Az Indexvideók között van egy kis film, amin egy fiatalember fényképeket mutogat, és arról faggatja a párizsiakat, hogy ki szimpatikusabb nekik, Gyurcsány, Orbán, vagy Morvai. A megkérdezetteknek természetesen fogalmuk se volt, hogy ki kicsoda, de belementek a játékba, tetszett nekik ez a választósdi. A gömbölyded szőke - mint írják - bejött a franciáknak. Később volt, aki plusz információk birtokában csodálkozott, szabadkozott. Az utca egyik szimpatikus embere – egyébként mind az volt – miután megtudta, hogy a ki milyen politikai irányt képvisel megkérdezte liberális nincs? A riporter egy érzelemmentes, tárgyilagos nincs-csel válaszolt. Őt ez inkább megnyugtatta, semmint zavarta volna. És itt az utca szimpatikus embere visszakérdezett, pontosított. Magyar vagy? … Nagyon sajnállak! … Lesajnálással vegyes sajnálkozás. Ugyan miért? Mi lehetett a fejében? Mit mondott, kérdezett, min értetlenkedett a sajnálatával?
Hogy gondolják arra felétek? Ha nincsenek liberálisok, ki hoz valami újat? Kik teremtik a szabályokat, ha hallgatnak azok, akiknél a politikában, a piac konkurencia mechanizmusaira emlékeztetően, arra hasonlítva épülnek ki az eszmék szabad versenypályái? Hogy mindnyájan szabadok lehessetek. Hogy az új kihívásokra új válaszok születhessenek. Azok, akiknél az identitás és az identitások gyakorlati teljesítménye az identitás aktuális vizsgaeredménye. Azok, akik élhető hétköznapokat akarnak teremtetni. Akik mindig mindent újragondolnak, mert mindig minden megváltozik. Magyarul, mi van a pragmatikusakkal? Hol vannak? Kik feszítik ki nekik a mozgásteret? Hogyan lehet nélkülük? Tér nélkül? Hogy állnak azok, akik a szabadságot úgy gondolják, hogy a valóság többé-kevésbé mindenki számára megközelíthetően kifejezhető? Tehát mindenki élhet vele, akik szerint a szabadság mindenkié. És mindenkire szükségvan! Ki számol ezzel az igénnyel, ha nincs liberális nyomás? Ha ők nem jelentkeznek játékra? Ki adja a teljesítményt, ha nincsenek az új szabad pragmatikusok, akiket a deprimáló megalapozhatatlanság helyett, a motiváló megalapozhatóság élménye irányít, akikben az ellenőrizhetetlenség lefegyverző élménye helyett az ellenőrizhetőség, a teremtés lelkesítő tapasztalata jut szóhoz. … Mi van ezekkel kérdésekkel, ha nincsenek liberálisok? ... Itt nem így merültek fel a dolgok. Felmerülhettek volna így is, de nem ez történt - válaszoltam volna, de nem én kérdeztem, nem nekem kérdeztek vissza. Így ez az egész nem történt meg. Se így, se úgy, se amúgy.
