egy új hely

miért kell a blog?

"hátha valakinek örömet okoz, hátha valakit bosszant"

ki Luczifer?

Tulajdonképpen mindenki tudja, nem más ő, mint a sokat akaró kirúgott arkangyal, a világossághozó. Az egyik tény, a másik beváltatlan ígéret. Zuhanás + egy impozáns program elhalasztva. Azt hiszem ez teljesíthető.

kanyar a sugárúton

Luczifer = lucifer, illetve lucifer = Luczifer. Tudom, ne mond, de így a biztos! A változtatás nem azért történt, mintha bármi bajom lett volna a luciferrel. Meg voltam vele elégedve, bevált. De mit lehet tenni, ha a kiscicákat Lucifernek keresztelik és ezt követően a lelkes gazdák a világ összes lehetséges módján regisztrálják a cicusukat. Lucifernek a cicák nem hagytak egy talpalatnyi helyet sem. Hitted volna?

és azokat, akik csak itt férnek meg egymással

felnőtt látogatóknak

friss topikok

  • Indiáner: Hát mit tehet egy falkavezérrel? Követi! (2013.03.27. 22:18) Asszimiláció
  • Izabella.Jones: Blog revival, yes! ::)) Egyébként érdekes, hogy nem budapesti lakosoknál is megfigyelhető a kór. M... (2013.03.12. 10:56) Budapest szindróma
  • : Találtam egy honlapot, amelyre belépve, belépési csomagtól függően minden beszervezett tagod után ... (2012.03.29. 16:25) Egyszerűség
  • Dig, Lazarus!: Akiket nem lehet becsapni! Kiállnak a kormányfô mellett, aki egyedül képes feltétel nélkül elfogad... (2012.01.24. 13:16) Százezrek tüntettek
  • Biedermann: Óh, ez a dallamos német nyelv! :) Boldog Karácsonyt! (2011.12.24. 16:18) Boldog Karácsonyt!

naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

címkék

címkefelhő

Újsághír; Vasban havazik

2009.01.28. 13:21 | Luczifer | 3 komment

A kilencvenes évek derekán, karácsonykor Szombathelyre mentünk.
 
 
 
A feleségem nénjéhez felugrottunk, jönne-e velünk. Az akkor 86 éves törékeny asszony mondta ö inkább maradna. Hülyéskedsz! A Balaton fele megyünk, útközben megebédelünk, remek lesz. Jönnek a kutyák is. Na, ez érv volt. Öltözött és rikkantott induljunk kisöreg. Füreden megebédeltünk néztük a befagyott Balatont. Kávét nem kértünk, azt majd a Mariéknál. A Bakony közepén elkezdett havazni. Beh szép! A hegyek után, már voltak nehézségek. Remek kaland! Lesz mit mesélni! Tizennégy kilométerre Szombathelytől elakadtunk. Csak álltunk, a benzin lassan fogyott. A rádióban zene és néha a megnyugtató hír Budapesten készülnek a hókotrók. Küldhetnének ide is mondjuk egy kicsit ingerülten. A kocsisor már vagy négy órája áll. Egy fiatalember kétségbeesetten kopog, adjak neki egy égszíjat, mert az övé elszakadt. Honnan? De azért nyugtatjuk, mindjárt megyünk tovább. Ő, értsem meg megfagy a gyereke, nem megy a fűtés. Egy traktor jön, önkéntes ellenszolgáltatás fejében kihúzza az autókat. akik mehetnek vagy ötven métert, mert ott egy embermagasságú hóátfúvásban elakadnak. Az emberek kiszállnak, már aki tud, tolják cibálják az autókat, de semmi. Az idő telik, egyre nagyobb a pánik. Átfagyva, átázva, remegő kezekkel, remegő lábakkal, elkínzott tekintetekkel nézzük egymást. Már senki senkinek nem segít csak magán, mindenki a maga akadályát akarja eltakarítani. A reményteleneket tiltakozásuk ellenére félrlökik. Hat-nyolc órája vagyunk tizennégy kilométerre Szombathelytől. A rádióban zene Pesten felkészültek a havazásra. Aztán egyes adóknál műsorzárás. Mi ki a kocsiból, aztán vissza, lapátolunk, kis gáz, padló gáz. Maradunk. Az idős asszonyon alszik a kutyánk. Én rettegek. Én beszéltem rá erre az örültségre. Mi lesz itt? A kétségbeesettek kétségbeejtik egymást. Hajnali négykor elért egy kotró mi utána. Egyszer ránk tolat, minden recseg ropog, de megyünk tovább. A város első körforgalmánál egy nyári kimenőbe öltözött őrnagy megállított és kérdezte mi van kint. Mondtam havazik. Soha többé nem mentem télen Vasba.

A bejegyzés trackback címe:

https://luczifer-bazar.blog.hu/api/trackback/id/tr4908171

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ZinczyKa 2009.01.28. 19:39:51

Tudod, mi jut erről eszembe? Két dolog is. Illetve az egyik egy történet. Nem túl régen mi is ilyen helyzetbe kerültünk családilag. Talán először és utoljára szabadultunk el egy hosszú hétvégére három gyerekkel, meg nagyszülői backuppal, hogy legyen napi fél óra gyereknélküliségünk.
A lényeg, hogy már amikor nekiindultunk, láttuk, hogy gáz van, a rádió mondta is, hogy akinek nem muszáj üljön a seggén otthon. Nade lemondani nem lehet, stb. Pécstől Szentgyörgyig kb. 6 óra volt az út. Aztán a Balatonparton meg megvolt az a Deltás feeling, amikor mennek a hófúvásban a hójárók (?). Út sehol, csak az autók az árokban, sárga villogó fények stb. Féltem.

A másik, hogy az emberek elszoktak a veszélyhelyzetektől, de beleszoktak a mindennapi stresszbe, ami meg talán még nagyobb baj. Nem tudom, életben maradnánk-e fűtés, kaja, melegvíz nélkül. Nem lenne könnyű hozzászokni. Lázálmaimban én is rájövök, áram nélkül nekem annyi lenne. Még egy csésze forró teát sem tudnék főzni.
Manapság önellátásra vágyom. Kicsi ház, kicsi kert kutyával. Fatüzelésű kemence, vályogfalak. Akkor meg eshetne a hó Vasban is, meg máshol is. Nem félnék.

Luczifer 2009.01.29. 07:30:39

A stresszbe beleszokni, valami olyan lehet, mint amikor a rák megszokja a melegedő vizet. Nem menekül a reménytelen helyzetből se.

el duende (törölt) 2009.01.29. 09:08:28

Kellenek az ilyen élmények is. Utána jobban becsüljük a kényelmet, a civilizációt.
A másik nagy adománya egy hasonló helyzetnek: érezzük, hogy élünk.
Én is hasonlóra vágyom, Tesó.
Viszont én már tudok teát főzni igazi fatüzeléses sparhelten! Sőt! Lecsót is főztem már rajta, és végig én raktam alá a fát is. Egy jóindulatú férfiember egyszer megmutatta, aztán már könnyen ment. Nyáron, mikor sámántáborban voltam. Öt napig semmi civilizáció, isteni volt! Nem működtek a mobilok sem, patakban fürödtünk, bokorba jártunk p...ni, gyertyával világítottunk. Éjjel az erdő... hú először féltem. De csak két napig. Meg tudnám szokni. Nagyon meg. Az én világom.