A szörny az, az ember, aki embert kínozva, emberrel szemben élve ki vadállatiasságát lesz boldog. A szörny élvezi, hogy félnek tőle, hogy testet, lelket kínozhat. Önként, kéjjel öl. Az ölésért.
És itt be kell lássuk a pontatlanságunkat. Elvitt a hév. A vadállatok ebben az értelemben nem szörnyek. Ők nem élvezik a kegyetlenséget, nem válnak professzionális kínzóvá, szörnyűségükhöz nem teremtenek hivatalt. Kitüntetést se adnak, kapnak az e téren felmutatott szorgalmukért. Az ő szörnyűségük az éhségük csillapítását, a génjeik átörökítését szolgálják. Természetes. Mert felépítmény nélküli. Nem örömteli, de természetes. Az ember természet feletti szörnyűsége a természet hibája, amit az ember szégyellősen – növelve a bajt – különböző konstrukciókkal igyekszik elfedni. És ha ez sikerül, akkor ez lesz a szörnyűség a szabvány és akkor lesz az ember embernek a szörnye.