Trianon, Trianon, Trianon.
Trianon az újságban, a pólón, a könyvesboltban, rémes zászlókon, remek dolgozatokban, még a zászlóknál is rémesebb dolgozatokban. Elemzésre kerül a nemzetpolitika, a lemaradás, a hadiszerencse, a nagyhatalmak taktikája, érdektelensége, felelőtlensége a kishatalmak taktikája, érdekeltsége. Beszélnek a Szent Koronáról, a hűségről, a ragaszkodásról. A mindig voltról, a mindig leszről. Az éppen nincsről. Az eljátszottról. Ha keresgélek egy kicsit, olvashatok az osztálykorlátról, a politikai rövidlátásról, az önzésről is. Meg még ki tudja mi mindenről. Amiről viszont nem olvastam, de szerettem volna, az, az, hogy hogyan lehet egy ilyen szerencsétlen, minden szempontból deficites helyzetből kikecmeregni. Vonzóvá válni. Másokra pozitív hatást gyakorolni. Hogy gazdagodjunk és gazdagítsunk. Mert ugye, ha semmink sincs, akkor adni kell, ha gazdagodni akarunk. Olvasom, hogy a Coca Cola összes tárgyi eszköze a cég értékének 12%-a. A másik 88 % - 140 milliárd dollár - a cég reputációja. Ami nem más, mint valami rettenetes recept, + a hírnév, + a marketing. Egy illúzió. . Ami hat. Amit megvesznek. Ezért lesz érték. Ami aztán megvalósítja, ha nem is önmagát, de valamit, ami legalább lehetőség lehet ahhoz, hogy valami megvalósulhasson. Abból, amit megvalósulva szeretnénk látni.