A NG-n a világ egyik legsikeresebb és egyben legkeresettebb kutyarehabilitációs szakemberéről, Cesar Millan munkájáról vetítenek egy sorozatot.
A műsort korábban beharangozó hírek, és a most már egy ideje látható képek tanúsága szerint különleges képességekkel ruházta fel a sors ezt a férfit. Fajra, nemre, korra, állapotra, stb.-re nézve neki mindegy kivel van dolga, ő azonnal, bármely viselkedészavaros ebbel perceken belül szót ért, bármely helyzetben képes tisztán látni, s a szituációra hangolódva rendezi az előtte feltárulkozó kisvilág nagy ügyeit. Olyan könnyed magabiztossággal alakítja a legagresszívebb, a leglustább, vagy éppen a leggátlásosabb páciensét, hogy szemünk szánk tátva marad. Ez az ember egy varázsló – mondjuk – semmi kétség. Pedig igazából nincs titka, nincs trükkje, az általam látott részekben kifejtett filozófiát minden kutyás tudja. Lényege, hogy az egészséges, kiegyensúlyozott kutya, a kiegyensúlyozott, a „falkavezér típusú ” gazda kisugárzásának a következménye. Ő a motiváció, ő a biztonság. Azt állítja, ha rendet akarunk otthon, legyünk egyszerre határozott és mindenkit odaadóan védelmező, óvó „alfahímek”. Ez a titok. Váljunk „alfahímekké”!
Lélekváltoztatás
Az epizódok elején rendre találkozunk egy viselkedészavarosként bemutatott ebbel és a rá panaszkodó gazdival. Panasz, például az, hogy a kutya megugatja az idegeneket. Esetleg megtámadja. Puff neki! Ez tényleg kellemetlen! A gazdát végighallgatja a Mágus majd elkezd „kisugározni”. Mint egy „alfahím”. És jön a csoda, a kisugárzás eredményeképpen a kutya normálisan sétál. Akár pórázon is! Ezzel párhuzamosan folyik a gazdi tréningezése. Idenézzen, oda nézzen. Legyen ilyen, legyen olyan. Valamilyen. A panasz és a változás megtörténte között pedig a borzalmak, a kezelhetetlen kutya hétköznapjait bemutató képek. Gyors, villanó snittek, még villanóbb fogak, ugrás, rántás, röpül a gazdi az előszobában, a kertben, a parkolóban. Vér nincs, de azon kívül minden felsorakozik, ami a meghaladni kívánt sötét múlt alkotóeleme, amiből pár perc múlva kivezeti a normálissá lett kutyát, a normálissá lett alfahím gazdit a Mágus.Csoda! Semmi kétség; csoda.A borzalmaknak vége!
Borzalom és csoda
Vegyük sorra még egyszer, mit láttunk! Először is egy ügyetlen, kétbalkezes gazda szerencsétlenkedett, elmondott egy sírnivaló problémát. Emlékezzünk; kutyája megugatja az idegeneket. És ott egy jópofa blöki. Aki vagy ugat, vagy nem. De jópofa. A gazda állítja, hogy nem az, de ha nem hallottuk volna, lehet, hogy sose jövünk rá. A panaszok után jöttek a panasz illusztrációi. Amit láttunk az maga a kétségbeejtő borzalom volt, amit láttunk az, ... az, ... az ami nincs. Higgyünk a szemünknek! A jópofa kutyák, most is jópofák. Itt is jópofák. Nem ezt akarták láttatni azok, akik mutogatták öket, de ez látszott. Minderről az információt maguk a kutyák szolgáltatták. Hol a farkuk állása, hol a szőrük borzoltsága, hol a fülük tartása, hol a testük mozgása jelzi, hogy ők nem igazán mérgesek. Lehet, hogy valamiért éppen pipák, de abba hagynák a cukkolásukat, ha odaszólna nekik valaki, hogy „ül!”, leülnének és várnák a simogatást. Vannak "borzalmas" képek, ahol kifejezetten játszanak a „borzalmas” ebek. Az epizódok végén Cesar vidáman sétál a minden tréning ellenére mindvégig jópofa kutyákkal és a minden tréning ellenére mindvégig tökkelütött gazdikkal. A változás beutattatott. A csoda megtörtént. A csoda, hogy született egy termékeny illúzió, arról, hogy a változhat a világ, mert, amit mutatni kívántak az akár tényleg meg is történhetett volna, még akkor is, ha most nem történt meg. A képek keltette illúzió ettől függetlenül hat és lehet, hogy valahol épp nekik köszönhetően megtörténik az, ami jó hogy megtörténik.
***
***
A rend kedvéért megjegyzem, hogy a fentieket nem minden jelenetre tartom igaznak és egyben igazolhatónak, de az kijelenthető, hogy zömében maximum illusztrációs anyagnak tekinthető felvételek vannak a filmekben.
