"Van-e a csoport előtt álló feladatoknak identitása, egy adott identitás iránt igényük? "

Hogy is van ez?

Én nem találom a fonalat. Most az a kérdés, mindegy-e ki oldja meg a megoldandót? És ki a bitorló?

1. Feladat például a bűnözés, a foglalkoztatás.
Van-e magyar / baloldali / jobboldali / cigány / sváb /stb. bűnözés? Van-e magyar / baloldali / jobboldali / cigány / sváb /stb. bűnüldözés? Azt hiszem nincs. De hogy kevésbé van, mint ahogy gondolják, ajánlják, abban biztos vagyok. U. e. foglalkoztatás.
2. Ahhoz, hogy ezek a kérdések megoldást nyerjenek, kell kreativitás, stb. azoknak sincs identitása, mint ahogy nincs magyar / sváb / baloldali / jobboldali egyszeregy.
3. Ugyanakkor identitás nélkül nem lehet élni. Identitás kell.
3. Becsvágyó emberek uralják az identitásokat. Akik magyarként, a baloldaliként, a stb-ként ajánlják magukat azok zöme pusztán ambiciózus ur, hölgy. Név szerint: …. :) És ők rendre háttérbe szorítják a kreatívokat, a problémamegoldókat.

@Luczifer: Oké. 1. értem.
2. Na igen, abszolút. Sőt.
Az első 3. nem biztos. Illetve ez azért bonyolultabb, mert rengeteg, az identitást nem élőtérbe helyező társadalom van. Persze ettől identitás van, csak éppen nem ilyen szélsőségesen ítéltetik szükségesnek.
Második 3. Ezt nehezen hiszem. Esetleg szeretnék. Vagy én szeretném, hogy ne így legyen. :)

@ZinczyKa: Hát azért, ha nem mondhatnád el magadról, mert nem lenne valóság, hogy pécsi / nő / anya / feleség / pedagógus / blogger vagy, és mást se, az azért gondot okozna. Kell az identitás. Kell, hogy az ember meghatározza magát, kötődéseit, egyediségét. Az hogy ezt hányszor kell bemutatni és hogyan lehet ezt megtenni, az azt hiszem egy másik kérdés. De kell. És itt most különösen a „nagy” identitásokat vicces figurák uralják. Nem valamilyen identitást akarnak érvényre juttatni, hanem érvényesülni szeretnének valamilyen identitás alatt. És nyírják a kreativitást. A konkurenciát. Ha még van. És sakkban tartják a sokakat.

@Luczifer: Az hogy az ember meghatározza magát az talán kell, bár hogy feltétlenül élhetetlen lenne az élet a meghatározás eseménye nélkül, azt nem tudom. Szerintem nem. Az ember kötődése és egyedisége attól még megvan.
A honi identitásokról, akik uralni akarnak bármit is, most keveset tudok. de az írásodból arra következtetek, ezzel szerencsém van. :(

Ki ne próbáld! Ha azt mondod a Daninak, hogy nem te vagy az anyja, mit fog csinálni? Ki ne próbáld!

@Luczifer: Ne hülyéskedj! :) Nem kell mondanom feltétlenül. Erre gondoltam. Attól még az anyja vagyok, ha nem mondom. A cselekvés, a valahogyan élés attól még meghatároz.
A szó hazudhat is, lásd az általad emlegetett identiásfelhasználókat. Ha most a te példádat nézem, akkor mondhatná más is, sőt meggyőzően állíthatná az érvényesülés érdekében, hogy ő az anya. Vagy inkább a nagy Magyar Anya?

Szerintem nagyon sok a zavar ebben az egészben, sok ponton lehetne vele vitázni, ami sok időt venne igénybe. Olyasmiket próbálsz szétszálazni, amik nem szétszálazhatóak. Pl. hogy a természetes egoizmus egyik meghatározó formája az ambíció, a társadalmi érvényesülés vágya. Az pedig hogy igyekvésként avagy nagyravágyásként emlegetjük , beszélünk róla, az mindig a konkrét helyzet, eset függvény lehet csak. Ráadásul a nagyravágyás és a kreativitás adott esetben (ahogy az rendre meg is történik) miért ne férne meg egymással? Ambíció nélkül lehetetlen bármit is elérni, mint ahogy ambíció mindenkiben van is. Hiszen az ambíció vajon miként képzelhető el pl. kollektivitás nélkül? Ugyanis a kielégülése, érvényesülése a kollektív visszaigazolás függvénye. Az egyének számára sosem közömbös,hogy képességei, emberi értékei elfogadtatnak, avagy elutasíttatnak-e a vonatkozó kkollektíva által.És amikor elutasíttatik, akkor áll elő az a helyzet, hogy önmagára fókuszálódik, egyfajta onániává, önhittséggé, vagy cezaromániává degradálódik.

Amikor meg a tárgyak és/vagy dolgok, fogalmak identitásáról beszélünk,az nem jelent mást, mint hogy egyértelműen meg kell határoznunk, hogy amiről az adott néven beszélünk, az pontosan micsoda. Lásd. feladat / a bűnözés nem feladat /. A foglallkoztatás az igen, az feladat. Viszont az, hogy mivel azonos valójában , az ebből még nem következik. Mert a munkavégzéssel pl.lehet formálisan és/vagy tartalmilag azonos. Az első esetben ugye a Kádár-rendszerben teljes fogalkoztatás volt. Pro forma.

"Becsvágyó emberek uralják az identitásokat."
Ez egy nagyon pontatlan és/mert érvénytelen megfogalmazás. Mert miről is van szó? Arról, hogy mivel magyarázható, hogy bizonyos kollektív identitásformák újra és újra megjelennek, visszatérenk, avagy a mai korjellemzők hogyan hatnak az egykori kollektív identitásokra. Az nyilvánvaló, hogy a globalizáció, az eu-i integráció új csportképződések, új mentalitások megjelenésével jár. És ami a leglényegesebb, hogy hogyan is állunk , mi itt a modren eu.-i állampolgári szocialzáció nyitottságával, az azon alapuló pl. liberális társadalmi eszményekkel, törekvésekkel, mint a kisebbségek védelme, a multikulturalizmus, az altruizmus, stbb, stb,stb. Mert ezek mindegyike integratív funkciókkal, sajátosságokkal rendelkeznek, de vajon miként illeszkednek a mi hagyományos kollektív identitásainkhoz. Ésatöbbi...ésatöbbi..ésatöbbi....kvázi itt nem (pusztán) holmi "ambíciózus urakról és hölgyekről" van szó..

@ZinczyKa: Nem kell mondanod, mert magától értetődő. Ez az identitás spontán jelenik meg, igazolódik, és ehhez tartja magát mindenki. Ha Dani mondaná, hogy nem te vagy az anyukája, hát annak is sírás lenne a vége. A szó hazudhat és hazudik is rendesen.
@malvina: Amiről én szóltam az a „puszta ambíció”, ez mérhető. Van ilyen. Az identitás is empirikusan vizsgálható. Ilyen is van. Az is nyomon követhető, hogy a „puszta ambíció” milyen pozíciókat foglal el és az is, hogy annak mik a következményei. Nincs itt semmi hókuszpókusz lehetetlen.

Éppen arról beszélek, hogy "puszta ambíció" nincs! Mint ahogy "puszta identitás" sincs. Az mindig valakiben/valakikben lakozik és egyben valamire irányul. És ami az ambíció, az ambícionáltság mérhetőségét illeti az is mindig valamire való vonatkozásában, valamire való irányultságában nézhető csak. Az identitás vizsgálata meg egészen pontosan annak a megjelenési, megnyilvánulási formáira, módjaira, a különböző összefüggések leírására vonatkozik. És attól, hogy valamilyen jelenség empirikusan vizsgálható, nem jelenti azt, hogy önmagában, mindentől függetlenül létezik. Sőt. Hogy kit tekintünk nemzeti identitással rendelekező személynek, az bizony koronként is változik. Pontosan azért vizsgáljuk, hogy mitől , milyen hatások, befolyások mentén alakul egy személyiség, egy csoport ilyen avagy olyan identitásúvá. Az sem mindegy milyen szempontok, szempontrendszer szerint történik az a bizonyos vizsgálat !

Egyébként meg én nem azt mondtam, hogy itt hókuszpókusz van, mást mondtam. Azt hogy zavar van. És a kettő nem ugyanaz ,még akkor sem, ha a hókuszpókuszt sem kedvelem, még ha másokat szórakoztat is. ::))))))

Zseniális!! A paraszt bácsi a zebra ketrece előtt – Anyjuk! Menjünk haza! Ilyen állat nincs! Malvina! Azonosíthatóak azok, akik szerény, vagy semmilyen azonosulásra nem képesek. Egyszerűen azért, mert mérhető, hogy kinek milyen a szuperegoja. Akinek roncsolt, csonkolt, csökött, annak annyira labilis az identitása, hogy gyakorlatilag nincs az bármit mond linkeskedés. Tök mindegy, hogy magyarként, svábként, apaként, vagy akármi másként, de nem tudja magát definiálni. Amit mond, az álarc. Az, az ambícióit szolgáló álarc! Nincs identitása, mert nem lehet. Ez olyan tény, mint hogy reggel feljött a nap.

@Luczifer:

Mindenkinek a maga Napja! ::)))

Drága Malvina! A nap az, az égitest, mi a világosságot biztosítja. Olyan, mint a ráció!

@Luczifer:

És???? ::)))