Akkor régen, az akkori elit – ez azt sugallja tévesen, mintha ma is lenne – váltott, váltani akart. Birtokos osztályból szerző osztály akart lenni.
Pató Pál úr nem, de volt, aki igen. Ők, a dinamikus többség lettek az elfogadott elit, mert szabadságot akartak, fejlődést, országot, meg mit tudom én még mit, mint a nép. A mai magukat elitnek képzelgők – Lux Erik szép szava – szerző osztályként kezdte és birtokos osztállyá vált. Furán szerzett és furán birtokol. A VG tegnapi számában - lásd tegnap - jelent meg, hogy a magyar nagyvállalatok kb. két és félszer kevesebb, a kicsik ötször kevesebb hozzáadott értéket tesznek termékükbe, mint ahogy ez Európában megszokott. Nos, ha a nagyokból kivesszük a betelepülteket (Audi), akkor ott megkapjuk a valós kiegyenlített adatot, ami a magukat elitnek képzelgők valós teljesítményéről árulkodik. Nem jobb, mint a sarki suszteré! Csak ő éhen döglik. De ettől a státusz még csábító, birtoklandó. Nem a suszteré, hanem az elitté. A stabilizáció végbemehetne a termelés hatékonyságának növelésével, de ez munkát, tudást stb.-t igényel. Lásd a Bonda-völgyi bánya mélyén Berend Ivánt. Marad a forrásátcsoportosítás. Ez a mi Reformkorunk. Szövetségben.