Ez valóban egy esetlen, sőt kifejezetten rossz írás, rossz cikk. Ennek ellenére, ill. ezzel együtt számomra egyértelműen arról beszél, hogy már a kérdés, miszerint "Okosak-e a magyarok?" is hülyeség. Az írás egész végig egyfajta alulfejlett próbálkozással kíván ironizálni. Csekélyke sikerrel. De az azért átjön, hogy közel sem úgy gondolja, amiket leír, ahogy az a te interpretációdból következik. Ami a különböző keveredés- és egyéb elméleteket illeti, azokkal pedig szerintem csak annyit akar izenni, hogy mindenre létezik egy állító és egy cáfoló, illetve mást állító variáció.

Ő ugyanis a címadó kérdésre adható válaszok egyikét sem akarja se bizonyítani, sem pedig cáfolni . Csupán arról akar írni - mondom, hogy esetlenül, és igen rosszul -, hogy milyen hülye a kérdésfelvetés. Arra is rámutat, hogy a cselekvőképtelenek, akik nem mondhatják el magukról, hogy megcsináltam, azok minidig azt mondják magukról, hogy de megcsinálhattam volna! Mert okos vagyok! Nem tudják az ostobák, hogy az, hogy képesek megcsinálni, kvázi, hogy esetleg valóban van , lenne hozzá eszük, az bizony csak egyféleképpen derülhetne ki. Mégpedig úgy, ha megcsinálták volna! Továbbá, hogy pénz, paripa fegyver nélkül bizony nehéz perkálni, a nyeregben maradni, no meg csípőből, vagy akárhonnan tüzelni! Pláne Nobel-díjast alakítani!

Van egy összegzés, ahol a születési hely szerinti besorolásban a magyar származású Nobel-díjasok budapesti születésük okán Magyarországot a 6. helyen tartják. Egyszer megkérdezték egyiküket, hogy mi a titka ennek a helyezésnek. Az illető Nobel-díjas így válaszolt: " időben le kell lépni!" Szóval, ha meg így nézzük, akkor tényleg okosak voltak ezek a magyarok!!! ::)))

Malvina ez a cikk ostoba, borzalmas, kétségbeejtő és így tovább. Nincs rá mentség. Se neki, se a szerkesztőnek.
Egyébként meg mindenki oda megy, ahova akar. De azért a lelépők kötve hiszem, hogy Nobel díjasok lettek volna, ha nincs elitoktatás Pesten. Mert ők nem egyszerűen az ígéretes tehetségükkel mentek el, hanem a fejlődő talentumukkal! Ez is megért volna egy bekezdést. És még sokat tudnék ajánlani.

Igen. rengeteg irányba lehetne tovább fejteni a kérdést. A cikk írója számára pedig nem próbáltam semmiféle mentséget keresni. Egyszerűen arról van szó, hogy nem azon morfondírozik, hogy valóban okosak-e a magyarok! Ami pedig a pesti oktatást illeti, nehogy már azt gondoljuk, hogy csak nálunk volt olyan! Pontosan erről szól a cikk, hogy teljesítmény helyett vagy a bicepszünket, vagy a súlyzóinkat mutogatjuk. Megemelni azt már nem! Annak a hiányát majd kóros kompenzációval megoldjuk! Abban pedig nem volt vitám veled, hogy rosszul megírt, struktúrálatlan az írás. Viszont ha rosszul is és strultúrálatlanul is, de akkor is arról ír, amiről, és nem másról.::)))

Nem arra gondoltam, hogy csak nálunk volt elitoktatás és még azt sem, hogy nálunk helyesen volt elitoktatás. Azt mondtam, hogy ennek a ténynek köze volt ahhoz, hogy ők valakik lettek. Arra, ha ez a közeg anyagilag és szellemileg megalapozta a karrierjüket, akkor ennek a közegnek köze volt/van az ő sikerükhöz. Akkor is, ha más gazdagabb, sikeresebb vidéken realizálták a bennük lévő lehetőséget. Mert nem csak a csupasz génekkel indultak szerencsét próbálni. Ez nem álmodozás ez tény. Ez teljesítmény.

@Luczifer:
Na, erre írtam azt, hogy pénz, paripa,fegyver nélkül szart sem lehet elérni! A tehetség majd' mindenkiben - de legalább is sokunkban megvan, ott csücsül. És ahhoz, hogy az pl. ezekből a ficerékből előbújjon, ahhoz bizony tenni kellett értük valamit! Ezt itthon nem tették meg, sőőőőt! Mindent, amit lehetett ellene tettek meg. És ez mind a mai napig így vab. Gondoljunk csak arra a híres kutatóra, akit az MTA még a soraiba sem akart felvenni, kvázi szinte visszazavarta oda, ahonnan haza akarta hozni a tudását. Ez van! Itt, nálunk. Hiába döngetjük a mellünket, ettől csak nevetségesek is leszünk, nemcsak szánalomra méltóak.

Elolvastam a nem ajánlással ajánlott cikket - és nem lettem okosabb! :-)

@malvina: Ezek a srácok kiváló tehetségek voltak, de kiválóan fel is lettek készítve! Ez tény. És itthon. Az ő sikerük az őket felkészítők sikere is. Ez is tény. A karrier nem akkor kezdődik, amikor ráfordul valaki a célegyenesre, vagy leigazol egy nagy csapathoz. Ezt gondolom senki se vitatja, legfeljebb nem emlékszik rá. Ezek az urak egyébként zömében emlékezetek. Az, hogy itt nem futhatták ki magukat kétség kívül baj, de az okosságuk felfedezése, a pallérozottságuk, a tehetséggondozásuk a stb. itt történt. Ez siker. Nem akarom elvenni a dicsőségüket, de igazságtalan lenne nem észrevenni, hogy el lettek indítva. Ebben Klebelsberg gróf is ott van. No meg a gatyás paraszt, aki a forrást kiizzadta.

@Bognár L: Elképzelhető, hogy ez a pofa nem is akarta. :(

@Luczifer: Ugyan már, ugyan már! Akkor vajon az iskolatársaik, az évfolyam- és csoporttársaik közül miért nem halmozták halomra a Nobel-díjakat? Ezeknek az embereknek a dicsősége csak és kizárólag a sajátjuk! Ha itt maradtak volna, semmi nem lett volna belőlük! Szó szerint SEMMI!
Azóta egyébként eltelt már jópár év, és ne dumáljunk itt a levegőbe! Nézzük csak az üvegbeton kérdését. Sírva fakadtam, amikor végigkínlódtam anno annak a leírását, mit kínlódott a szegény pára, mire aztán kint alányúltak. Neki is meg a terméknek is. És az efféle esetekkel bizony Dunát lehet rekeszteni! Ne a mellkast tessenek kérem püfölni, attól csak hangosabb lesz a beteges köhögés, és ne is számolgatni, meg száz évekre visszamutogatni! Hát csodálkozunk, hogy ilyen az imázsunk a külföld előtt? Ennél visszatetszőbb dolgot tényleg el sem lehet képztelni! Lufiország ez kérem, és mégcsak nem is gázzal töltött, hanem piszkos, poros levegővel, ezért a maximális bokamagasság!!! ::((( ::))))

Itt valami félreértés van. A gyerekek kiválóságát egy percre se vontam kétségbe, sőt kiemeltem, a dicsőségüket is. Nem hiszem azt, hogy az ő Nobel díjuk az enyém, vagy a valamilyen formában a magyaroké lenne. De a sikereiket Klebelsberg iskoláiban alapozták meg. Ez tény és siker. Ha zavaró, akkor is. Egyébként felfoghatatlan, hogy ez miért baj? A mai fociakadémiák büszkék, hogy neveltjeik angol, olasz klubokban játszhatnak. Én is örülök neki. Miért baj ez? Jó a tehetséggondozásunk. Miért nem lehet megkeresni azt a kevés valós jót, ami van és onnan építkezni? Nem lesz ettől senki se kevesebb, csak mi többek! Egyébként a srácok tehetsége az gondozva lett, a karrierjük nem. Ez igaz.

Szerintem nincs félreértés, csak nagyon sokszálú ez a probléma. Én egyébként "érted haragszom, nem ellened" alapon mondom a magamét! És a baj pedig az, hogy még mindig Klebelsbergnél (már ami a nevének az emlegetését illeti) tartunk. Húsz éve, mikor több időt töltöttem Franciaországban, északon, délen és középütt is, hát akkor és ott, tőlük megtanultam, hogy milyen hülye dolog furton furt elmúlt dicsőségeket mantrázni. És ez nyilván nem azt jelenti, hogy meg kell/lkéne őket tagadni!
Tudod Éucifer, akkor, amikor embertömegek elitek, potentáltak, nem elitek, nem potentáltak egyaránt szó nélkül míveljük a hazai nevelés-oktatással azt, amit és ahogyan, akkor igencsak több mint nevetséges, véresen szomorú, dühítően arcátlan visszamutogatni akár a Nobel-díjasainkra, akár Kuno-papára. És engem nem vígasztal az sem, hogy ja, kérem , a világ változik. Pont úgy nem vígasztal, ahogy már a 30 évvel ezelőtti 20 éves fiatal görögöktől is hiába kértem, hogy legalább egy, "1 darab" görög isten nevére hibáznának már rá abból a számtalanból! ::(( ::)))

Ha valakitől teljesítményt várok, fel kell tudnom mutatni a sikeres példákat. Azokat elemeznem kell tudni. Miért sikeres? Három füle van? Nem! Akkor …. És ebből el kell jutnom a saját életemhez, életünkhöz. Ha nem lehetünk barátságban, nem elemezhetjük azt a kevés sikert, ami adatott, akkor még reménytelenebb lesz a helyzetünk. Nem kopírozni kell Klebelsberget és Puskás Öcsit, de el lehet tanulni a fegyelmezett politikusi, sportolói magatartást. A kitartást, a küzdeni tudást, a koncepciókban való gondolkodást, a stb. Nem csak kompenzációra használhatóak a Nobel díjasok története. Tekintsük ezeket egy tanulsággal szolgáló esettanulmányoknak. És ha ezt például jól csinálná a köztelevízió millió használható minta jönne elő. Azzal, hogy elmeséljük a hülye magyar okosnak gondolja magát közben a génjei nem olyanok, mint a norvégoké sehova se lehet jutni. A leégésen kívül.

"Ha valakitől teljesítményt várok, fel kell tudnom mutatni a sikeres példákat."
Igen, pont úgy ahogy a demokráciáknak mutogatták (ma már csak a gyérebb képességűek teszik) az egykori görög demokráciáról az utódokban élő víziókat! Az is megérne egy misét, hogy miként lehet egymástól mindenmben különböző korokat, a bennük való lehetséges és nem lehetségest összehasonlítani. Ugyan már Lucifer! Kuno-papával és Puskással is tele a padlás, aztán lehet figyelni a leégéseinket! Azt kéne korrekt és igényes módon tenni, amit most és itt és mi teszünk. Klébelsberget és Puskást meg amúgy sem felejtette el senki, és mégis mivan? Mire jututnk és mire jutottunk? Felépítettül már Európa első és legnagyobb üvegbeton épületét? Nem. Majd ez is megy a rubikkocka után! Most már tényleg röhögök! ::))))

Klebelsberg és Puskás kiváló képességű vezetők voltak, akik kiváló teljesítményeket hoztak ki kiváló / kevésbé kiváló emberekből. Sikert értek el. Nagyot. Az ilyen irányú tevékenységüket én nem láttam, hogy valaki is elemezte volna. Megjelent könyv pl. arról, hogy Öcsi hogyan kezelte az embereket? Voltak történelmi szakmunkák, képeskönyvek, de nem a siker kovácsainak az elemzései. Olyan, amilyet a szintén kiváló Kemény Dénes csinál élőben a saját a példáján keresztül. A mester előadások keretében a fizetőképes menedzsereknek elmondja kit, hogyan kezelt, motivált, hogyan csinált csapatot, aztán jön egy kérdés- felelek, itt már kvázi kócsólja a palikat. Én sajnos nem voltam ilyenen, pedig szívesen elmennék. A Puskás, Klebelsberg + rengeteg hagyaték ebből a szempontból érintetlen. Nem élő, fogyasztható minták, hanem mesefigurák. Miért? Csak a butácska képeskönyvekből van sok. Ezekből tényleg elég, de ezek mesék a sikerről. Én az ennél százszor érdekesebb technológiára gondoltam. A siker boszorkánykonyhájára, ahol rengeteg okos dolog van. Ahol okos a magyar!:)A Kemény interjúiban mindig elejt egy-két zseniális megjegyzést. Elmegy a fülek mellett. Volt újságíró, aki ilyen esetben belefojtotta a szót! Horror! Nem tudta mit hall! Horror! A képeskönyvek terrorja!

A cikk írója elfelejtkezik egy dologról, mikor lazán kijelenti, hogy a Habsburg-uralom alatt sem keveredtünk és genetikailag milyen egységesek vagyunk. Nos, a Habsburg királyok és a főnemesség a XVIII.sz.-ban tudatos, óriási állami pénzekkel támogatott betelepítési politikát folytatott folyamatosan, hogy a török idők alatt kipusztult magyar őslakosok helyébe elsősorban németajkúakat hozzon. Számos területen egyenesen megtiltották a magyarok le- ill.visszatelepedését, míg másokat támogattak ebben. Ennek eredményeképpen bő száz év alatt a korábban leapadt népesség 3,5 millió főről ugyan 9,3 millióra duzzadt, de ennek már csak kevesebb, mint a fele volt magyar. A többi német, szlovák és román volt. Ez a népesség, ha eleinte nem is, de néhány generáció alatt tökéletesen elkeveredett és nagymértékben asszimilálódott, főleg a XIX.sz. nagy ipari fejődése következtében óriási belső népvándorlás is volt. Hogy genetikailag egységesek vagyunk? Naná! Minden környező országban hasonló folyamatok zajlottak le, csak Ausztria és az örökös tartományokban nem.

::)) Teljesen világos, magyarnak lenni = egy kulturális alapokon nyugvó identitás felvállalása, elfogadása. A magyar ebből a szempontból sikeres identitás. És mielőtt valaki lenacionalistázna, kérem, fussa át Csányi – a kutyás, nem a bankár :) – idevonatkozó írásait. A magyar identitás előnyeivel – mert ilyen is van – és hátrányaival együtt képes volt fennmaradni, a bevándorlóknak vonzó, életképes alternatívát ajánlani, stb. Ez a kulturális örökségünk, ebből lehet / kell építkezni. Nincs más. Senkinek sincs más. Aki azt hiszi, hogy van, illúzióban ringatja magát. Ha nem sikerül az a jelen kritikája. Magyarul én vagyok a hülye – esetleg a ma élők – és nem a magyarok.

Nagyon sikeresen asszimiláltuk magunkhoz a kisebbségeket. Pont azt csináltuk velük, ami ellen most szájalunk a "mieink" védelmében. Gyakorlatilag nem használják az anyanyelvüket sem, és a kultúrális örökségük is csak tollbokréta kis hazánk kalapján. Átvették a mi identitásunkat, a lusta pató páli mentalitást, az úrhatnámságot, az előjogok feudális rendszerét, a korrupciót, a kéz-kezet mos módszereket, a felül harácsolunk - alul irígykedünk mentalitást, a dögöljön meg a szomszéd tehene is fémjelű szolidaritási hozzáállást. Magyar identitás: egység a sírásban, a panszkultúra tökélyre vitelében, ugyanakkor a melldöngetős dicsekvésben és mások lenézésében. A bunkóságot sikerült oltárra emelnünk, ma már szégyellnivaló a tehetség, depláne a szorgalom, a rátermettség, gyanús a siker. Utáljuk a gazdagokat, mert irígyeljük őket, utáljuk a szegényeket, mert biztos maguk tehetnek róla, hogy nyomorognak. És teli pofával szidunk mindenféle kormányt, képviseletet, mert ott fenn pont azt csinálják, mint mi odafent. Lopnak, adót csalnak, hazudoznak. Ígérgetnek, nem dolgoznak. Hogy mitől sikeres mégis a magyar mentalitás? Hát attól, hogy mindeddig, jól hasbaakasztva a hitelezőinket, még mindig ki tudtuk fizettetni a tékozlásunkat, a semmittevésünket, a slamperájunkat. Az emberek nem éhenhalnak, hanem tönkreisszák és cigizik magukat, amire még mindig jut pénz, mint ahogy az agyonkényeztetett kölköket is el tudjuk halmozni felesleges göncökkel. De a fő baj, hogy legendáinkat, csodavárásunkat nemcsak másoknak adjuk el (mert akkor lehetnénk Hollywood 2.), hanem mi magunk is beszopjuk.

És ilyen-olyan beszopott legendák miatt jönnek a költői önostorozások. A svábok a mai napig beszélnek svábul és tüchtig falvakban élnek, gazdálkodnak és tartják magukat magyaroknak. Én egy ilyen sváb faluban lakom ne tessék azt mondani, hogy ilyen nincs. Nem messze van egy tót falu ott is normális élet folyik. Tudnak tótul. A kunok, viszont tényleg nem tudnak kunul, de tudják, hogy kunfajták! :) Ebből persze nem következik, hogy azok a kudarcos és eléggé el nem ítélhető minták ne lennének, de felhívom az én kiváló költőbarátom figyelmét, hogy ezek a negatívumok, a magyar identitás alapján, annak megőrzése mellet kezelhetők. Felhívom a figyelmét, hogy a vak gyanakvás / vak bizalom, a szalmaláng és a következő 5-8 bejegyzés itt ezzel fog foglakozni a blog. De megelőlegezve a lényeget. A magyarság, mint identitás megőrzése mellett változtatható okok miatt vannak jelen a negatív magatartások. Ezek nem Isten akarata, nem a gének kényszerpályája, hanem a változtatható feltételek következményei.

Ebben egyetérthetünk jó szívvel :)

A nemzeti karakterek leírásában, megkülönböztetésében használják a feszes–laza dimenziót. Kvázi egyrészt mint összefogottat fegyelmezettet, korrektet, másrészt mint könnyedet, szenvedélyeset, felszabadultat. Tehát az összképet az adja ki, hogy a fiúk-lányok hogyan is állnak az önfegyelmmel, belső impulzusaik megzabolázásának képességével, hogyan viszonyulnak az általános normákhoz. Egy Peabody nevű kutató szerint létezik ebben a vonatkozásban (is) egy észak–dél különbség. Azaz , az impulzuskontroll északon jellemző, délen nemigen. Ezért az északiak kritikus tekintete dél felé.
Na most, ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy mi fán terem a személyes önértékelés és a saját kategóriához fűződő értékelés kapcsolata, akkor tisztán látható, hogy milyen bemerevedett, rigorózus módon gondolkodunk még ma is ezekről az állapotokról. Mindenki számára értéket képviselhet (mert értékérzést meríthet belőle)az kategória, ahová önmagát sorolja. Ezzel együtt viszont az egyediségnek, a be nem kategorizálhatóságnak önértéke van ! Azt pedig számos kutatás bizonyította, hogy mindenki és minden csoport előnyben részesíti a saját kategóriáját.De ami a számomra a leglényegesebb, hogy az is bizonyított, hogy a folyamatos kategóriába sorolás nem tesz jót az önértékelésnek . És akkor beindul az ördögi kör,: minél inkább csökken az önértékelés, az illetők nnál intenzívebben és irreálisabban értékelik túl, értékelik fel a saját kategóriájukat.Kvázi, hogy önértékelésüket helyreállítsák, önjutalmazzák magukat. És az nagy (magyar) kígyó már a farkába is harapott!
Többek között ezért is vagyok nemzetkarakterológia-ellenes, és tartom betegesnek ezeket a nemzeti sztereoSztriptízeket! ::))

@malvina: :) És kispolgárosodunk és nem polgárosodunk! ( A kispolgárnak itt vajmi kevés köze van a polgárhoz)

@Luczifer:
Hát igen. Nem gyerek-felnőtt analógia, az biztos! Mert hogy a gyerek attól, hogy kicsi, még ember! ::))) Én úgy gondolom, hogy nálunk, ahogy a " polgárság", úgy a "kispolgárság" is gyakorlatilag nem-létező. Ugyanis ezek puszta adaptációs technikával bizony nem oldhatóak meg. Akiket itt és most kispolgároknak neveznek, azok bizony a mai kor lumpenjei. Evvan! :((