egy új hely

miért kell a blog?

"hátha valakinek örömet okoz, hátha valakit bosszant"

ki Luczifer?

Tulajdonképpen mindenki tudja, nem más ő, mint a sokat akaró kirúgott arkangyal, a világossághozó. Az egyik tény, a másik beváltatlan ígéret. Zuhanás + egy impozáns program elhalasztva. Azt hiszem ez teljesíthető.

kanyar a sugárúton

Luczifer = lucifer, illetve lucifer = Luczifer. Tudom, ne mond, de így a biztos! A változtatás nem azért történt, mintha bármi bajom lett volna a luciferrel. Meg voltam vele elégedve, bevált. De mit lehet tenni, ha a kiscicákat Lucifernek keresztelik és ezt követően a lelkes gazdák a világ összes lehetséges módján regisztrálják a cicusukat. Lucifernek a cicák nem hagytak egy talpalatnyi helyet sem. Hitted volna?

és azokat, akik csak itt férnek meg egymással

felnőtt látogatóknak

friss topikok

  • Indiáner: Hát mit tehet egy falkavezérrel? Követi! (2013.03.27. 22:18) Asszimiláció
  • Izabella.Jones: Blog revival, yes! ::)) Egyébként érdekes, hogy nem budapesti lakosoknál is megfigyelhető a kór. M... (2013.03.12. 10:56) Budapest szindróma
  • : Találtam egy honlapot, amelyre belépve, belépési csomagtól függően minden beszervezett tagod után ... (2012.03.29. 16:25) Egyszerűség
  • Dig, Lazarus!: Akiket nem lehet becsapni! Kiállnak a kormányfô mellett, aki egyedül képes feltétel nélkül elfogad... (2012.01.24. 13:16) Százezrek tüntettek
  • Biedermann: Óh, ez a dallamos német nyelv! :) Boldog Karácsonyt! (2011.12.24. 16:18) Boldog Karácsonyt!

naptár

május 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

címkék

címkefelhő

Örök lemaradás?

2010.05.26. 08:23 | Luczifer | 6 komment

A hétvégén átolvastam a Csepeli György és Prazsák Gergő könyvét.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kiolvasni, végigmenni a táblázatok gazdag tárházán, „kikockázni” az értelmezéseket jóval több időre lett volna szükségem. Lesz szükségem. Legendásan lassú vagyok. Mindenesetre most az tűnik megoldásnak, ha visszafele kezdem majd a megértést. A hasznosítást. Az utolsó fejezet a probléma, amiből meg kell határozni a célt. Magyarország célját. És az én olvasásom célját. Ez pedig Európa régióhatáraival kapcsolatos. Ez a probléma.
 
Azok a régiók.
Önző módon nem az, hogy vannak határok, hanem hogy rossz helyen vannak. Hogy a Nyugat határait, minket „kihagyva” húzta meg a történelem. A cél a határok átrajzolása. Nem revíziója, mert mi sohase tartoztunk a Nyugathoz, hanem a kiterjesztése. És akkor lapozzunk visszább! A régiók és értékrend. Cselekvők, lázadók, szenvedők. E három értékrend követi a régióhatárokat. Az értékrendek generálják a régióhatárokat. A „cselekvők”, a „lázadók” és a „szenvedők” aránya nem azonos a különböző régiókban. A skandináv országokba 50-60% feletti a cselekvő polgárok aránya, míg a szenvedők aránya rendre 10% alatt van. Magyarország ennek a fordítottja: 9% a cselekvő és 69% a szenvedő. Ez a különbség a klasszikus Nyugattal való összehasonlítás esetében is. Amennyiben a cselekvő polgárok arányát nézzük Európában – mutatnak rá a szerzők – akkor azt láthatjuk, hogy a Szűcs Jenő Európa három történeti régiójáról írt esszéjében foglaltak a XXI. században is érvényesek. A különbség mindössze annyi, hogy a skandináv országok felé tolódott el a Szűcs Jenő által leírt Nyugat, ahol a cselekvők aránya minden országban meghaladja az 50%-ot. Skandináviától délre található nyugat-európai országokban alacsonyabb a cselekvő értékrendet követők aránya az országon belül (Németország, Belgium, Egyesült Királyság, Franciaország), azonban még ezekben az országokban is meghaladja arányuk a 30%-ot. Az országok következő csoportját a dél-, kelet-, és közép-kelet európai országok jelentik (Spanyolország, Portugália, Észtország, Lengyelország, Bulgária, Ciprus). Magyarországon a legalacsonyabb a cselekvők és a legmagasabb a szenvedő értékrendet követők aránya. És ez nem egy sikeres szerkezet.
 
Uniót!
Ahova tartozni ajánlom magunkat az a cselekvők világa. Unió Dániával! A boldogság zászlóshajójával. (Nem hülyéskedek, tényleg az.) Ahol most vagyunk az a szenvedők/lázadók világa. Unió …, ezt inkább hagynám! De nem, mert félreértésekre adhat okot. Unió Ciprussal, Spanyolországgal. Furcsa társaság. Figyelmeztet, hogy a turizmus, mint kitörési pont üzletileg kifizetődő, lelkileg/mentálisan nem biztos!
De ne kanyarodjunk a mellékutak felé! Még ne! Első pillanatra látszik, a feladat és annak a nehézsége; a cselekvők világához szenvedő ragozásban bajos kapcsolódni. Először is, mert akik szenvedő ragozásban élnek azok csak valami ellen képesek közösséget, kooperációt, teljesítményt előállítni. És nem valamiért! Ha egyesülünk Dániával, automatikusan ellenségként definiáljuk őket. Amin ők értetlenkednének. Vagy ha nem ellenségnek, akkor minket eltartani köteles, a történelem adósságát törleszteni rendelt gyámnak néznénk őket. Ezen is értetlenkednének. (Értetlenkednek is.) Aztán ott van a klasszikus Nyugat, klasszikus magatartása. E téren vegyük észre, hogy bár a Nyugat terjeszti a kultúráját, érdekelt a terjesztésben, de csak annyiban, amennyiben ezt az újabb erőforrások elérése szükségessé teszi. Ami terjesztésre kerül az valami csökkentett, kiegészítő üzemmódú Nyugat. Nem feltétlenül cselekvésre tanít. Jó neki a szenvedő is. Az Nyugat kultúrájának a terjesztése nem egy ösztöndíjprogram. Ha nekünk az egész kultúra kell, akkor azért tenni kell. Ez nem lehetetlen, mert a régió határok láthatóan mozognak. Száz évvel ezelőtt északon kis faházakban kedves, zárkózott emberek kiszolgáltatottan fáztak. Ma más a helyzet. (Az emberek most is kedvesek.)
 
Cél; egy trend nyugdíjazása.
A visszafele olvasás során arra keresem majd a választ, hogy az egy-egy fejezetben tárgyalt ügyeket, dolgokat, feltárt összefüggéseket, felhasználhatjuk-e, és ha igen hogyan a határok kibővítésére. A magunk javára! A célok követésére! Másképp. Hogyan lehet ezeket, az adottságokat, összefüggéseket, feltételeket a kívánt célok irányába ható okokká szervezni? Hogy az internet generálja, generálhassa a csatlakozást. A trendfordulót. Hogy ne álljunk meg ott – amitől egyébként alappal óvnak a szerzők – hogy az internet jó dolog, legyenek sztrádák, aztán lesznek sztrádák, amin aztán valaki elbiciklizik. Ez kudarc lenne. Ez a kudarc, ha jól olvassuk a könyvet, elkerülhető. Minden trend megtörhető. Minden, amit nem cél-ok vezérel. A mi nyüglődésünk pedig nem cél-ok vezérelt. Nem ezért vagyunk a földön.
 

Címkék: györgy európa gergő örök csatlakozás csepeli visszatérés prazsák

A bejegyzés trackback címe:

https://luczifer-bazar.blog.hu/api/trackback/id/tr92032090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

malvina · http://komedias.blogspot.com 2010.05.26. 12:37:01

Hát, azért, ha jól belegondolunk ennek a posztnak a címe - és sok vonatkozásban a megközelítései is - pontosan azt erősíti, húzza alá, amit oly nagyon kárhoztatni próbál. Amennyiben megint a nyüglődést, a szenvedést, a felzárkózásra való képtelenséget állítja előtérbe, annak alapként való tételezéséből próbál el/kiindulni. Ilyenkor bizony a saját farkát kergető macska képe jelenik meg a szemem előtt.

.Ugyanis meglátásom szerint mindez ebben a formában nem igazán termékeny kiindulópont. Hogy még mindig az a büdös Nyugat, ameliyk undok módon csak a saját érdekeit szem előtt tartva "csökkentett, kiegészítő üzemmód"-ban (???) "terjeszti" a kultúráját, miközben a "nem- Nyugat" meg szegény, ettől v. nem ettől, de nyüglődik.

Szóval én amondó vagyok,hogy ez kérem, egyfajta rendszer-alapú (alá-fölérendelktség, kiszolgáltatottság, stb.) megközelítés , nem pedig hálózat-alapú. És mint ilyen, a rendszer ( a centralizáltság, az egység, egyneműség, hatalomelvűség, stb. ) mint tudjuk, a modernitás sajátja, ellentétben a hálózattal ( decentralizáltság, hatalomellenesség , pluralizmus, stb.) ami viszont a posztmodernitás sajátja.

Tehát én a lényeget a vertikálisból a horizontálisba való átrendeződésben, ill. annak egyre erőteljesebben megmutatkozó lehetőségében látom, amiért is nagy jelentőséget tulajdonítok az internetnek. Továbbá az ő "természetéből" kiindulva, nemigen aggódom. Terjed, és terjedni fog. Még akkor is, ha közben nyilván megszüli, kitermeli a saját problematikus vonatkozásait, amelyeket majd kezelnünk kell.

Luczifer 2010.05.26. 13:55:04

Őszintén szólva nem tudom, hogy mi a gond. Magyarország a Nyugat peremén van. Legalábbis reggel még ott volt. Ezt statisztikák garmada bizonyítja, többek között ebben a könyvben publikált adatok is. A napnál világosabb, hogy az ezeréves határok érvényesek. Ezen nincs mit vitatkozni Ezek tények. Mint ahogy az is tény, hogy a Nyugat kultúrája érdekei szerinti mintázatban terjedt. A napnál világosabb, mérhető, hogy a „behálósodás” az ezeréves régióhatárokat követik. A centrum hálósodik. Mi meg ímmel-ámmal.
Az egész szösszenetben azt szorgalmazom, hogy cselekvőbe adjuk elő magunkat. Azzal fejezem be, hogy a mindennek vannak okai, de nem megfellebbezhetetlen okok. Mert az okok ható-okok és nem cél-okok. A lemaradás nem szükségszerű. Bár eddig egy percre se csökkent. Az igazi különbség kettőnk között, hogy én azt mondom, hogy az adatokból programot kell készíteni, hogy az internet a csatlakozás okává válhasson. Te meg azt mondod, hogy majd megoldjuk. Amiben nem hiszek, mert a spontán folyamatok a kellemetlen trendet erősítik. Amikor a probléma jelentkezik, akkor már a trend érvényesül.

malvina · http://komedias.blogspot.com 2010.05.26. 16:57:24

Szerintem a probléma megjelenése még nem trend, legfeljebb, ha a problémák egy irányba mutatnak, t(r)endálnak. :)) Továbbá adatokból, adathalmazokból attól függően lehet különböző komklúziókra jutni, hogy eleve mi a hipotézisünk, milyen szemszögből nézünk az adathalmazra. Továbbá a spontaneitásnak igen, valóban nagy szerepet tulajdonítok, ami nem jelenti, hogy az ésszerűséget ez automatikusan kizárná. Ha szörfözök a tengeren, megy, mert megtanultam, be is gyakoroltam. De rég megette a fene, ha csak a rációmra hagyatkozom, amikor "rásimulok" a hullámokra, szinte "felveszem" a minden pillanatban változó "hullámgörbületüket", a dinamikáról most nem is szólva. Az életet is így gondolom el. Tudni kell mit akarunk, ésszerűen törekedni rá, pontosabban felé (nem mindegy!) , és mindeközben engedni is magunkat a spontán folyamatoknak. Tehát nem a tényekkel van problémám, hanem a kiindulási alappal. Tudod, amiről egyszer írtam is, hogy én a lemaradás tényében nem hiszek. Legfeljebb abban, hogy ott tartunk, ahol. És ez is nagy különbség.Még pontosabban arra próbáltam utalni, hogy mégha valóban a nyavalygás, a megrettent cselekvőképtelenség országa vagyunk is, ennek az állandó kimutatása, sulykolása nemigen visz előre, ugyanis magán, a problémán belül marad. Egyébként meg úgy tűnik igaza van a konvergenciaelméletben hívőknek: a gazdag országok egyre lassabban gazdagodnak tovább (ami ugye relatív szegényedésnek is fölfogható) mint a szegények, így a különbségek egyre inkább csökkennek közöttük. De hát olyat is láttunk már, hogy népek, népcsoportok eltűntek a föld színéről, mert képtelenek voltak alkalmazkodni, az emberiség ettől még ma is létezik. De én azért még ettől sem félnék, mert meggyőződésem, hogy - esetleges kisebb nagyobb kitérőkkel - előbb-utóbb éppen az internet, a horizontális hálózatok, horizontális viszonyrendszerek kiépülése fogja lehetővé tenni, hogy azok az egyének, avagy kisebb nagyobb társulások, akikben meglesz a késztetés, majd megtalálják, akár a távolban azokat az egyéneket, társuláűsokat, aki/k/hez, amelyekhez tartozni, dolgozni, cselekedni stb. kívánnak. Na, de ez már messzebre vezet.

Luczifer 2010.05.26. 18:00:45

Nem sulykol senki semmit. Legkevésbé a lemaradást. Sőt vidáman mutatjuk, mit kéne olvasni, tenni, van értelme, mert ha az okokat megváltoztatjuk, akkor csuda jó lesz, stb. A tények ettől függetlenül tények. Például, hogy minden növekedés ellenére nem közeledünk a Nyugathoz. Száz éve egy centit se. Minden tanulás ellenére értékrendünk nem közelít a Nyugathoz. Most mit csináljak? Ez tény. Ahogy az is tény, hogy az internet előnye nálunk ugyan jelentkezik, de ott – félek – jobban. Könnyen előfordulhat, hogy megjelenése növeli a hátrányt és nem csökkenti. Itt azért okosnak kéne lenni. Meg mozdulni, mert itt sincs sült galamb. Nincs automatikus felzárkózás. Leszakadás viszont igen.

ZinczyKa 2010.05.27. 16:43:16

Engem nagyon érdekel a könyv. Tényleg. Kiváncsi vagyok, mire jutnak a szerzők. :)

malvina · http://komedias.blogspot.com 2010.05.29. 10:30:39

Én csak a feltett kérdésre mondom , hogy nincs, nem létezhet örök lemaradás. Ugyanis semmiféle történeti (történelmi?) örökség sem tart örökké, merthogy bizony, múlékony, mint minden egyéb. Továbbá az örökségek nem valamiféle "dolgok", hanem bonyolult és összetett folyamatok. Kvázi miért tételezzük pl. K- és Ny-Európát mint entitást objektív létezőnek? Ezért mondom, hogy ha nincs automatikus felzárkózás, akkor automatikus leszakadás sincs, illetve ha van automatikus leszakadás, akkor van automatikus felzárkózás is!