Alkonyodik.
A palota a márványlépcsőjén szőnyeg, a korlát csupa dísz. Elegáns lámpák finom fényei karcsú kecsben keretezik a feljáratot. A forduló pihenőjében pompás édeni virágok, a festményen oroszlán lomhán terül el álmában, az ablakokon kilátás a hófödte, köd teli tájra. A kerti fények ezüstben remegnek. Mindenütt az örök méltóság kápráztat. Itt nincs felfelé, nincs lefele, itt csak fent van. Innen csak ki lehet menni. Ami egyben a lent is.
