És vajon miért pont ő kapta, na miért? Mert ő nem Puská(s)zta el! Sem a lehetőséget, sem a labdát!::)))

Sokáig gyűlöltem Puskás Öcsit, a világ kétségkívül legismertebb és népszerűbb modernkori magyar emberét (aki, ugyebár, sváb volt, Jobbikos fiúk!) Egyszerű oknál fogva. Apámat, a háború uccsó évében frissen végzett fiatal jogászt a Rákosi rendszer előbb felemelte, majd sárba tiporta. És amikor ő jogi diplomával, jobb híján, hogy családját eltartsa, a kispesti KISTEXT-ben klórkádkezelőként éhbérért a tüdejét köpte ki, az ugyanabban a gyárban "sportolóstátuszban" dolgozó focisták csak külön könyörgésre voltak hajlandók bejárni a fizetési cédulájukat aláírni...
Aztán meg b@szta a csőrömet, hogy ha valaki a Néphadsereg tisztjeként lehetett "száguldó őrnagy", akkor miért nem vonatkoznak rá a hadbírósági szabályok, mikor katonaszökevényként -a tény az tény!- elhagyta a hazáját?
Később rájöttem, hogy nem volt igazam. Puskás is csak áldozat volt, bár ha lehetett volna, akkor apám mégiscsak szívesen cserélt volna vele.
Csak apám nem volt futballzseni, akinek, milliókkal együtt én is, majd hatvan évvel később is változatlan ámulattal figyelem egy-egy leírhatatlan mozdulatát... gólját. Boldogabb lennék, ha nem Rá kéne magyarként büszkének lennem. Dehát, "kis pénz, kis foci" (Puskás), "kis ország, nagy ráb@szás" (trendo).

Én erről az emberről egy rossz szót nem hallottam.

@trendo: Van ez az elképzelés, hogy a foci lelke a pénzben lakik. De, mondom én, aki nem tudok focizni, szerintem ez nem egészen van így. Ilyenkor mindig a brazil nyomorgyerekekre gondolok, akik jobban fociznak, mint a magyar NB1. A technikai tudás hát nem pénz kérdése. Romantikusan demagóg leszek, a szíven is múlik. Az, persze, hogy ki nyeri a BL döntőt, az már nagyon is pénz kérdése.
Amit itt tanulok külföldön az az, hogy mindenkinek kurvára tennie kell a dolgát, mert különben nem működnek a dolgok. Ennek az országnak az a szelete, amit én látok, egy kiváltságok nélküli ország. Ahol minden nap bizonyítani kell. Lehet, hogy nem ilyen az egész.
Látod, Trendó, ez jutott eszembe a Puskás sztori, meg a mai magyar foci kapcsán. Hogy ahol nincs pardon, nincs elnéző hozzáállás, ott talán jobb teljesítményt lehet elérni. Persze nem vagyok fociedző hála Istennek, mert valószínűleg korbáccsal járnék edzésre. ::))

A régi kockákon is látszik a játék. Értem alatta: az összjáték.
Egyszer, egy válogatott mezt is viselő csatár beállt egy pécsi "grundon" játszani ifjú apák (köztük én) és gyerekek közé játszani. Soha, egyetlen passzot nem adott vissza, az az ember nem tudott játszani. Másokkal együtt játszani. Nárcisztikus-labdázni tudott, emberekkel játszani pedig nem tudott. A pályán is nagyjából ezt láttuk tőle...
Nem úgy, mint itt a videón, ahol a zsenik azt is megmutatják, hogyan lehet JÁTSZANI.

@Luczifer: Nem csoda. Évtizedeken keresztül, ha egy rossz szót mertem szólni (nem is Róla, hanem inkább a személyi kultuszról) akkor már elharapta mindenki a torkom. Lám, Neked is rosszul esik... pedig már nem is bántom.

BASTA! A világ nem úgy "állt", épült fel, hogy vannak legelők, ahol olyan fű terem, amit ha lelegel a gyerök, akkor a spiccéhez (vagy a belsőjéhez, külsőjéhez) ragad a labda! Arról már nem is szólva, hogy miféle motíváció, "pedagógia" az, ami korbácsot kíván? Ezt a kedves emberek csak addig szokták forszírozni, amíg nem a saját gyerekükről van szó! És igen, Trendonak igaza van! Mert az a mondás, hogy a foci lelke a pénzben lakik, az nem jelent mást, mint hogy mindennek meg kell adni azt, ami neki jár. És megközelítóleg sem azt jelenti, hogy tehetséghiányról van/lenne szó! Legfeljebb is rossz kiválasztódási mechanizmusokról. Persze ez csak a dolognak az egyik oldala! A másik az, hogy miért nincs elegendő pénz és megfelelő motíváció? Na, ez meg kultúra (munkakultúra, politikai kultúra és ezeregy más stb) kérdése. A döntők megnyerésére vonatkoztatva is hamis állítás, hogy csak pénz kérdése, hogy ki nyeri! Márcsak (logikai alapon is) azért sem, mert a döntőig is el kell jutni kérem! És a sem megy tehetség és egyéb képességességek nélkül. Egyébként meg mi a szar az, ami pénz nélkül működik , kérdezem tisztelettel. Továbbá kiváltságok nélküli ország, rendszer meg egyszerűen nem létezik. Tessék csak azokra a rendszerekre gondolni, amelyek éppen ezt tűzék a zászlajukra, még nekik sem sikerült! Arányok és megvalósulási módozatok, kontrollok és egyebek dolgában lehetnek és vannak is eltérések. Továbbá mindenhol bizonyítani kell, a kérdés csak az, hogy milyen feltétételek között, és hogy mire elég az, amit bizonyítunk! Ugyanis az eredmény is pontosan annak megfelelő lesz. És ott, ahol nincs pardon, nincs elnéző hozzáállás, ott nem lehet hibázni! És ez egy igencsak embertelen világ dícsérteként hangzik! Nem a hibák, a mulasztások elnézéséről, a nincs pardon , de korbács van mentalitásról van itt szó, kell, hogy szó legyen. Ez csak süketelés. Hanem a következetességről, következményességről, ami értékén és arányaiban képes kezelni a teljesítményeket. És nem megsemmisítésre, hanem a hivákból való továbbépítkezés segítésére törekszik. És ezt mondom azon az alapon is, hogy én a KISTEXT és az MTK focicsapatának közepében nagykorúsodtam, közelről látva, hogy mennyi sok hülyeséget képzelnek (ebből adódóan mondogatnak is) a népek hol mentegetőzésként, hol, magyarázkodásként, hol pusztán a belekotyogás okán (mert ugye tudjuk, hogy a politikához és a focihoz mindenki ért!) a hazai fociról.

ZinczyKa: Jó helyen kapisgálsz! A hajdani aranycsapat a grundokon, legelőkön örömből játszó gyerekekből nőtt ki. A rongylabda, a mezítlábas foci (országos bajnokság is volt ám ilyen!) édestestvére a Copacabana homokfutballjának.
És a lényeg akkor valóban a JÁTÉK volt. Tudjátok, a 60-as évek focis toborzóin is az ember akkor számíthatott arra, hogy valamelyik pesti nagycsapat Kölyök IV. csapatába beveszik, ha összeszokott csapattal ment oda... akik alátették a lasztit :)

@Luczifer:
" Én erről az emberről egy rossz szót nem hallottam."

::))) Hát ez az! Éppen erről (is) szól a személyi kultusz! ::))))

@trendo:
Akkor Trendo te nem jártál még futball akadémián! Itthon is működik egy pár . Kifejezetten a játékosság a lényeg, és élezik és imádják a skacok! Ez a "bezzeg az én időben", ez egy gyilkos dolog! Nem a játékkedve szállt el a gyerekekből! Az mindig újra megszületik velük együtt. Egyébként ennek kéne lennie az egyik legalapvetőbb pedagógia hozzáállásnak! És akkor itt jön be az, hogy az az ország, ahol olyan az edzők, de akár a tanárok, a pedagógusok képzése is, amilyen, hát, kérem ezt meg tudáshiánynak hívják! Egy dolog ugyanis felismerni a labdát, másik dolog eltalálni, de a többihez bizony emberismerő pedagógiára (ami igen sok mindent magában hord) lenne szükség. Ha jól tudom, puskás sem korbáccsal a kezében okította azokat az ifjakat, akiket adott esetben módjában állt.

@Bognár L: Ahogy ZinczyKa-nak is pedzettem, bár te vetetted fel: Igen, a JÁTÉK a fontos! Minden csodának, mítosznak, vádnakl és megbocsátásnak is ez a közös nevezője :)
Én sem haragszom mindenki Öcsijére... csak qrvára szeretném, ha valahogy szétszálaznánk itt a dolgokat... Amit mindig a konkrét személyek, események kapcsán lehet a legjobban.
Pl. én nagyon nem értek azzal egyet, hogy mi a f@szért kell élő, vagy ippeg elhalt személyekről közpénzen épült létesítményeket elnevezni?
Miért kell, mikor a builvársajtó bárkinek a valagába belekotor, olyan dolgokról szemérmesen hallgatni, hogy a nagy világsztár futballistánk, aki életében ugyebár nem akármilyen életnívót élvezett, mégiscsak közpénzen feküdt a Kútvölgyiben?
Fájdalmas dolgok ezek.
Senki nem teregeti ki szívesen pl. hogy a nagymama kurva volt... :)) De talán, az egész közéletnek jót tenni, ha A-tól Z-ig, minden kényes tényt tisztességen megbeszélnénk.És akkor végre, Trendo is imádhatná nyugodtan, morális aggályok nélkül a múl század legnagyobb focistáját :)))

@trendo: Hát igen! Nekem erről az jut eszembe, amikor egy közeli ismerősöm karrierépítés miatt nem akart gyereket. Na, jó gondolta a pasi, akkor adok én is a ranglétrának! Adott is, és egy idő után neves is és gazdag is lett egyszerre. És amikor váratlanul autóbalesetben (mégcsak ne is a saját hibájából) meghalt, aakkor a kedves feleség tolnát-baranyát körbeszaladgálta, hogy ne lehetne-é valahogy még (bocs, de most morbid leszek!) azonmód melegiben az elhunyt spermájához jutni. Miközben már ő is igencsak túl volt már virágos asszonykorán.Szerencsére az eksön nem jött össze, de még belegondolni is rossz, hogy vajon miféleség is születhet egy ilyen itt-ott-amott létből! :::))))

@trendo: Ezt nem mondod komolyan. Ha kifizette volna a magyar állam Puskásnak, hogy egy FIFA ünnepségen Ronaldo Magyarországról is beszél, vagy legalábbis Magyarország is előjön, hát két matuzsálem kort is végigfröccsözhetett volna a Kútvölgyiben. És jövőre egy másik Ronaldo fogja meghatva megköszönni a díjat és megint tele lesz vele a sajtó. És nem a magyar! Puskás egy istenadta tehetség volt és ezt a tehetségét ő a saját és az emberek javára használta, a politika meg kihasználta. De mit csináljon ő akkor élt. Papp Laci Puskás méltán szeretik és tisztelik az emberek. A Puskás Stadion nem a Rákosi Művek.

@malvina: A korbácsot átvitt értelemben értettem, Malvina. De gondolom, mindegy ::)) Korbácson mindössze következetességet értettem, követelményeket.
Ami a kiváltságok nálküliséget illeti, igenis otthon nem kell bizonyítani minden nap. Éppen az otthoni tanároknak nem kell, ha egyszer valakit felvesznek, nemigen teszik ki. Az ittenieknek bizony igen. Ebben van logika szerintem, még ha ez kellemetlenül is hangzik sok embernek.
Az pedig, hogy ki nyeri a nagy kupákat azért leginkább pénz kérdése szerintem, mert az utánpótlás, a stadionok stb. sok pénzbe kerülnek. Persze ez egy öngerjesztő folyamat, hiszen a jó foci vonzza a vendégeket, akik hajlandóak fizetni, mert a pénzükért jó játékot látnak.

Teljesen világos. Még a korbács is. Ami még a tehetetlen mérget is jelképezhetné. Nálunk a rendies szerkezetbe való beilleszkedés hozza a versenyt és ez nem az a verseny. Ez is verseny, csak itt ki a lojálisabb versenyről van szó. Ronaldo pedig nem lehet valaki kalória pénzből. Aki különben csoda egy pasas.

@Luczifer: Puskás valóban egy istenáldotta tehetség volt !(bocs a szentségtörésért, de miben is? Hát egy játékban, amit unatkozó angol úrfik találtak ki maguknak, amikor Etonban már meguntak a farkukkal játszani... )
Hogy ezért a játékért (meg még egy csomó másikért) a fél világ férfitársadalma totál odavan, az is rendben van, ha mindenki egyénileg kicsengetni ennek a szórakázásnak a tűrsadalmi költségét.
Az emberiség végül a majmok GM deformációja, a majmok meg játékosak... OK.
DE:
Érzek abban valami bumfordi bájt, hogy olyan embereket emelünk piedesztálra, nevezünk el róluk közpénzen emelt stadiont, arénát, akiknek legfőbb érdemük, hogy kezük érintése nélkül kotortak egy be jelzett helyre egy felfújt hólyagot, vagy egymás pofáját szabályozottan verték szét.
A kommunista rendszer széthullása akkor kezdődött, mikor a mozgalmi díszözvegyek először megfúrták az alapelvet, hogy legalább néhány évtizedet hadd várjunk má' az elnevezéssel...
És bizony, nekem bassza a csőrömet, hogy a Nép Stadionját, amit akárhogy is, de a Nép épített fel, ne kereszteljük át Puskás Öcsi nevére, aki ugyan, senki által nem cáfoltan csodás tehetség volt... de azért ez az egész, ami körülötte folyik, ugyanolyan személyi kultusz, porhibóntés és hazugság.
A Rákos Műveket csendben átkereszteltük Csepeli Vas- és Fémművekre. Nem lett Kádár Művek... hálistennek.
Ne má' száz év múlva a Szent Jobb körmeneten egy azonosítatlan király keze mellett még egy egy Szent Balt is körülhordozzunk... :)

A korbács, az korbács. Akkor is ha bőrt ér, és akkor is ha lelket, mondhatni emberi méltóságot. Az én számomra ez bizony nem mindegy! Ráadásul ezen az alapon akár felesleges is lenne szavakat, fogalmakat, használnunk, ha rendre megfosztjuk őket a jelentéseiktől, mégha ebben olyan szorgos támogató a kedves papa is! ::)))) ))

"Korbácson mindössze következetességet értettem, követelményeket."

Több mint beszédes! :((((

@trendo: A foci, a boksz, a varázslatos jambikus lejtésű sorok gyártása, a kultúra része. És az ember meg akar felelni a kultúrájának. Focizik, bokszol és alkot. Tehát csinálja, amit a kultúrája előír. Aminek csak a kultúrán belül van értelme. És mindháromról elmondható, hogy unatkozó úrfik művelik, amikor már megunták a farkukkal való bíbelődést. De az ember esendő, kell valamit csináljon. Nem alhat, ehet egész nap. :)

Nézd Malvina a vér nem válik vízzé. De azért abban megállapodhatunk, hogy egy-egy mondat legfeljebb nagyjából fedi a kívánt közlést. Akkor is, ha megszakad az ember. A Shakespeare is így volt ezzel. Leszámítva, ha te mondod. Akkor tökéletes, legfeljebb direkte félreérti a címzett. Az a piszok. Aki a szavakat nem azok igaz jelentésében használj, érti. Amiben te. De ilyenek nincsenek. Csak nagyjából. Most mit csináljunk? És még el sem repült a fejünk fölött a nikkel szamovár. Mi lesz akkor?

@Luczifer:

Semmi. A korbács ugyanis marad korbács, ha konkrétan, ha átvitt értelemben használjuk is, pláne, ha még a szövegösszefüggés is erősíti! És itt a posztmodernkedésnek nincs helye. Pontosabban ez nem az a helyzet. És abban igazad van, hogy "nagyjából". Bizony nagyjából, ami pontosan elég ahhoz, hogy adott mondatainkról, állításainkról félóra múlva ne állíthassuk az ellenkezőjét. Mert hogy itt nem csak egy mondatról volt/van szó! De erről már régebben elmondtam a véleményemet.:)))

@Luczifer: Ebben egyet is érthetünk. Sőt, hajlandó vagyok beismerni, hogy jogosulatlanul rangsorolom a kultúra egyes elemeit, úri tetszésem szerint. Talán, hülye kultúrsznob vagyok (bár ezt a jelzőt azok a "sportbuzik" szokták osztogatni, akik aztán be nem ismernék dettó, hogy az opera, a színház etc. is lehet a kultúra része... ellentétben Veled és jómagammal, akik legalább toleránsnak tűnünk. :)
De az ember esendő :) Mit tegyek, ha csillagos kis hazám egére bizony, én nem P.Öcsit tűzöm ki vezérlő csillagul, a magyarság közös nevezőjeként?
Mit tegyek, ha bármilyen szimpatikus emberileg egy nyomorék fiú, aki megküzd az életéért igen tiszteletre méltóan... de azért én mégis csak azt mondom, hogy a "free style rap" az egy ordenáré, szubkulturális faszság, bármilyen jól csinálja is valaki... ? Mit csinálja, ha senki nem képes ebben az országban a sportról, a sportolókról, a szurkolásról, az ebbe beburkolt kamu érzelmekről őszintén és elfogulatlanul beszélni? :(((((

@malvina: Bassza szellő, hogy képtelenek vagyunk mi magunk kitalálni sportágakat és kinyalva más nációk seggét, az övükében akarunk bizonyítani. Az ánglius foci meghonosult, beszívárgott a magyar néplélekbe, az utcagyerekek is imádták... OK.
A foci kurva jó játék! Jómagam is űztem napi 4-6 órát, míg anyám vagy a korgó hasam haza nem űzött.
De ma már a fociból úgy csinálunk nemzeti mítoszt , közpénzből fenntartott sportágat,hogy NEM LÁTOK GYEREKEKET FOCIZNI A TEREKEN...
Ez nem sportpálya, stadion kérdése! Nekünk mért volt elég egy lebetonozott placc vagy a libalegelő?! Mert ott volt a játék!!!

Most meg, a pénzéhes szülő, ha a fiúgyerekének megvan a két lába és talán van gömbérzéke, EDZENI hajtja a fattyát... aki JÁTSZANI szeretne. És bizony, ma már 10 éves kölök sem a gólért epekedik, hanem a híres focisták életszínvonaláért, a luxusverdáért... Persze, ez minden sportágra igaz.

Mi meg, barom apák, akkor vagyunk büszkék, ha gladiátor-rabszolgaként viszi valamire a nyomorékká hajtott fiunk.
És képviselőink, rossz lelkiismeretük meg a fals nemzeti büszkeség katyvasza által hajtva megszavazzák, hogy egy világversenyen elért egyszeri teljesítményért életjáradékot kapjon egy fiatal, életerős ember, akinek az apja lassn már el sem tudja érni a nyugdíjkorhatárt, mert mire egy évet öregszik, azt kettővel kitolják :)))

@malvina: Marha mázli, hogy megtudja az ember minek hol van a helye. A személyi kultusznak Puskás mellett. Egy egyszerű figyelemfelhívás idétlen posztmodernkedéssé válik az kiűzendő. A mondatokat te értelmezheted, más vissza se kérdezhet. Árnyalás az szóba se jöhet. Éljen hát a következetesség, amit az ökrök meg is valósítanak.
@trendo: Én eddig azt hittem, hogy azok, akikben van kreativitás és kedvelik az életet azok egymást is kedvelik. Ezért lep meg, hogy bajod van Puskással.

@trendo:
Egyrészt kis településeken, de még külkerületekben is bizony járnak össze skacok focizni.De még a sörhasu papák és nagyapák is! Mindennek megvan a maga oka. De egy tuti, és nem én intéztem így, hogy amíg gyerekek születnek, addig játszani és focizni is fognak. Nyavalyoghatunk azon, hogy kevesebb a legelő, a zöld. Ettől még nem lesznek a gyerekek kevésbé játékosak. És itt és most jelentem, hogy tele van a hócipőm a Pál utcai fíúkkal is! Na nem az alkotásra gondolok, hanem arra a szirupos picsogásra, amivel mindig előveszik. És igenis ma is vannak, és nem kevesen, olyan fiatalok, akik szerezik a focit és a játékot szeretik benne. Természetesen nem cáfolom, hogy olyanok is vannak, olyan szülők is, amilyeneket te említesz.És rám azért nem lehet, mélgcsak rosszindulattal sem mondani, hogy elborítana a hurráoptimizmus, de azért nem vagyok hajlandó az igaz szülői szeretet hiányának tekinteni, hogy manapság nem könnyeznek szerencsétlen anyák a torokgyíkban haldokló gyermekeik ágyánál. Ha valakinek nem lenne tiszta, arra gondolok, hogy igen, minden változás más változást is generál párhuzamosan És akármint is van, én bizony nem sírom vissza, amikor semmi másra nem futotta, se időből, se cipőből, se egyéb másból csak is a meztélábas rétifocira. És akkor a poros, randa sivár grrundokról még nem szóltam. Mert ugye Füvészkert is csak egy vót/van. Abban teljesen egyetértünk, hogy a tömegsport erősítése nélkül nem lehet, és nem is lesz előrelépés se fociban, se másban. A bornírt nemzetieskedés , és a sok hülyeség, amire utalsz az más tészta.

@Luczifer:
Basszus Lucifer, a nyelv közös (kollektív), társadalmi jelenség. Na pláne konszenzuson alapul. Így biztosítja az eligazodást. És már ne is haragudj, de a korbács fogalmát illetően nem merülök további fejtegetésekbe. Márcsak azért sem, mert elég gáz ez a nevetséges hadakozásod majd" minden esetben, amikor Z az ellenkezőjét kezdi állítani annak, amit előzőleg leírt. Egyébként meg azt hiszem nagylány, kvázi tök ciki ez a helyette való rúgkapálás. A játék, az játék, a vicc meg vicc. De mindkettő egyben komoly dolog is, akárcsak a nyelv és a gondolkodás. És azért ennek is bele kéne férnie ebbe a papizásos komédiába. ::)))))))

Visszaolvasva a kommentjeimet, látom, hogy némelyik megállapításom eltúlzott és indulatos, és eltért a lényegtől is.
Sajnos, én ilyen vagyok, egy indulatos Kos. Még a tükörtojást is ennek megfelelően sütöm, a héját vadul nekicsapva a serpenyő szélének. :))))

@malvina: Így is van. Mármint elég nagy lány vagyok. Igaz, nem mindig érek rá pontosítani.
Malvi, nincs nekem azzal bajom, ha visszakérdezel, és megállapítod, hogy pontatlanul fogalmazok. Ettől nem dől össze a világ. Annál is inkább nem, mert valóban pontatlanul fogalmazok elég gyakran. Azért értelmezem önmagam később, mert kezdetben azt hiszem, mindenki úgy érti, ahogy én. De persze nem.
A korbács számomra következetességet akart jelenteni, vasszigort, ha éppen. Számodra más husába csapást. Én nem gondoltam ilyen erőteljesnek.
Éppen tőled tanultam, hogy a másképp gondolkodót is meg kell próbálni érteni. Ha nem megy, hát nem megy. Legfeljebb ez van :(
Én úgy érzem, mostanában mindegy, mit mondok, Te bebizonyítod, hogy rosszul gondolom. Legfeljebb ez is így marad.

@malvina: Válaszoltam volna = írtam egy választ, de meg lettem előzve. Így csak bólogatok. Gyakorlatilag ez lett volna, csak hosszabb és hát félreérthetőbb.

@ZinczyKa:

Egyrészt annak semmi kköze az egészhez, hogy mikor ls miért igen vagy nem érsz rá pontosítani. Ez még véletlenül sem érinti a témát. És nem azzal van a problémám, hogy korrigálsz, ezzel miért is lenne baj. Hanem azzal, hogy olyasmiről akarsz győzködni, ami se nem tőled, se nem tőlem nem függ, ami kifejezetten evidencia - mégha Lucofer szerint nagyjából is!). Nevezetesen, hogy a következetességhez , az arányos következményrendszer kialakításához, az elvárások és a motívációs rendszerek érdemi ( mert emberséggel és hosszú távon tervező) összehangolásához , a teljesítményarányos elismerésekhez az égegyadta köze sincs a korbácsnak, korbácsolásnak . Ennek ellenére valaki mondhatja, hogy korbácsolással próbál "motíválni", ami persze szükségképpen csak félelem- szorongásalapú lehet. De hogy valaki a korbácshasználatról azt állítsa, hogy következetességet ért alatta, hát az egyszerűen nonszensz. Pláne egy pedagógus szájából. A tanítóképző felvételi tesztjét mára más úgy alakították ki, hogy összetett kérdéseket tesznek fel a delikvenseknek. Akinek a szótárában a "verés" szerepel, azt bizony nem veszik fel! Konkrét példa volt, hogy az illető azt írta, hogy "a verés, bármiféle fizikai kényszer alkalmazása természetesen eszembe sem jut". pedig de mennyire, hogy eszébe jutott! Mint minden példa, egy picinyt ez is sántít, de mégis! És most nézd meg ezt a megjegyzésedet is. Hogy a büdös francba jön ide, hogy igen én a másképp, a máskéntgondolkodást nem tartom ördögtől valónak, sőt! Látod még mindig nem érted, hogy itt egy hangyafxnyíira sem erről van szó! Ez másról beszélés, ez elterelés. Te ebben a "Korbácson mindössze következetességet értettem, követelményeket." kitételedben nagyot tévedtél, és nem másképpen gondolkodtál. de ha következetes akarok lenni, akkor azt elfogadom, hogy te az edzői munka részét képezőnek tekinted a korbácshasználat bármiféle vonatkozását. Ez valóban másként gondolkodás ahhoz képest, amit én gondolok az edzői, a pedagógiai, a motívációs munkáról. Elfogadom, de attól még kritikával élhetek vele szemben. Csakhogy itt nem ez történt.

@Luczifer:
Éppen ez az! A bólogatás! ::((((

@trendo:
Semmi baj, soha nem az indulatosság, a szenvedély a probléma, hanem az össze-vissza beszéd. A túlzás pedig stilisztikai eszköz, annak is helye van lehet a diskurzusokban. Ezt plasztikusan bizonyítja a példád is, mármint, hogy a tükörtojásod tökéletesre sikeredett, igazán finom lett. Mert a lényeg nem az, hogy a tojást egy kézzel, erőteljesen ütöd-e fel, vagy lassan, gyöngéd tűszúrásokkal nyitod-e meg. A lényeg, hogy a tartalma a helyére kerüljön. :::)))))))

@malvina: Rendkívül érdekesnek találom, hogy egy mondatba ilyen sok dolgot belelátsz.

Hát arról, ami itt folyik nekem fogalmam sincs, de hogy a tojással szemben nem mindegy, hogy hogyan viseltetünk az biztos! Főleg, ha annak a tartalmát a helyére szeretnénk juttatni. Úgy, hogy az, a provokátornak is elégedettségére szolgáljon. :) Akkor oda kell figyelni. ::))

@Luczifer: :))) Köszönöm, hogy kispestiként megszólítva, felhoztad a témát, mint potenciális közös nevezőt. Röstellem, hogy elrontottam az örömödet, nem viszonoztam a figyelmességedet. Sajnos, én nem kispesti, hanem valójában gyökértelen vagyok. Alig tudok valamit a saját családomról is. Ezért támadtam neki Öcsi bácsi emlékének is, méltatlanul, mivel kapcsolódott apám egy keserű megjegyzéséhez, amit én egy életre megjegyeztem. Mint ahogy a köhögését is, ami a klórgáztól szétmart tüdejéből jött.
Nekem nincsenek családi fotóalbumjaim, közös nyaralásokról. Csak félelemben eltöltött magányos esték, mikor apám és anyám még gyűlésekre járva magamra hagytak. Jó esetben könyvekkel ellátva.
Azzal együtt, sok mindent megértve és megbocsátva, változatlanul utálom a személyi kultuszt, még ha szerethető, kültelki vagányokhoz is kapcsolható, akiket a tömeg egyfajta kulturális lázadásként boldogabban emel a vállára, mint a megosztó, levitézlett politikusait.
Nem akarok erről a témáról többet írni. Vagy megértitek, vagy hagyjuk a csudába. :)))

@ZinczyKa:

Semmit semmit nem kell belelátni, mutatja az magát magától is! És azért sokaknak ez nem annyira bonyolult, mint az sem , ahogy még mindig habosítod a süketséget! Kvázi ne sajnálkozz, szerencsére nekem aztán ehhez nem sok közöm van. amiért is majd másvalaki tovább magyarázza neked, ha akarja! ::)))))

@Luczifer:

Márpedig a hülyeség, az mindig provokatív valami! És ebben bizony ezen a fertályon bővelkedünk rendsesen! ::((( ::))))

@trendo: Nem erre tippeltem. De a diktatúrákról írni fogok. Kétlem, hogy másról egyáltalán tudok. Minden erről szól. Az én életem még erről szól. A kurtán, furcsán félbemaradt / az előzmények nélkül elkezdett fényképalbumokról, a megmenekült családi receptekről, a megtépázott Szentkoronáról, a titkon írt versekről, a kitelepítésekbe száműzött szerelmekről, a menekülésekről, a megannyi embertelenségről, aminek életemet köszönhetem. Mellékesen. És a lélegzetvételről. Nem mellékesen. Az emberekről, akik mindezek ellenére és közepette szeretettek, életben tartottak. Előnyöm belátom érdemtelen és nem kevés.

@Luczifer: Nem mindent értek pontosan. De mindent pontosan érzek, érzékelek mégis. Ezernyi csatlakozási pont kínálkozik ennek a generációnak az életében. Ezek a pontok hol vonzanak, hol taszítanak. Ugyanazt a dolgot másként éltük meg. De nem feltétlen muszáj, hogy ezek a különbözőségek elválasszanak minket. Főleg, ha meggondoljuk, hogy lassan a "közös" élményeinket egyre kevesebben hordozzák; ha tetszik, ha nem, ezeket egymás között kell megbeszélnünk.
A fiatalabb generációkkal lassan már "süketek párbeszédét" sem tudunk folytatni. :)))