Naná! Mert az emberek (kereskedők) többsége ritkán vonja kétségbe azok szellemi képességeit , akik dícsérik őket/avagy a portékájukat. Így aztán hamar le is tesznek a tukmálásról. :)))

::))
Én eddig úgy értettem, hogy aki dicsér az, azért teszi / teheti, mert nem akar alkudni, aki pedig venni akar az kötelezően simfel, hogy alkudozhasson.

@Luczifer:
Ahányan vagyunk, annyiféleképpen csináljuk! Én pl. kiváltképp útálom az alkudozást, és egyáltalán nem kizárt, hogy adott esetben még azok szellemi képességét is kétségbe vonom, akik engem vagy a portékámat dicsérik! Mert ugye az embert még dicsérni se dicsérje bárki!: Madarat tolláról...embert dicsérőjéről ...)))

Engem addig zavar a dicséret / nem dicséret, amíg az, az érzésem, hogy félre vagyok értve, amíg azt hiszem, hogy nem sikerült megcsinálnom azt, amit akartam. Vagy nem engedik. Attól még ingerült is leszek.

@Luczifer:
Az ember egy kicsit mindig félre van értve, gyakran még saját maga által is! :)

Malvina, Te mikor voltál "eladó lány" ? :)

::))
Reméljük, még sokáig lesz is!

@trendo+:

Sem eladólány, sem eladó lány nem voltam soha! :))))

@Luczifer:

...kvázi nem is leszek! :))

Én valahogy mindig azt gondoltam, az alkudozás egy játék, amit mndkét fél élvez. :)

A játék, az élvezet, de még az alkudozás is - akárcsak az, hogy ki miről és mit gondol - szabadon választott gyakorlat! Attól (is) függően, hogy ki mire is használja az idejét, ki mivel is tölti azt, illetve, hogy kinek mi jelent élvezkedést, szórakozást, játszadozást, kinek mi nyújt játékélményt.
A poszt ráadásul igen egyértelműen konkrét, behatárolt értelmezésben veti fel a kérdést, kvázi nem általában. Nekem nem kenyerem sem a kenyér árán, sem pedig egy szőnyeg árán alkudozni!

@trendo+:

... ami meg az "eladó lányokat" illeti, ott szoktak rájuk illetve a hozományaikra alkudozni, ahol kecskesúlyban mérik őket! ::)))

Negatív, vagy pozitív magatartás az alkudozás? Többlet, vagy hiány következménye?

Szerintem, olyan, hogy jó vagy rossz magatartás , olyan nincs. Másrészt az alkudozás nem magatartás! Az egy cselekvéssor, egy magatartási, viselkedési stratégia , ami értelmezhető szűken és tágan is. Szűk értelemben gondolok pl. A piaci (kereskedelmi) alkudozásra, tágabb értelemben meg azt is mondhatom, hogy tulajdonképpen az egész élet is egy alkusorozat. Én személy szerint mégsem teszek egyenlőségjelet a kettő közé. Egyébként minden alku alapvető attributuma a döntésképesség, ami viszont az alkuk egy jórészét már alapból kizárja. ::)))

Merjünk már élni egy kicsit! Ne legyünk már egy semmire se jó kényszeres kézikönyv!
Az alku többletet ad az élethez, nem megfoszt az élet lehetőségeitől, hanem lehetőségeket kínál. Nem feltétlenül azt, amit valamikor akartunk, de lehetőséget, valóságot, ami több, mint az álom! Több, mint a legszebb álom! Mondá a költő. És a szerénységem által felvetett két kérdés együtt kérdés. Az alkuképesség a személyiség többlete, vagy hiányossága? Én azt hiszem többlete.

@Luczifer:

Mindenki úgy dekódolja a szöveget, ahogy... én semmiféle kényszeres kézikönyvet nem látok benne. Egyébként is alkuképesség és alkudozás, messze mást jelenthet, és jelent is! Továbbá nem hiszem, hogy létezik (ép elméjű) ember, aki alkuképtelen (azt úgy hívják, hogy halott! :) )! Legfeljebb rossz, kevésbé rossz, jó avagy kitűnő alkuk sorozatát képes produkálni, és e minőségek csak és kizárólag a konkrét helyzetekben ítélhetőek meg megközelítően reálisan. :)

És fordírva tetszik ülni a lovon! ::)) Mert nem "Az alku többletet ad az élethez, nem megfoszt az élet lehetőségeitől, hanem lehetőségeket kínál.", hanem az élet maga ad lehetőséget az alkuk sorozatára! ::))))

Cage A csend könyvében olvastam egy remek történetet:

"Indiában tartózkodván és a napsütést elviselhetetlennek találván Mrs. Coomaraswamy úgy döntött, hogy vásárol egy napernyőt. Kettőt talált a közeli városban. Az egyiket egy amerikai cikkeket árusító üzlet kirakatában látta. Elfogadható volt az ára, de nem tetszett neki. A másikat indiai üzletben látta. Hazai termék volt, de külföldien drága. Mrs. Coomaraswamy úgy ment haza, hogy nem vett semmit. Az időjárás azonban továbbra is száraz és forró volt, ezért aztán néhány nap múlva újra bement a városba, és elszánta magát, hogy nyélbe üti a vásárt. Az amerikai üzlet előtt elhaladva megállapította, hogy a napernyő továbbra is kint van a kirakatban, és továbbra is elfogadható az ára. Bement az indiai üzletbe, és kérte, hadd nézze meg azt, amelyet néhány nappal korábban csodált meg. Miközben nézegette, elhangzott az ára. Az ezúttal nevetségesen alacsony volt. Mrs. Coomaraswamy meglepve kérdezte meg: - Hogyan bízzak meg magában? Az árai egyik nap fent vannak; másnap meg lent. Lehet, hogy az áruja ugyanilyen megbízhatatlan? - Asszonyom - felelte a boltos -, azok az emberek ott az utca túloldalán új kereskedők. Ők a hasznot nézik. Az ő áraik állandóak. Mi viszont már több nemzedék óta kereskedünk. A legjobb dolgokat, amelyek az üzletben vannak, megtartjuk a családban, mert nehezen válunk meg tőlük. Ami pedig az árainkat illeti, ezeket folyamatosan változtatjuk. Úgy találtuk, ez az egyedüli módja annak, hogy ébren tartsuk saját érdeklődésünket."