Közgazdász professzor: Kérem, ha 2000 évvel ezelőtt 1 $-t kölcsönadok valakinek 2%-os kamatra, akkor ma - itt egy fantasztikus, csillagászati nagy szám - a tartozása. Ez kifizethetetlen. A professzor hallhatón kéjeleg. Tudott mondani valami megdöbbentőt. Tönkre vagyunk téve!- köt át a meséből a jelenbe. A professzor hallhatóan fokozottan kéjeleg. Bele fogunk dögleni! Becsaptak! A professzor …  Gazdasági újságíró: Mit kéne tenni? – kérdi ijedt zavarában. Nem tudjuk pontosan, hogy a gazdaságra, vagy a professzorra gondol-e. Mindegy, mi mindkettővel foglalkozunk. A közösség és egyén számunkra egyaránt értékes.

A válaszadáshoz induljunk onnan, ahonnan a professzor. Kapunk 1 $-t 2%-ra, amivel szerencsét próbálhatunk, amivel gazdálkodhatunk. Ezért az árva 1 $-ért vehetünk valamit, aminek az értékét munkánkkal növelhetjük. Ha jól dolgozunk – azt csináljuk, amit el lehet adni – kapunk érte 1,3 $-t. (Erre a magyar gazdaság képes.) A 0,3 $-ból kifizetjük a kamatot, 0,02 $, 0,20 $-ból élünk és 0,08 $-t visszaforgatunk. Ilyen szabályozást ki lehet találni. Holnap már 1,08 $-ért vehetünk valamit, amit munkánkkal értékesebbé tehetünk és a piacra vihetünk 1,4 $ értékű árut. Ha realizáljuk az üzletet a 0,4 $-ból kifizetünk 0,02 $ kamatot felélünk …. Tíz év múlva, ha fegyelmezetten gazdálkodunk a professzor "megvílágosító" történetében a jóslatával ellentétben már jól élünk, és nem hogy végképp eladósodtunk volna, hanem ellenkezőleg, ... De hagyjuk. Mi nem a számok rideg racionális meséjében élünk, hanem a professzorunk megdöglős valóságában. Mi, ha hazafiak vagyunk, akkor nem a hozzáadott értékről, a munkánk piaci realizálásról, hanem a nagyszerű halálról álmodunk. Ezt akarják álmodtatni velünk. Az ütődöttséget, történelmi kényszerpályának láttatók. Harcoljunk! Ütközzünk! Gondolkodjunk a reménytelenben. Nekünk ehhez ajánlanak motiváló rögeszmés képzeteket. Még a gazdaságban is. Mert ... mert miért? Isten bizony elment a maradék eszünk. Miért nem küldjük el ezt a károgó, kudarcorientált szerencsétlent a francba? Sokba lesz ez az udvariaskodás. Ez tényleg hülye és hülyít.