Eladták az EMFESZ-t, az Első Magyar Földgáz és Energiakereskedelmi és Szolgáltató Kft-t. Egy dollárért, amikor 150 millió volt a bankszámláján. Szenzáció!
- Vagy annak a megakadályozása!
- Ah! És azt honnan tudjuk meg?
- Meg kell nézni mennyi volt a céggel szembeni követelés. Ha ennyi, vagy ennél több, akkor valószínűleg nem átverés, hanem annak kivédése, ha alig volt tartozásuk, akkor félő igen.
- Fantasztikus! És ki a trükköző?
- Ha sok volt tartozásuk, akkor ők akartak valakit hintába ültetni, ha nem akkor őket ültette valaki hintába. Ma csak a hinta a biztos!
- Fantasztikus! És meg lehet tudni, hogy melyik verzió az igaz?
- Hogyne, de ahhoz Budapestre kell utazni. Itt a céges adatok még csak papíron vannak, ha érdekel valakit, be kell mennie a Cégbíróságra. Ott van a belvárosban. Nem messze az EMFESZ-től.
- Fantasztikus!
- Már amennyire egy ilyen archaikus megoldás fantasztikus.
- Önre gondoltam! Fantasztikus! És ott majd meg tudja mondani ki és miért tette?
- Hogyne! Megnézem kik a legnagyobb szállítók. Aztán felhívom a székházukat. Ha a központos kisasszony azt mondja az elnöke tragikus körülmények között öngyilkos lett, akkor az eredeti tulajok tréfálkoztak, ha nem akkor a szállítók „behajtották” a pénzüket.
- Fantasztikus! Honnan ez a tudás? Honnan ez az ötlet?
- 1952-ben Pesten egy külvárosi közgazdasági szakiskolában végeztem.
***
Az interjút azután készítettük, miután elolvastuk az újságokban a döbbenetes hírt. Az újságírók nagy mindenttudó Hivatalok, exkluzív Információforrások után kutattak, mondanák meg van-é buli és ha van ki a bulizó. De félő még mi is túllihegtük az ügyet. Nem hogy a Cégbíróságra, de még az internetre se kell felmenni. Amit sajnálok, mert láthatóan ma ráérek.
