Gyanítom, hogy a popzenének ez a követhetetlenül gyors irányzat- és stílusburjánzása valahol a társadalom atomizálódásának a leképződése. Egyfajta paradoxon is persze. A fiatalok ki akarnak tűnni az arctalan tömegből, stílust, fazont, megkülönböztető jegyeket keresnek, hogy ők "mások" legyenek, mint a többiek. Pont ettől a görcsös igyekezettől aztán teljesen egyformákká válnak. Akkor jönnek a finom, csak bennfentesek által felismerhető jegyek, dumák, testékszerek. A cél: megmutatni, hogy mi vagyunk az értő elit, a többi bunkóval szemben. Ha a stílus elég vonzó, persze új és új követőkre talál (hajszolják is ezt a sikert, hiszen a lúzerság az megvetendő). De így szétfoszlik az elitizmus illúziója. A modoros blog egy szellemes posztja bemutatja, hogy pl. a Depeche Mode követői hogyan tagolódnak egyre több és egymással egyre élesebben rivalizáló csoportokra. Mint az egyházakban a szekták, pont olyan ez is. A végén ott marad az egyes ember, egyszál magában. És a magány elől menekülve nekiindul őt megértő, befogadó csoportot alapítani vagy keresni :)

Remek! Így van! És hát ez az élet! Így van ez a művészetekben, a politikában, a mindenütt! Mondanak valamit, ami először újnak, csábítónak tűnik, aztán csak csábítónak, aztán jön a fegyelmezés, aztán leamortizálódik. Az igazi elit az ezzel, a megújulással a megújítással járó dinamikát tudja kézben tartani. Ha valami leamortizálódik, tud helyette újat hozni. És addig elit, amíg ezt meg tudja csinálni. A BBC elit. Mindenkire figyel, mindenkinek szolgáltat. Dolgozik, szervez és figyel. Rám is, a srácokra is. Senki se maradhat ki, mert aki kimarad az lesz a célját vesztett tömeg, akik rengeteg munkát ad. Emlékeztetőül a tököli smasszerek mottója, ha nem foglalod el a rabot, ő foglal el téged. Nálunk az elit a tököli smasszer. :)

Csak kiegészítésként. A dubstep eredete a londoni feketék underground tánczenei stílusa körül leledz. Innen a basszusok intenzív kibontakoztatása. Hozzá egy kis jamaikai dubzene a maga lüktető, vibráló atmoszférájával, megfejelve egy-két elektronikus zenei elemmel. Innen a dubstep szokatlan ritmikája és zenei struktúrája. Így aztán a basszus nem kizárólag a gyomrokban, hanem bizony a lelkekben, az idegekben tanyáz, avagy visszhangzik.
Tehát elit ide, elit oda, ebből is látható, hogy a vásár mindig kettőn áll. Továbbá azért a popzene körébe bizony nem tartozik sem a dzsessz ( kivétel a határterületen mozgó jazz-rock ), a népzene ( kivétel a folk irányzata ), a blues (kivéve pl. az r & b-t) , a klasszikus zene (kivéve bizonyos átdolgozásait) . És ez bárhol a világon imígyen vagyon.
Kvázi azért a leányzó fekvése nem ilyen szép , még Londonban , de mégcsak a környékén sem. Mert a pop bizony nem más mint egy hatalmas olvasztótégely, amiből igazán senki sem maradhat ki. Illetve csakazok, akik már állati létbe süllyedve tengetik napjaikat a nyomor közepén. De ezek is a legkülönfélébb átmenetekben vannak jelen.
Szóval azzal együtt, hogy igaz, amit írsz, azokra a korszakos és mély problémákra ez sem jelent gyógyírt.A probléma gyökere ugyanis pontosan az egyre növekvő popularizálódásban van, és ez alól sem London, sem Párizs nem kivétel. Amennyiben elmondható, hogy az ő szénájuk a miénkénél jobban áll, az már évszázados sztori. Azzal az aktuális változással, hogy lehet, hogy az idő megnövelte ezt a távolságot a javukra, viszont a globalizálódás, a globalizáció valamelyest meg csökkenti, illetve stabilizálja.

A kiegészítés nem kiegészítés, hanem a dubstet. :)
Én színesnek látom a világot. Különösen olyan délelőttök után, amikor a dubstet rajongók mesélnek. Egy szót nem értettem az egészből, de magával ragadóan lelkesek voltak. Élvezet volt hallgatni, mert élvezték a dubstet-tel való foglalkozást. Nekem ez a zene ilyen élményt nem ad. Sőt semmilyent. Ez rétegzene. Ha van ilyen. Tehát amikor a BBC világviszonylatban szervezi a dubstet közösségeket színesíti a világot és nem egyszerűen kiszolgál egy tömegigényt. Ilyen irányzat van még egymillió, ha nem több. Fogalmam sincs, de meglepne, ha nem. És nem a dubstet-re gondoltam az elit szót, hanem a BBC-re. Aki elfoglaltságot ad!!! A dubstetre azért nem mert arról annyit tudok amennyit elmondtál. Lehet, hogy az.

@Luczifer:
"És nem a dubstet-re gondoltam az elit szót, hanem a BBC-re."

Énsem, méghozzá kifejezetten nem. Ezért is írtam, hogy mindig kettőn áll a vásár. Ahhoz ugyanis, hogy a BBC az elithez elvárt módon felnyalábolja/hassa a szerinte arra érdemesek, ahhoz először is meg kell, hogy szülessenek az arra érdemesek. és problémát én innen vezettem tovább. Mert fenntartom, hogy a popularitás bizony, hogy tömegigényeket elégítenek ki. Természetesen ezt is - mint annyi minden mást is - lehet különbözőképpen mívelni. Ennyiben osztom a véleményedet, csak hát "Volt egy kantár, meg egy fék,
tovább is van, mondjam még?" ::)))))))))

Mondd, mert nem értem. A BBC a fél, ha nem az egész világot vizslatja tehetségek után. Ha egy balmazújvárosi srác csinál egy ilyen zenét és persze jót, és persze elküldi, van esélye, hogy megjelenjen. Ha ugyanez a srác elküldi a Danubiusba, ki se rúgják, akkor se, ha még lenne. De a Bartókból se. A BBC a brit közt szolgálja, s mert másképpen nem megy egy kicsit a világ közt is. Ha tetszik, tömegesebb lenne a tömeg, ha nem lenne BBC és nehezebben lenne kezelhető. Inkább olyan lenne, amit te látsz és kevésbé olyan amilyet én és egyáltalán nem olyan, amit én szeretnék látni.

Másik variáció a stílusburjánzásra: A legtöbb ember nem kreatív valójában. Kevesen képesek eredeti dolgot, novumot kitalálni. Így van ez (mivel most ugye erről beszélünk:) a popzenében is. Egy f@szi kitalál (bár mondjuk meg őszintén, inkább csak lenyúl) valamit, aztán nagy büszkén kiáll vele a porondra. A mellé feltakaró segítők más elképzelésekkel és előélettel jönnek, tehát bármennyire is igyekeznek, az beszűrődik, kvázi felhígítja az innovátor elképzeléseit. Így jön létre egy félig-meddig új hangzású katyvasz, ami lehet sikeres vagy sem... ha nem, ki a túró emlékszik rá egy hét múlva? Ha igen, ki a túró emlékszik rá egy év múlva? Nos, az a lúzer, akit a körülmények véletlen egybejátszása folytán megérint ez a zene, hangzás... oszt bele is ragad ,érzelmileg kötődve hozzá, mert mondjuk pont erre a zenére vesztette el a szüzességét, vagy akkor halt meg a legjobb barátja. Ezek a nosztalgiahullámok ideig-óráig fenntartanak egyfajta réteg-népszerűséget, sőt, néha kinevelődik egy új generáció is. Olyanok, akik soha nem látták Elvist vagy a Beatlest, de mégis oda vannak érte stb. Sok ága-boga van ennek.
A lényeg az, hogy a fiatalokat mindig öregek rontják meg és el. A popzene így lett a nagy lázadásmítoszból kőkemény biznisz, sőt politikai fegyver. Skubizz oda a Kárpátia honlapjára pl.

@trendo+:
Erről van szó. Még akkor is, ha nyilvánvalóan a populáris műfajokon belül, így a popzenében is vannak különbségek. ::)))))

Bocsánat, de nálam másutt vannak a hangsúlyok.
Ha a dubstep-es fiataloknak azt mondod, hogy ez pop zene, összenéznek, sajnálkozva csóválják a fejüket, majd röhögnek. Igazából - nézünk szembe a tényekkel - kiröhögnek. Ha valaki száztizennégy tök egyforma heringpác között különbséget tud tenni, az a szakács elit tagja. Ha ezt valaki ezt az utcagyerekek zenéjével teszi meg, akkor miért nem az? (És most nem a dubstepről mondom, mert az nem az utcagyerekeké) De ugyanez vonatkozik az elektronikus zenére. Aztán. Meg tudja ma egy magyar szakos hallgató mondani, hogy az 1967/2 Újírás szerzői miért nevezhetők művésznek? Kap egy névsort a T Hallgató aztán rajta! A névsor töredéke ha ismerős lesz neki. Az alkotók eltűnnek. Nincs halhatatlanság. Sehol. De ez nem változtat az elitnek azon a feladatán, hogy ezeket a teljesítményeket a páclétől az utcagyerekeken át, az irodalomig szervezze, kultúrát csináljon belőle és lekösse a népet, a tömeget, akik, ha ez kellő mintázat mellett megtörténik, már nem is tömeg. És felemeli a fejét a borsodi cigány, a peremre szorult munkás, a kültelki vagány és Morvai Kriszti kénytelen új nézetek és dumák után nézni.

@Luczifer: Nincs köztünk véleményeltérés. Csak miután e téren semmiféle tényleges tárgyi ismerettel nem rendelkezem, ezért én kénytelen vagyok az általános elveim szerint elbotladozni ebben dzsungelban.

@Luczifer:
És akkor felébredsz, hogy a bilibe lóg a kezed... ::)))

@malvina: Ugyan Malvina. Én 1970 01 16-án pontosan tudtam, hogy 2010 01 16-án 19:04:52-kor velem leszel elfoglalva. Ha neked ezt, akkor elmondom, azt mondtad volna, hogy majd felébredek, hogy bilibe lóg a kezem. Ha egyáltalán válaszoltál volna ugye. :)

@Luczifer:
::)))))) Valamit biztos válaszoltam volna...! Ha mást nem, legalább annyit, hogy "Vigyázz! A bili! ::))))))))