Nos, ezt a történetet mesélem és mesélem, mert az élet rendíthetetlenül produkálja azokat az elkerülhetetlennek látszó zord, örömtelen történéseket, amelyek alternatívátlanságával Gida kutyám megszelídítésének, összeszelídítésünk eseményei látványosan perelnek. Mondom, most itt is, hátha egyszer valaki hinni kezd a lehetőségekben. Annak a valóságnak a lehetősgében, amiben holnap jobban érezheti magát. Aki ismeri attól elnézést kérek.
Gida kb. kétéves lehetett, amikor a villamosok és az autók között félig sokkos állapotban összeszedtük. A kutyamentés és a gazdakeresés nálunk akkoriban napi rutinfeladat volt. Első ránézésre Gida életesélye – = gazdatalálás – szépségén alapult, amit mérete és valljuk be – ami később derült ki – nehezen kezelhető személyisége ellensúlyozott. Azt csinált, amit akart, illetve amit az akkor négyéves Pindurom megengedett neki. Ha ő szólt, kuss volt. Én azt mondtam, amit akartam. Beköltözését követően – ne játszunk a tűzzel – beoltattam. A doki odaszól: miért nem tartja meg? Magánál elfér. (Az elfért nem fizikailag értette) Hogy, ezért, vagy más okból ma már nem érdekes, mindenestre Gida maradt. Pindur igyekezett a rendet fenntartani, de ő se mindenható jöttek a gondok. Gida lopott, lelépett, csaholt, verekedett és hát harapott. Egy gengszter volt. Reggel hatkor már tízedszer kértem bocsánatot miatta. Mondtam elviszem kitömetni, de ennél tovább nem jutottam. Az érdekes az volt, hogy a családban senki se vette komolyan a cirkuszait. Senki számára nem volt kétséges, hogy Gida egy világszám. Csak még nem látszik. Aztán a Balatonon elvágta a lábát. Amíg stoppolták az én dolgom volt, hogy lefogjam. Richtig felugrott és richtig kiharapott. Az egész rendelő röpült én nyugtatattam mindenkit, nem ügy, be van oltva, segítek összeszedni. Ezen Gidán kívül mindenki röhögött. Haza fele viszont lelépett. Órákig kerestük, tanácstalanul szenvedtünk, majd feladtuk és hazamentünk. Ő a kapuban feküdt. A szomszédoktól tudom, hogy egész délután ott várt minket. Előre szaladt; haza. Erre nem gondoltunk. Nos, azt nem mondom, hogy azóta nincsenek gondok, de neki lett egy galerije, nekünk meg egy remek társunk. Pindur és Gida világszám.
***