Aki utazik – mondjuk Berlinbe, Brüsszelbe esetleg Koppenhágába – az más dolgokat is lát, mint amit itthon megszokott, aminek vagy örül, vagy nem, amit vagy elhisz, vagy nem.
A mi nagy utazóink közül sokan szeretnek nem hinni a szemüknek és szeretnek hinni a rögeszméiknek. A tárgyi világot még úgy, ahogy tudomásul veszik, a pompás épületek állnak, az utcák tiszták, a szép autók suhannak, a csinos ruhákat hordják. Ezen nem vitatkoznak. Na de a magatartások, a viselkedések, a lélek és a tudat elemeinek megítélésében, az értékek őszinteségében már könnyebb nem hinni a szemnek. És hinni a rögeszméknek. A nagy utazóink egyikének-másikának mindezek nem egy létező világ, létező mintái, aminek követése hozza a maradandó épületeket, a tiszta utcákat, a fürge autókat és a szép ruhákat, hanem őszintétlen vetítések, csapdák és tévutak keveréke. Trükk, csalárdság és hátsó gondolat az egész, aminek tisztességtelen haszna a pompás épület, a tiszta utca, a szép autó, és a csinos ruhák. A görényhez vannak szokva, csak a büdös a hihető, a valódi. Az igaz! Esetleg a naftalin szagú múlt. Így aztán nehéz találkozni a boldog holnappal.
