A korrupció mindent szétrohaszt. Ezt nálunk már minden ovis tudja. Friedman szerint minden piackorlátozó intézkedés korrupció. A megjegyzést kezelhetjük úgy, mint egy jópofa bonmot, de ne tegyük, mert nem az. Nekünk nem.Inkább tanács.
Friedmann ihlette kérdésünk: Mi történik, ha visszaszorítjuk a piacot, ha növeljük, magasan tartjuk az újraelosztást? Nő a tengődők rétege és nő a biztos állami beruházásokból élő vállalkozók része. Az egyikből sok lesz, a másikból kevés ugyan, de nagy lesz a súlyuk, az egyik hatékonyan nem csinál semmit, a másik siralmas hatékonyság mellett tesz-vesz valamit. Azt, amit nagyon muszáj. De tényleg csak azt. A népet korrumpálja az állam, az államot – az állam pénzén! – az erre szakosodott vállalkozások és a végén szétrohad az egész.
A kivétel
Leszámítva, ha a társadalomnak vannak védekező, önkorlátozó mechanizmusai, az autonómiát segítő adottságai. A keresést az erkölcs, a motiváció, a tudás stb. területén kell elvégeznünk. Ahol találunk ilyeneket, azok például a skandináv országok ott az újraelosztás magas szintje a társadalmi kohéziót, a szociális szempontok érvényre juttatását szolgálja.
A magukat követők.
Ha viszont az ilyen adottságoknak híján van egy társadalom – lásd Magyarország – akkor a nagy újraelosztás mellett minden szétrohad. Mert az újraelosztás magas szintje minden szép álom ellenére nem a szociális szempontokat szolgálja, hanem a korrupciót. De a visszaszorítás önmagában nem hoz változást, mert ha úgy szorítjuk vissza, hogy közben nincs tisztességes verseny, nincsenek felkészített versenyzők, azaz se piac, se épeszű – erkölcsös, jól motivált, okos, a rentabilitásban gondolkodni tudó stb. – piaci szereplők, akkor a korrupció marad, csak nagyobb lesz a korrupt pozíciókért folytatott verseny. A kényelmes állami megrendelések dominanciája kevesebbeknek ugyan, de megmarad miközben a hatékonyságuk pontosan olyan lesz, mint amilyen volt. Vacak. Az alamizsnából élők helyzete viszont érdemben változik, mert az alamizsna helyet szép szimbólumokat kapnak. Hogy szépen dögöljenek éhen. És olcsón. Miután kifosztották egymást. A közös vég azonban itt is a szétrohadás.
Ami nem akaródzik
Piac nélkül akár nagy, akár kicsi az újraelosztás nem megy, csak a korrupció, a rohadás. A versenyt óvó, a piacot lélekben, intézményben építeni szándékozó meggondolásokról meg nem hallok egy árva szót se. Azt hallom, hogy rosszak vannak jó helyzetben. A jók meg rosszban. Hozzuk helyzetbe a jókat. És akkor jó lesz. De ha rossz a pálya azon a jók is rosszak lesznek. Akkor is ha tényleg jók voltak, amit egyébként kötve hiszek. Nem a versenyzőket, hanem a versenyt kellene pátyolgatni. Mert a versenyzők pátyolgatása korlátozza a piacot; korrupció.Ami rohaszt.
