A magánszemély hitelkártyát óhajt kiváltani. No, nem azért, mert hitelre lenne szüksége, hanem mert azt, amit venni szeretne, annak az árát csak hitelkártyával lehet kiegyenlíteni. Ebből látható, hogy a piac nem szelektálja a hülyéket. A magánszemély nem egy vitatkozós fajta megy a Bankba kiváltani a hitelkártyát.
A Bank – illetve az ő hű szolgája az ügyintéző – először gyanakszik, kérdez, ellenőriz, megint kérdez, aztán lassan megnyugszik és jön a fő attrakció; adminisztrál. Tetszik tudni a PSZÁF előírja … nekem a Bank előírja … ha megengedi, lemásolom – személyes okmányok! – ezt itt tessék aláírni … ezt meg itt, mindjárt jövök … ezt tessék lenyilatkozni … ezt is ... Legyártanak 17 oldalt, oldalanként 40 sor, soronként 50-100 karakter. Minimum 51.000 karakter, amely egy gondosan összerakott mindenre kiterjedő pénzügyekkel foglalkozó tankönyv vázlatát hordozza!
És most ugyancsak gondosan dokumentálják, hogy ennyit értetett meg a Bank a magánszeméllyel egy szűk félóra alatt! Egy szemeszter ingyen! De inkább kettő. Tehát egy, esetleg két félév leoktatva, kéretik nyilatkozni, hogy sikerült megérteni. És a magánszemély nyilatkozik; igen sikerült, megértettem! Egy aláírásért mindent! És minden egy aláírásért, mert ezzel a nyilatkozattal a minden felelősséget, üzleti kockázatot - az épeszűség határát messze meghaladó mértékben - a magánszemély magára vállal. Ha értette azt, amit aláírt, ha nem. Ha félreértette, ha nem. Egyébként ez az egyetlen nyilatkozat, amit a kutya se ellenőriz. Ott, ahol megbízható felmérések adatai alapján 33%-os valószínűséggel kijelenthetjük, hogy egy funkcionális analfabéta teszi a nyilatkozatot, azaz 33 %-os valószínűséggel egy sárga csekket se tud biztonsággal kitölteni. Ott bemondásra elfogadják, hogy valaki megértett egy olyan szöveget, amit a bankban jó, ha öten átlátnak. Ott az ügyfelet nem intézmények, hanem a saját intellektusa védi! Minden idők legképtelenebb és egyben legtragikusabb hitelezési gyakorlatát követő évek után!
Az aláírással – PSZÁF segédlettel! – a funkcionális analfabéták garanciát adnak a Banknak, hogy ők annyi pénzt fognak fizetni, amennyit a T Bank jónak lát. A Bank – PSZÁF segédlettel! – az üzletben se garanciát, se felelősséget nem vállal, annyit se, mint egy, mint egy nyilvános WC üzemeltetője, aki egy A4-es lapon igazolja, hogy napi rendszerességgel kipucolta a klotyót, rá lehet ülni deszkára.
