Az utópia az ami szétfeszíti a mindenkori „létrendet”. Ezzel ellentétben áll az a gondolat, ami a „van”-ra orientált, ami a rendet összetartja, ez pedig az ideológia.
Ma ott tartunk, hogy vannak megvalósulni látszó negatív utópiák, vannak pozitív utópiaként ajánlott ideológiák. Amik nem visznek sehova. Különösen így együtt nem. Amink nincs az a pozitív utópia, azaz a jövőkép. Ami megfordítaná a lejtmenetet. Mert a testes ember hazament. Pedig még lett volna dolga. Ha a leckét folytatni kívánjuk, akkor a független „lebegő” értelmiségben kellene elkezdeni bíznunk, aki … De így nem folytathatjuk, ha nem kívánunk közvidámság tárgyává válni. És nem kívánunk. Ezen a héten már nem. Ezért meg a jövő héten se. Marad a várakozás. De mire? Várjuk, hogy egyszer megjelenik egy érdek, aki nem a káoszban leli örömét. Amíg ez nincs, addig nézegetjük, hogy a negatív utópiák hol tartanak a megvalósulásban. Meg a köldökünket. Hol ezt, hol azt. Nem egészen, lehet még ábrándozni a lehetőségekről. És az ábrándozás bármikor átcsaphat tervezésbe. Feltéve, ha ...