A fiatalok véleményét meglehetősen leegyszerűsítőnek tartom. Igaz, nem vagyok zenész, de ezt romantikus ködképekben élő fiatal festők, rendezők, színészek stb. is mondhatnák. Persze van, aki ennek a filozófiának a jegyében él és hal fiatalon.
Én sok ellenpéldát látok, idős művészeket, akik pedig nem kímélték magukat, a tehetségüket, mégis élnek és alkotnak akér hetven éves koruk után is.
(Lucifer, ez melyik képvariációról van? Egyszerűen nem tudtam kitalálni.)

Pedig muszáj lesz! Így találtam a „tapéta” boltban. Gondoltam jól fog mutatni a fekete háttérrel. És tényleg jól néz ki, és olyan, mintha a Vincent csinálta volna, és valószínű, hogy ő is festette, és ő nem érte meg a negyvenet. Ennek viszont utána néztem! De a kérdés kitisztázódik, csak meg kell várni, amíg Malvina felébred. Most még alszik! + álmodik!
A gyerekek remek művészek, és remek művészek szerencsétlen mintája alatt élnek. Lebeszélhetetlenül. A sikert is elutasítják. Az árulás! Kuncsorgás a jutalomfalatért. Csoda, ha a harmincat megérik! De addig zenélnek.

@Luczifer: Remélem, Malvina tudja, mert én kinéztem a szemem, de hiába. Különben egészen a múzeumos napunkig nem tudtam, hogy Vincent több ilyet is festett. Ott meg álltam, mint szamár a hegyen, hogy hogy a francban lógnak a napraforgók itt. Ez jellemző rám.
Nekem ezzel a mintával sincs bajom különben, csak gondoltam megjegyzem, hogy lehet másik is.
Vincent és a többiek példájából meg látszik, hogy az értékteremtés nem igazán azon múlik, ki, hány éves.

Most nem tudom melyik minta melyik. :) A virág is minta, az srácok által követett magatartásminta is minta :) Minta, minta hátán. A gyerekek mindenesetre azt hiszik, ha valaki tovább él, mint mondjuk Jim Morrison, akkor az már sunyi kókler. Nyilvánvalóan hülyeség, de ezt hitték. És szerény lehetőségeikhez mérten követték.

Szerintem ebből a képből van a részlet, bár erősen átszínezett.
www.crosstitch.victorianclipartdelite.com/img/sunflowers.jpg

Szóval. Itt nem arról szól a fáma, hogy a 30-on túliak már mind már élő halottak, hanem arról, hogy bizony,bizony 30-on túl már nagy-nagy esélye van mindenkinek a rossz értelemben vett betagózodásra, az öncsonkító illeszkedésre, a megalkuvások pofa-és lélektorzító sorozataira. És egy egészséges fiatal ettől bizony irtózik!!! És milyen igaza van!. Továbbá ne hazudjunk magunknak! Nézzünk körül, és persze elsőre is magunkban. Miért kell hetente többször is az unicumos pohár, a cigerattás doboz után nyúlnunk? Hülye nyálragadaós belső-kölső képeket festeni magunkba, magunk el és köré, álságos látszatkapcsolatokban édelegve vergődni... stb, stb,stb. És az is egy komolyan veendő igazság, hogy a tiszta pillanatok bizony nem tartanak sokáig. Ezért kell/kéne belőlük egyre többet megmenteni önmagunknak és a világnak. Namármost az pedig ténykérdés, hogy ez 40-en felül a többségnek már rég nem sikerál. Mert hivatkozik mindenfélére, amégiscsakmegkellélnitől egyészen a nadenekemgyerekemvanéskülönbenisegyszerélek -ig bezárólag. És ne jöjjön itt senki sem a szép kevesekkkel, a kivételekkel! Persze, vannak. De az nem javít a helyzeten, ami a tömegek életminőségét, emberi mimőségét jelenti. És én iginis örülök, ha vannak, akik számára nem a halál, hanem az élet, az értelmes és tiszta élet a mihezképest origója. Ugyanis nem a halál a legnagyobb veszteség, hanem mindig az, ami meghal bennünk miközben mi magunk még "élünk." Csak a gyávák, az önmaguknak is folyamatosan és különböző mértékben hazudozók nem kívánnnak mindezzel szembesülni.

Tovább boncolgatni, ezt a gondolatot pedig azért botorság, mert az pontosan azt jelentené, mintha egy metaforát kezdenénk el szétcincálni, ami mint tudjuk lehetetlenség, mert azzal rögvest meg is szüntetjük azt a lényegét,amitől az, ami, nevezetesen metafora.

@malvina: Gusztustalan dolog, ha az ember magát fényezi nyílt színen. Ezért előre is elnézést kérek. Sajnos, hirtelenjében csak a magam példájával tudok előhozakodni. Nevezetesen azzal, hogy néhány héttel a 2x30. évem betöltése előtt el tudom mondani, hogy igenis, visszaút is lehetséges! Nem muszáj beülni a tolószékbe, vagy elfogadni a társadalom, sőt a család megértő lenézését, a vén hülyévé degradálást. Momentán én 3-4 éve kezdtem írni (kiszabadulva a mókuskerékből, a napi kocsmából) és úgy gondolom, ha nem is Parnasszus csúcsain, de a cselédlépcsőn valahol majd csak kapok valahol helyet. Egyre jobbakat írok, és leszarok mindenkit, írói szekértáborokot és vanity press kiadókat. Megyek a magam keskeny ösvényén és nem igazodok senkihez. Darabonként adom el a könyveimet, nem milliós promóciós költséggel vagy a közpénzen mellékesen kivívott ismertség farvizén. Utoljára a Te blogodon nyafogtam, Malvina, de gyevos barátnéd (amúgy ordenáré) beszólása észretérített, amiért utólag is hálás vagyok. Javaslom a fele olyan idős, drága, fiatal, ismeretlen, tehetséges gyerekeknek, akik akár saját véreim is lehetnének, hogy "kevesebb önsajnálatot, még több munkát!" és kívánom nekik, hogy ne szürküljenek bele a napi létbe.

@trendo+:
Egyrészt nem értem, hogy hogy is jön ez ide? Másrészt pedig miért feltételezed, hogy "a fele olyan idős, drága, fiatal, ismeretlen, tehetséges gyerekeknek, akik akár saját véreid is lehetnének" esetlegesen több önsajnálattal és kevesebb munkával bírnak mint te magad, avagy a te korosztályod??? Na, látod, ez is egyfajta sajátos besímulás, ez a bezzegelés. Mint ahogy azok is jó kövér előítéletek, hogy akinek kapkodják a könyveit az feltétlenül írói-, kiadói szekértáborokba tartozó, és hogy a magányos farkasok tolla garantáltan jobban ír! Az önsajnálat pedig éppen ez a keserűség, ami árad ebből a megközelítésedből. Ezek a fiatalok nem erről szóltak, nem erről beszéltek.

Ez a metafora, amit Lucifer felvetett nem az önsajnálatról és nem is a munka hiányáról szól. Valami nagyon félre ment, valamit nagyon félreértettél. De az is lehet, hogy én fogalmaztam érthetetlenül. Ezért egy példa, talán így jobban átjön:

Anno, a Dada - a mindent lerombolni szándékozás légköre Marcel Duchamp-ra, Max Ernstre, Hans Arpra igencsak felszabadítóan hatott, mivel hogy elősegítette a fejlődésüket. Kvázi , elért eredményeiknek ilyen értelemben bizony köze volt ehhez a bizonyos "halálművészethez" , ahogy a Dadát sokan aposztrofálták.

Nézd, Malvina, én már látom, hogy Te mindig okosabb vagy.
Nem beszélgetni, hanem győzni akarsz. De legalább kulturáltabban hülyézel le, mint mondjuk gyevos, aki intellektuálisan semmit se mutatott fel előttem meggyőzően. Nem kívánok idézetgyűjteményekkel vitatkozni. Elhagyom a csatamezőt. Mghajlok előtted, az illő kardjelekkel és tollbokréta lengetéssel. Adieau!

@trendo+:
Nézd, Trendo. attól, hogy rendre ezt hangoztatva vonulsz ki a diskurzusainkból, még nem lesz igazad. Az a te problémád, hogy az "okosság"-tól és a "győzni akarástól" , annak kényszerképzetéről valahogy nem tudsz megszabadulni. Jómagam a felvetett , felvetődő témákkal és vonatkozásaival szoktam foglalkozni. Továbbá az, hogy bárki más neked mit mondott, és azt te miként fogadtad, talán nem az én orrom alá kéne dörgölnöd. Az pedig a te olvasatod, hogy le vagy bírva lenni hülyézve. Én ez ellen nem tehetek, mert még újra rám fogod, hogy már megint győzni akarok. Tehát nem magyarázkodok. Ha te úgy érzed, biztos úgy van! Kvázi aki nem-beszélgetni akar, az nem én vagyok.Told egy kicsinyt hátrébb a homlokodból azt a fránya piktorsipkát és emeld el az ecsetet a tükörképedről, akkor talán könnyebben fog menni. Tudod, Trendo számomra az mindig öröm, soha nem probléma, ha nálamnál többet és jobban tudó emberekkel diskurálhatok. Tudom, a legtöbben ezzel nem így vannak. De hát mint tudjuk, errefelé kivált kedvelik a könnyebb vége felől megfogni a dolgokat, miért ebben lenne ez másként. és persze ott van az a randa macsóhíúság is! Kár! :D

Én ezekben a fiukban a pusztító / önpusztító narcizmust véltem felfedezni. Maguknak játszottak, az volt a zene, amit belül hallottak. Jól szólt az kint is, amit én hallottam, de én nem olyan tökéletesnek hallottam, mint ők bent. Néha az volt az érzésem, hogy nem is hallják azt, amit én kint hallok. Mert azzal voltak elfoglalva, amit bent hallanak. Azt élvezték. És nem arra figyeltek, hogy mit közvetítenek. Pedig ezt is lehet élvezni. Amikor „üzennek”. És azt is lehet élvezni, amikor megértenek. Amikor végre sikerül úgy zenélni, hogy azt hallják, amit ő bent. Hogy az legyen a siker, hogy megértettek.

Az, hogy te annak láttad, attól még lehetett mások számára más. Uram bocs' még az is lehet, hogy pont te nem értetted őket meg, és nem feltétlenül vagy kizárólag az ő "hibájukból". Mint ahogy elég visszásan hangzik ez, a számonkérés , hogy "az volt a zene, amit belül hallottak". Egyrészt már hogy ne az lenne a zene, amit belül hallanak! Másrészt olyan nem létezik, hogy belül ne hallanák. Továbbá ismersz te olyan zenészt, pláne művészt, aki elsőre is nem önmagának játszik? Anélkül nincs se zene, se semmi más. És persze, jó ha az embert értik, de a siker, az más dolog. Nem mindenki akarja magát minden áron eladni. Van akinek a siker éppen az, éppen elég úgy, ha rátalál a maga közegére, a maga közönségére, és nem akar mindenkinek a kedvében járni. És a végére a legfontosabb: mint minden esetben , itt is kettőn áll a vásár. az értés, a megértés kettőn múlik, az egyik az soha nem elég hozzá.És ha ez a kettős nem jön össze, tán nem is olyan nagy baj, mert az csakis arról szól, hogy nem egy közeget alkotnak. Eröltetni pedig ezt sem szabad. Pláne ha muzsikáról van szó. Akkor másfelé kell keresgélni, olyan sokfélefajta zene van, olyan sokfélefajta zenész van, az ember magára maradása szinte kizárt!

Abban tök igazad van, hogy ha én valamit annak látok, aminek látok, attól még lehet, hogy mások számára más. Uram bocs' még az is lehet, hogy pont én nem értettem őket meg, és nem feltétlenül vagy kizárólag az ő "hibájukból" … Nagy szerencse az életben, hogy ez csak velem fordulhat elő. ::)) Nagy, nagy szerencse. :::)))

OFF
Lucifer barátom, kedvenc szavaidból egyet - igaz, kicsiben, azért láthatsz. Ezt te értékelni fogod:
ovlogja.nolblog.hu/archives/2010/02/09/Orban_evertekelo_beszed_szokepben/

@Luczifer:
Nem, Lucifer, nem csak veled fordul elő! És ez egy cseppet sem tragédia! A probléma csak az az, hogy meár megint nem arról folytatjuk, ahonnan elindultunk, ahol tartottunk. Hanem ökörhugyozunk! :D

Amit én leírtam az ennek az általam való felfogása, értelmezése. Nevezetesen, hogy ez nem szó szerint értendő, és számomra semmi köze ennek semmiféle "gyilkosok"-hoz. És ebben a vonatkozásban teljesen koherens az, amivel és ahogy leírtam.

"Állították, aki negyven felett még él az hiteltelen, mert csak bohóckodott. Bohóckodni lehet sokáig, zenélni nem. Az élet hossza tévedhetetlenül minősít. Semmit nem akartak csak zenélni és negyven felett nem élni. "

Tehát itt nem arról volt szó, hogy te miért úgy ( még akkor sem, ha állítom, hogy művészetről, zenéről nem lehet ílyen módon relevánsan gondolkodni, lásd a metaforára utalást) és én miért így, hanem csupán arról, hogy leírtam, hogy én miért így, és példát is hoztam rá. Senki sem tévedhetetlen, ez nyilvánvaló, csak az a baj, hogy ezt már megint a téma tovább fejtése helyett hoztad szóba. Engem egyébként csak megerősít abban a vélekedésemben, hogy félreérted a fiúkat az, amit a zenéléssel, a zenével kapcsolatban leírsz. Tudod létezik olyan , hogy "hogy halálköltészet", ( pl. Baudelaire , Ady stb.) és bizony az is költészet. , méghozzá a javából. És mint tudjuk, zene és költészet az bizony EGY!

Belenéztem a nolblogos Orbán-szóképes cuccosba. Ezt írja ott az egyik kommentelő:

"Érdekes kísérlet. Érdemes lenne ezután minden politikus beszédét ilyen programmal..."

Szerintem meg egyáltalán nem érdekes, és/mert nem is kísérlet ( régóta gyakorolják ezt már professzionálisan pl. a politológusok, de a szociológusok is). Továbbá abban sem lenne semmi heuréka, ha több más politikusi beszédet is megnéznék ezzel a "feldolgozással". Az eredmény pontosan ugyanez lenne. Ki lehet próbálni, már akinek ehhez a felismerésnek ki kell ezt próbálnia. :D

Aha! De én ökörhugyozva arra is célzást tettem, hogy van példa arra, hogy te nem értesz meg valakit. Mondjuk Trendot.

@Luczifer:
Igen, lehet hogy nem értek meg valakit, Trendot viszont a lehető legjobban ( !) megértettem. És az is érdekes, hogy az vajon miért nem foglalkoztat ( ha már ez meg igen), hogy ő miért nem ért engem??? ::))))
Ez utolsó gondolat, természetesen költői kérdés volt, semmi szükségét nem látom ugyanis ezekben az esetekben a harmadik személy közbelépésének. Ő nagyfiú én meg nagylány vagyok! ::)))

Az hogy megértetted illúzió. Értettél valamit, ami tetszett és megnyugtatott. Miért nem szólhatok bele a nagyfiúk és a nagylányok beszélgetésébe? Miért vagyok én itt is felesleges? Neked is. Most.

@Luczifer:
Hát ezen most nagyot mosolygok! Lucifer, ne izélj! Te felesleges, és pont itt, a saját blogodon? És nem tetszett, amit megértettem, egyáltalán nem, ezért is írtam azt, amit írtam. De hogy te már megint, és még mindig ezen lovagolsz, hát ez azért sokat elmond. és bármennyire is egy akolból származunk, , azért mégsem ülsz a fejemben. Kvázi, ami neked realitás, az lehet nekem illózió, és ami a te számodra illúzió, az lehet nekem realitás. Szóval nem kéne itt és ezen ennyit lelkizni, ez menekülés a diskurzus elől. Ne rólam beszélj, ne arról, hogy én mit igen és mit nem.

Esetleg a témánál folytathatnánk, persze csak, ha akarod:

Tudod létezik olyan , hogy "hogy halálköltészet", ( pl. Baudelaire , Ady stb.) és bizony az is költészet. , méghozzá a javából. És mint tudjuk, zene és költészet az bizony EGY!
:D

hmmm!
Hááát, akkor nincs mit tenni, mint megvárni, hogy betöltsék a 40 éves kort. :)

@jonka:
Azokmak , akik az életről, önmagukról jellemzően efféle megközelítésben is képesek, no meg igyekeznek rálátni, kvázi "fejlett" önreflexióval rendelkeznek, na azoknak sokkal kisebb az esélyük arra, hogy olyan élethelyzetbe kövüljenek, ami ellen éppen zenélni próbálnak, amire a művészetükkel fel kívánják hívni a figyelmet. Tehát nekik nem sok félni valójuk van a 40.x után sem. Megoldják! :D

És mi szerint lehet különválasztani, az alkotói lángolással járó feszültség oldást, az alkotás mellett kifejlesztett mezitlábas alkoholizmustól. Különösen annak tükrében kérdezem ezt, hogy vannak nagy művészek, akik nem amortizálták le magukat. Én csak az ellen szólok, hogy ez az öngyilkos stratégia, mint egyetlen és ráadásul eredményesnek feltüntetett valami legyen. Én ha tehetem legalább ellene beszélnék, hogy elszívják az agyukat, aztán az életüket.

@Luczifer:
"És mi szerint lehet különválasztani, az alkotói lángolással járó feszültség oldást, az alkotás mellett kifejlesztett mezitlábas alkoholizmustól."

A kulcsszó az alkotás! Pilinszky és Villon költészete egyaránt csodálatos alkotás, alkotások sorozata. Hogy jön ide, hogy ezeket 2 deci villányi avagy 1 demizson pálinka benyomása után, alatt, előtt, helyett "követték" el??? Avagy Genet, a zseniális drámaíró műveinek nagyszerűségét sem vonja senki kétségbe csak azért, mert ő megölt egy embert.
Egyébként is, itt arról senki nem beszélt, hogy kifejezetten hallelujázni kéne a piálásért, avagy az emberölésért. Na de erkölcscsőszködni sem releváns. Ugyanis, amint azt az elején írtam, itt az alkotás a kulcsszó.J. Joplin , J.Morrison , de Csáth Géza esetében sem azzal foglalkozik a világ, hogy milyen állapotban alkottak. Képesek voltak az alkotásra. Ez a lényeg. És aki a művészethez, az alkotáshoz szükséges állapotokat ismeri, esetleg volt szerencséje efféle akotói folyamatoknak ilyen vagy olyan formában részese lenni, annak lehet valamiféle fogalma arról, hogy ez "sűrített", nem hétköznapi állapot, ennek megfelelően kell tehát rátekinteni is.

p.s.
Kvázi egy dolog a mű, az alkotás megítélése, és másik dolog magának, az alkotó embernek a megítélése.