Felkeresem az egyik ügy gazdáját, előadom az ügy állását, ha tetszik a gondom, a bajom. Amin ők tudnak segíteni. És csak ők. Mert ők az illetékes Illetékesek. Érzelemmentesen, tárgyszerűen, de világosan bemutatom, hogy csinálni kéne valamit. Nekik kéne csinálni valamit. Az ügy gazdája, mert én érzelemmentes vagyok ő érzelmesen együttérző lesz. Sajnálja a helyzetet és benne engem, de mindez - tárja szét kezeit - a főnöke miatt van, aki borzalmas ember. Beszéljek vele. A főnök ügygazda első ránézésre nem borzalmas, sőt figyelmesen meghallgat és mert érzelemmentesen, no meg tárgyszerűen, de mégis világosan rámutattam, hogy csinálniuk kéne valamit ő is empatikus lesz és bizalmasan megsúgja, mindez a főnöke miatt van, aki borzalmas ember. Beszéljek vele. Ő nem tud mit tenni. Megyek a nagy főnök főnökhöz, akinek tárgyszerűen, de világosan elmesélem az ügy állását, hogy eddig kiknél jártam, kifuttatva arra, hogy az üggyel tényleg csinálniuk kéne már valamit. A főnökök főnöke szomorú szemekkel rám néz „Tehetetlenség mindenütt! Ilyen borzalmas emberekkel kell dolgoznom.” A borzalom köre ezzel bezárult. Az ügy nem lett elintézve.
