (azaz rosszul jónak lenni) meg orbitális szamárság. Ha jó vagy, ha jót teszel, tök mindegy miiként vagy az! És soha nincs olyan, hogy csak "olcsó" (azaz rossz) megoldások vannak. És nem csak azért mert az "olcsó"(azaz rossz megoldások nem megoldások, legfeljebb pótcselekvések.

Ha a Fölméltóságú Asszony ünnepnap cukrot oszt a szegény gyerekeknek olcsón jó. Ha valaki tanítja őket és ezzel szerephez juttatja értékesen jó lesz.

@malvina: Most itt erről a gyerekről volt szó. Az ő esetében most csak ilyen megoldások vannak. Erről szólt a bejegyzés, nem?

@ZinczyKa:

Hogy van ez? Mindig csak olyan megoldások lehetnek, amilyenek vannak? Ugyan már. És a bejegyzés sok mindenről szól(hat), ugyanis az minden poszt esetében egy témafelvetés. Szólhat konkrétan "erről a gyerekről" és szólhat átvitt értelemben is a hasonló típusú helyzetekről.
(Mert ugye Főméltóságú asszony, sem pedig szegény gyerek, sem ünnepnap, sem pedi cukorosztás nem szerepel a posztban.)

@Luczifer:

Fúúúúúú, hogy ez mekkora demagóg duma! ::)))) Több mint nem mindegy, hogy a Főméltóságú asszony mikor, miért, milyen körülmények között, milyen szándékból stb., stb., stb. kínálta meg cukorral a gyerekeket. De hogy stílusosan reagáljak azt mondom, hogy kedves Luczifer, úgy tűnik te nem voltál olyan szegény gyerek még, hogy tudd, milyen jó is tud lenni adott esetben egy kis ajándékcukorka, egy kis ajándékcsokoládé. ::))))