A barátod helyében én óvatos lennék! Vagy akar valamit ez a Mikulás, vagy nemsokára lövöldözi kezd!

Hallom, olvasom a pécsi ámokfutóval kapcsolatos véleményeket: rendes gyerek volt, mindig előre köszönt.

Azt írja a Kurucinfó, hogy poszkommunista, piros csuhás pártaktivistákkal akarja rendbetenni megtépázott renoméját az MSZP :))))

Node a célközönség nem most szavaz.

@trendo:
Az a Télapó, nem ? ::))))))

@ZinczyKa:
A lényeg az, hogy az ember mindig szavaz! És a baj, hogy ezt unos-untalan elfelejti! Ezért (is) manipulálható ilyen könnyen!

Egyébként is nálunk igazából csak Télások és/vagy Mikapók vannak! :((((

@malvina: Én azért várom a holnap reggelt. Hátha kapok valamit ::::))))

@ZinczyKa:
::))) Én minden reggel kapok valamit! ::)))

@malvina: Én nem :::::))))) Sajnos.

Biztosan mindig elfelejted kitenni a csizmádat az ablakba.:)

Ti értitek ezt végül is? Hogy mi a túróért csináljuk ezt az össznépi ajándékozósdit? A gyerekek kiröhögik a felnőtteket, amúgy meg a fülükön jön ki a sok édesség... Én már a karácsonyi ajándékozást se értem, hogy miért van.

Dehogynem! Csak jobban körül kell nézni! Ne legyél ilyen kishitű! ::)))

@trendo:
Nem csináljuk. Mi nem, és sok-sok baráti család sem. Amiért is a mi csizmáink mindig velünk, magunkkal van tele! Vigyázat, nem keverendő a hócipővel! ::))))

Egyébként értjük, hogy miért csinálják, mert pótcselekvés már az egész életük! Mert nem ismerik fel a mindennapi ajándékokat, ::(((

Az édességboltosok marketing akciója ez az egész. Meg újabb lehetőség a rossz lelkiismeretű szülőknek, hogy szeretet helyett valami ajándékot adhassanak. De hogy a munkahelyeket mi a francnak keverik ebbe bele? A dolgozót nem fizetik meg, ám kölkeit berángattatják vele vami ócska haknit megnézetni. Annak idején, mikor a gyerekeim meghallották Levente Péter nevét, már bújtak is a gardrobszekrénybe :))))

@malvina: Hát az van, hogy amire vágyom, azt aligha kapom meg, hit ide vagy oda ::::))))
@trendo: Bakancsom van, lehet,hogy ez a baj? A rohadt életbe.
Különben meg adni és kapni is öröm. Csak nem kell hülyeséget csinálni ebből az egészből. Egy csókot adni is ajándék :::)))

@trendo:
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Végre! Na ugye! Klassz kölykeid vannak!
Én a munkahelyeimen anno megmondtam, hogy se névnapozásba (abba egyébként sem), se semmiféle munkahelyi csokizásban, hóvirágozásban nem veszek részt.. Így is tettem. Pár év múlva már egyre többen tettük, és végül elmaradtak ezek a borzalmasságok. Nem úgy a szabadidőnkben, saját igényeiink szerinti együtt kocsmázások. És korántsem alkalomfüggően! ::))))

@ZinczyKa:
Akkor lehet, hogy a vágyaiddal lehet a probléma. Ebbe az az értelmezés is beletartozik, hogy ha bizonyos helyzetben bizonyos vágyak megjelennek, akkor azon a helyzeten változtatni kell, mert akkor az nem az a helyzet, amiről azt képzeljük, hogy az.

@malvina:
Tudod, mesélj a vágyaidról, megmondom ki vagy, avagy milyen helyzetben vagy! ::))))

@malvina: Ööööööö.... Hogy azt képzelem, a helyzetről, hogy az, de nem? Hát nagyon egyszerű vágyam van, Malvi, nem ilyen bonyolult ::::)))))

"Egy csókot adni is ajándék :::)))"

Szerintem trendo nem erre gondolt. (Majd ordít, ha tévedek.) Hanem talán (többek között) arra, hogy amikor szülők sokasága szenvedi el egymás mellett szerelemtelenül, szeretetlenül az egész életüket, amit leginkábbis a gyerekek szenvednek meg, akkor odafordulás és/vagy a viszonyok őszinte feltárása, a helyzet változtatásaára való törekvés helyett elrohannak a bevásárlóközpontba és tonnaszám vásárolják a mindeféle pótszereket, amibe a skacok ugyanúgy belefulladnak, ahogy az őszintétlenségbe, a szeretetlenségbe.

@ZinczyKa:
Szerintem nincs abban semmi bonyolult, amit írtam. Igazából nem is tudom, miként lehet egy / a vágy egyszerű vagy bonyolult. Szerintem a vágy az vágy. Ráadásul én a vágyat igencsak ártalmas dolognak tartom. Véleményem szerint ugyanis, az ember minél inkább a saját életét éli, annál ritkábban (és annál kisebb jelentőséggel) keletkeznek vágyai.

@malvina: Igen? Ja én arra reagáltam, hogy 'Hogy mi a túróért csináljuk ezt az össznépi ajándékozósdit? A gyerekek kiröhögik a felnőtteket, amúgy meg a fülükön jön ki a sok édesség... Én már a karácsonyi ajándékozást se értem, hogy miért van.' Azt hittem a túlzott ajándékozásról volt szó.

@malvina: Hehehe. Én a saját életem élem, mégis keletkeznek. Ez van.

@ZinczyKa:
Igen arról volt szó, pontosabban a "túlzott ajándékozás" jelenségéről, a mögötte meghúzódó tartalmakról, még pontosabban tartalmatlanságokról, deformitásokról.

A saját életnek az csak a felszíne , hogy sajátnak hisszük. Persze, hogy a nem-saját élet is a sajátja annak, aki éli. A valóban saját élet, az az autentikus élet. Egy olyanhoz nem szükségeltetnek vágyak, mert úgy élik, ahogy szeretnék. Igazad van, sokan vannak, akik számára az a saját-élet, hogy a különböző vágyakban létezik csupán. És ezek teremtik meg a terepét aztán a legkülönfélébb pótcselekvéseknek. Mint pl. a pénzért vásárolt ajándékdömingezés is.

Elég jól körüljártátok a témát, kislányok, míg én oda voltam :)
Sajnos, így a csókról is lemaradtam :)))

Zynczika valahol rátapintott egy fontos dologra. Sok vallás fő célja, hogy eljuttassa követőit a teljes vágytalanság (vö. megelégedettség) állapotába. És ez már túlmutat a piros csuhás hókuszpókuszon.

@trendo:
A vágy, a vágyakozás nem egyenlő az elégedetlenséggel. Az amire utalsz a vallások vonatkozásában az eltúlzása annak, amiről én is írtam. ha az ember elégedetlen, attól még nem vágyakba menekül, mert az kifejezetten bénító, a lehetséges lépések megtétele ellen ható. A vágy, az attól vágy, hogy soha nem teljesül be. Egyébként nem véletlen, hogy azon vallások szerint élők, amelyekre utalsz, kifejezetten elégedettebbek és kiegyensúlyozottabbak mint a vágyaikat kergető, a vágyaik által vezérelten élő kultúrákban élő népek. Úgy is szokták ezt mondani, hogy megtanultak arra vágyni, ami az övék! ::))))

@malvina:
És megelőzendő bármiféle besorolást, én se vallásos, se hívő nem vagyok. ::))

ár pedig szerintem az vágyik másra, aki nem elégedett azzal ami van neki. (Helyzete, társa stb.) Csak a gond az szok vanni, hogy a vágy kielégítése nem hoz megoldást, csak újabb vágyat generál előbb-utóbb.

@trendo:
Nem. Ha nem vagyok elégedett a helyzetemmel, a társammal, és képes vagyok tényleges lépéseket tenni a változtatás irányába, akkor nem más helyzetbe, másik társ után vágyakozom. Ugyanis se helyzetek, se társak, partnerek nem cserélhetőek le csak úgy. pricc-pracc-prucc! Továbbá, ha valaki a saját életét éli, akkor igen csekély az esélye annak, hogy olyan helyzetekbe, társak mellé navigálja magát, amely helyzetből, amely társak mellől csak a vágyaiba menekülhet.

Viszont amit a "Csak a gond" felvezetéssel írsz, az pontosan rámutat arra amiről írtam, a vágy alapvető természetére. Bingó!

Na ne csináld már!!! :) Egész komoly vágyakat szoktam érezni néha, ahhoz képes, hogy mennyire marhára elégedett vagyok. :))) ez most baj??

Az ajándékozási mizériáról meg azt gondolom, hogy pl. a gyerekek számára igenis fontos az ünnep, nem a mizéria, hanem a meglepetés része, persze sohasem kompenzálásképpen és a megfelelő érzésvilággal kiegészítve. És tudatosítva azt, hogy a hétköznapok is lehetnek ünnepek.
Az örömszerzés a lényeg. Aztán ha ezt jól csinálja az ember, akkor nem is lesz az értékrenddel később sem semmi baj.
Mikuláspárti vagyok, nem szégyellem!!!!!! :)

@gofri_:
Akinek baj, annak baj, akinek nem, annak nem. Én nem hiszek abban, hogyha valaki marhára elégedett, akkor komoly vágyakozásai vannak. Legfeljebb céljai, elképzelései, amelyek kisebb nagyobb mértékben elérhetőek, megvalósíthatóak.

Amiről meg a második kommentben írsz, az nem az, amiről most itt diskurálunk. Senki nem állította egy szóval sem, hogy az ünnep nem fontos, de még azt sem, hogy az örömszerzés ne lenne az. és mégcsak a Mikulások ellen sem beszélt itt senki. Nem tudom, miért kell olyasmit védelmezni, amit senki nem támadott? Ennek is megvan ám a maga pszichológiája! :::)))))))))

Ki a fene mondta, hogy védelmezni akartam valamit? Csak megmondtam a magamét egy adott témárul. :) Védi a fene a Mikulást, nem kell őt megvédeni. :)

A vágy pedig, bizonyos helyzetekben igenis jól jön. Erről beszéltem.
:::::)))))))
(Máskülönben egyetértek.)

Nini! A Mikulás hozott egy Gofrit! Persze nem kompenzálásképpen, hanem megfelelő érzésvilággal, hogy ne legyen baj az értékekkel! :) A Mikulás szerintem is jó srác. Éljenek a Mikulások! (Azok is, akik teljesen úgy néznek ki, mint a lányok. Pedig Mikulások. Igaz, nincs szakálluk, de van bájos mosolyuk, és Mikulások.)

Muhahahahahahhhaaa.. Mikulás-védelem! Téllleg! Délelőtt egy csonó helyen láttam efféle hajráhonvédosszakállasokat, és mindig valami hiányérzetem támadott. Már éppen hazaértem, amikor rájöttem, miért.Ugyanis rádöbbentem, hogy az utóbbi években bizony eltűntek mögülük, mellőlük a virgácsos ördögök! Már tavaly se láttam egy Mikulás mellett sem egy fia kis ördögöt, annyit sem!
Na, ezt fejtsük meg! ::))))))

Lucifer,
ez a te reszortod, te vagy/lennél az ördögfelelős, vagy mi a bánat!!! ::))))))))

Hangulatjavító intézkedés. A megfelelő érzésvilággal és értékekkel kiegészítve. :)
Vagy világkép-egységesítés. Esetleg unalom. :) Vagy Amerika. Ott is egyedül jár. Illetve Rudolffal. :)

@gofri_:
Vagy csak átöltözött. Mikulásba! ::)))

@malvina:
Stimmel. Ezért szaporodtak el mostanában ilyen elképesztő módon, mármint a Mikulások, pontosabban a Mikulásnak álcázott ördögök! :)

Nahát, indigógyerek Gofri a falon ::))
Nem voltam itt egy csomó ideig. Trendónak utólagosan is csók, nehogy már azt higyje, hogy lemaradt valamiről.
A vágyakról meg annyit, hogy a fenébe is, hát van, hogy amire vágyik az ember, az földrajzilag máshol van. Nem hinném, hogy ez olyan extrém módon elképzelhetetlen lenne. :D

@ZinczyKa: Tudtam, hogy Rád számíthatok! Igaz, másokra is, de Bennük néha csalódnom kell :))))
Nekem a fő bajom megint csak azzal van, ahogy mindenki belepofátlankodik a privát szférámba. Akár üzleti, akár más szempontból. A mi otthoni mikulásaink olyan meghittek voltak, mig nem jött a munkahely, a szakszervezet, mindkét szülőnél, az oviban, iskolában... a gyerekeket csömörig érték az ellentmondásos érzelmi benyomások. A végén a srácok mondták, hogy apu, hagyjuk ezt...

Szerb Antal annyira jól leírja ezt a jelenséget az Utas és a holdvilágban! Na nem a Mikulást, hanem hogy az ősi, nyers, őszinte ünnepeket hogyan cukrozza-sziruposítja fel vagy az egyház a társadalom nyomására, vagy a társadalom egyházi befolyásra. A kelta halottünnepet Halloweenre nyomorítani... és valahol itt a Mikulás is. Csak már nem mesélik azt sem, hogy a hegyről Miklós bátyót legurították ám szöges hordóban az elégedetlen pogányok....:(((

@trendo: Az egyháznak a sziruposításhoz alapvetően nincs köze, sőt. legalábbis szerintem. Aminek köze van, az az emberek képtelensége arra, hogy megtalálják az örömet a hétköznapjaikban, mert szarul és álságos módon élnek önmaguknak is össze-vissza hazudozva. Most szerintem Malvinával értek egyet ebben. (Hú, kicsit nem figyelek oda, mibe nem keveredem.)
A lényeg, hogy szerintem ünnepelni kell, de igen lehetne azt minden nap, vagy ha meg találunk speciális napokat, akkor meg az ajándék is legyen valami, ami belőlem van, amit én gondolok ki, és ne már az számítson, hány forint vagy dollár vagy tudom én mi a szar van az aljára írva.
Az igazi ajándék kerülhet nulla pénzbe is. A lényeg nem ott van. De a legjobb az lenne, ha csak önmagunk lennénk az ajándék.
Én ma például kaptam mikulásra ajándékot, és bár volt a dolognak költségvonzata, szerintem 20 éve nem kaptam ennél szebb ajándékot :::))).

@ZinczyKa:
Ez nem extrém módon sem elképzelhetetlen.
De ne csináljunk már úgy, mintha én arról beszéltem volna, amikor valaki a köztük lévő távolság okán valaki után vágyakozik. És mégcsak nem is a nemi vágyról! Ilyenkor tényleg elmegy a kedvem a diskurálástól.

@malvina: 'Szerintem nincs abban semmi bonyolult, amit írtam. Igazából nem is tudom, miként lehet egy / a vágy egyszerű vagy bonyolult. Szerintem a vágy az vágy. Ráadásul én a vágyat igencsak ártalmas dolognak tartom. Véleményem szerint ugyanis, az ember minél inkább a saját életét éli, annál ritkábban (és annál kisebb jelentőséggel) keletkeznek vágyai.'
Malvi, ezt írtad. A vágy, az vágy. Szerinted ártalmas, szerintem nem.
Most azt mondod, ez nem olyan vágy. Akkor a vágy mégsem vágy??? És nem a nemire gondoltam, te jó ég!
Ilyenkor meg azon gondolkodom, hogyan is diskurálunk.

@ZinczyKa:
Egyrészt te mindig elfelejte, hogy miből és honnan indultunk. És így k. nehéz állandóan előrángatni, igazolni mindent,mert csak az aktuális sorokkal foglalkozol. Innen indultunk: "Hát az van, hogy amire vágyom, azt aligha kapom meg, hit ide vagy oda". És bizony innen nézve, teljesen egyértelmű mindaz, amit leírtam. Hogy nem az ösztönvágyra, nem az öntudatot megelőző létvágyra stb. gondoltam. És ezért írtam, hogy a vágy az vágy! Ezt arról a vágyról írtam, amiről elindult a diskurzus, és aminél én részemről konzekvensen jelen is maradt. Mert bizony vágy és vágy között különbséget kell tenni. Természetesen nem kívülről, ez belső történés.
Én erről többet nem kívánok írni, és számomra nem az a kérdés, hogyan diskurálunk, hanem arról, hogy vajon tudjuk-e, hogy vajon te tudod-e, miről diskurálunk. A hibát én követtem el, az már biztos, de hogy ekkora arcod legyen , hogy még te állj neki jóegezni, hát ... végül megválaszolom a kérdésedet, felkészületlenül !

@malvina: Nem, gyakran elfelejtem, de nem mindig.
Abban egyetértünk, hogy nem kellemes állandóan előlről igazolni a szavaidat egy diskurzus során.
Ami a vágyakat illeti, én végig egy dologról beszéltem, hogy nálad hol került képbe a nemi vágy, azt nem tudom, de az nem rólam szól.
Ami az arcom nagyságát illeti, az mindig is nagy volt, ebben nem történt változás. Javasolnám, nyugodtan írd, hogy pofátlan vagyok. Igazad lesz. :)

@ZinczyKa:
Nem nálam került képbe ! És ha kicsit jobban menne a gondolkodás, hát rájönnél, hogy ezzel a kommenteddel is csak azt erősíted, hogy nálad landolt ez, és igencsak hangsúlyosan. Hogy miért, azt neked kell tudnod.Vajon miért erre ugrottál fel? és akkor látom, elkél a segítség:

"Ez nem extrém módon sem elképzelhetetlen."
- ez kérlek pontosan azt jelent, hogy egyszereű, mindennapi módon is el tudom képzelni, mert elképzelhető, kvázi nem utalom ki a létezők sorából.

"De ne csináljunk már úgy, mintha én arról beszéltem volna, amikor valaki a köztük lévő távolság okán valaki után vágyakozik. És mégcsak nem is a nemi vágyról!"

- ez meg azt jelenti, hogy nem az ösztönvágyról, a létvágyról, hanem az énünket a világ egyes dolgaihoz fûző vágyról. Abhoyg arról a Ricoeur is beszél az öntudat keletkezésének folyamata kapcsán, miszerint az önmagunkra irányuló vágy elválik a dolgokra irányuló vágytól, mégha nem is teljesen közvetlenül, mivel a másikhoz fordul közvetítésért.

Na, nem ragozom tovább, ismétlem a hibát én követtem el! Végül nem véletlenül nem azt írtam, hogy pofátlan vagy, mert a nagy arc, az ténykérdés, az egy állapot. A pofátlansághoz viszont néminemű kurázsi szükségeltetik. Azt viszont nem sikerált tetten érnem a mondandódban.

@malvina: Malvi, mit tegyünk, ennyire megy nekem a gondolkodás. Ez téged bosszant. Hogy mi kinél landolt, azt mi másképpen látjuk most.
A segítséget köszönöm, mindig jól esik, ha általam ismeretlen szerzőket idézel. Persze ennél jobban kedvelem, ha a saját gondolataidat mondod, azzal könnyebb beszélgetni. :)
Hogy mit érsz tetten a mondandómban, az a te bizniszed.

Ez bizony, testhez álló kis (sor) kiemelése mindannak, amit leírtam! Gratuálhatsz magadak, ki se látszol a lólábak közül!
Bosszankodni pedig nekem nincs okom, azzal nem oldódik meg ez a lefelé való tendálás! És hát püff neki a tanításnak és a pedagógiának! Még szerencse, hogy vannak, akik nem neveket olvasnak/tanítanak, hanem gondolatokat!
Ez a zavarodott össze-vissza csapkodás meg kifejezetten nevetséges, bár a jelenség, amit képviselsz vele , az bizony több mint siralmas.

Lucifer, ne haragudj, ez nem tartozott a bejegyzésedhez szorosan. :)

Csináltunk hozzá! :)