egy új hely

miért kell a blog?

"hátha valakinek örömet okoz, hátha valakit bosszant"

ki Luczifer?

Tulajdonképpen mindenki tudja, nem más ő, mint a sokat akaró kirúgott arkangyal, a világossághozó. Az egyik tény, a másik beváltatlan ígéret. Zuhanás + egy impozáns program elhalasztva. Azt hiszem ez teljesíthető.

kanyar a sugárúton

Luczifer = lucifer, illetve lucifer = Luczifer. Tudom, ne mond, de így a biztos! A változtatás nem azért történt, mintha bármi bajom lett volna a luciferrel. Meg voltam vele elégedve, bevált. De mit lehet tenni, ha a kiscicákat Lucifernek keresztelik és ezt követően a lelkes gazdák a világ összes lehetséges módján regisztrálják a cicusukat. Lucifernek a cicák nem hagytak egy talpalatnyi helyet sem. Hitted volna?

és azokat, akik csak itt férnek meg egymással

felnőtt látogatóknak

friss topikok

  • Indiáner: Hát mit tehet egy falkavezérrel? Követi! (2013.03.27. 22:18) Asszimiláció
  • Izabella.Jones: Blog revival, yes! ::)) Egyébként érdekes, hogy nem budapesti lakosoknál is megfigyelhető a kór. M... (2013.03.12. 10:56) Budapest szindróma
  • : Találtam egy honlapot, amelyre belépve, belépési csomagtól függően minden beszervezett tagod után ... (2012.03.29. 16:25) Egyszerűség
  • Dig, Lazarus!: Akiket nem lehet becsapni! Kiállnak a kormányfô mellett, aki egyedül képes feltétel nélkül elfogad... (2012.01.24. 13:16) Százezrek tüntettek
  • Biedermann: Óh, ez a dallamos német nyelv! :) Boldog Karácsonyt! (2011.12.24. 16:18) Boldog Karácsonyt!

naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

címkék

címkefelhő

Identitás

2009.01.24. 21:02 | Luczifer | 9 komment

Ki vagyok én? A múlt? A pillanat igényeit szolgáló kreáció? A jövő? Azonosság élményünk a megismerés, vagy a megvilágosodás terméke? Ki, vagy mi formál? Ki adja az identitásunkat a bennünk lévő, a valót kutató ráció, vagy a bennünk lévő álmodozó költő? Mi válik jelenvalóvá, az adat, vagy a fikció? A fel-, vagy a megvilágosulás? Egyáltalán van választásom?

Szemmel láthatólag le kellene porolni az identitásvitákat. Az új képletek megszületése csak úgy magától nem megy, kellene egy kis tervszerűség, elkelne egy kis irányítás. A szerepeket, a teendőket, át kellene beszélni történészeinkkel, költőinkkel, a bennünk lévő történésszel a bennünk lévő költővel. Miért pont velük? Mert ők a főbeszállítók, ők a főalkotók. A bennünk lévő történész, a bennünk lévő költő. Nézzük, ki mit csinál, kitől mi várható?

Mit tesz a ráció embere, a történész - a bennünk lévő is! - annak érdekében, hogy valakinek képzeljük magunkat? Mesél rólunk. Lehetőleg korrekten. Életünkről narratívákat, elméleteket gyárt, de figyelve arra, hogy az, amit mesél, az, az legyen, ami megtörtént. A szakma szabályai szerint foglalkozik azzal, ami ténynek gondolható, azaz köznapian szólva megpróbál nem hazudni. Kutat, kutat és szállítja a múltról a korrekt fikciókat. Alkot, csiszolja, ami csiszolandó, és ha kell – mert talált valamit, ami miatt kell – megváltoztatja azt, amit kell. A fegyelmezett ráció azt akarja elmondani, ami volt. Csakhogy ez lehetetlen. A valóság nem tény, hanem értelmezés. Minden mindig különbözőképpen történik különböző emberek számára. A ráció kis és nagy igazságokat fogalmaz meg, de ezeknek a lelki feldolgozása az ezekkel való azonosulás nem lehetséges. A történész ezzel nem is foglalkozik, vagy ha igen akkor már nem történész. Ő mindig feltételes módban beszél, amit mond, az annak a meghaladásáig érvényes. Munkájából definíció szerint nem lehet identitás. Legfeljebb alapanyag, legfeljebb neki szakmai önérzet, ha jól csinálja azt, amit csinál. De menjünk tovább.

A költő, a bennünk lévő költő, szintén megfogalmazza a maga nagy igazságait, de ezek az igazságok már nem történészi tényigazságok. Amikor ő nyúl történetünkhöz, akkor a tények feltárásáról, a tényekről, a tényeket fogyasztók igényeire, a feldolgozására kerül a hangsúly. A költői vénánk nem az események feltárására törekszik, nem a történelmi narratívát, az eseményeket interpretálja, hanem a jelenből nézve a jelennek értelmezi, alkotja a múltat. A bennünk lévő költő, nem feltár, hanem lát, megvilágít, kinyilatkoztat, identifikációra alkalmas kreációt kínál. A múlt itt a jelen igényeit szolgálja. Ez határozza meg a költőhöz való viszonyunkat is. A költővel nem szoktunk vitatkozni. Amit mond, azt úgy fogadjuk el, vagy úgy utasítjuk el, ahogy van. Az elfogadásáról, elutasításáról nem az eszünk, hanem a lelkünk szükséglete dönt. A költő igazságának éppen ezért nincs történelmi „előzménye”, nincs „utóda”, de vannak, lesznek következményei, ha képzelgései identitásokká és így valósággá válnak.

A történészi és a költői igazságok hol egymásra vannak utalva, hol el vannak egymás mellett. Hol erősítik, hol gyengítik egymást. Fontos azonban észrevenni, hogy az identitás, mint felismerés szempontjából a történelmi igazság, ha nem is teljesen érdektelen, de messze nem annyira lényeges, mint azt racionális korunkban gondolnánk. Én keresztény vagyok, és karácsonykor ünneplem Jézus Krisztus megszületését. Teszem ezt attól függetlenül, hogy Jézus valószínűleg nem decemberben és nem Betlehemben született. Én zsidó vagyok és a széder estéjén ünneplem, hogy az Isten megszabadított az egyiptomi fogságból, függetlenül attól, hogy az égvilágon semmi bizonyíték nincs arra nézve, hogy népem valaha is lett volna egyiptomi fogságban. A kérdőjelek, a történészi ellenvetések az ünneppel való azonosulásomat, az identitásomat se itt, se ott nem befolyásolják. A bennem lévő költő jelenvalóvá tette azt, amire szükségem van és ez a jelenvaló irányított eddig, irányít ma, és irányít holnap. És itt jön a költők felelőssége. Nem lehet csak úgy össze-vissza álmodni. Következménye lehet. És itt jön a feladatunk; kellenének a jó álmok. Nem a nagyok, hanem a jók.  

A bejegyzés trackback címe:

https://luczifer-bazar.blog.hu/api/trackback/id/tr57900285

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

el duende (törölt) 2009.01.25. 16:50:05

Hú....
Hű.

Klassz. Még párszor el kell olvasnom, nagyon tömény. De jó.

Olvasok még.

el duende (törölt) 2009.01.25. 16:51:42

Miért nem tetted fel a Csepelire?

Baromira jó és odavaló.

ZinczyKa 2009.01.25. 17:32:28

Szerintem mindig sok részből áll, ami egésznek látszik.
A költőről és a történészről az jut eszembe, miért nem hadvezér és költő/gondolkodó? Marcus Aurelius is elvolt magával, hol ölt, hol elmélkedett. A költő nemcsak lanttal, hanem karddal az oldalán is nyugodtan álmodhat szépeket.
A test, a lélek és a szellem egy egységet kellene, hogy alkosson. Most mondjam azt, hogy úgy mint a szentháromság? :D Három, de egy.
Ha össze akarod rakni a széttört cserepet, minden darab fontos, nem lehet válogatni, mert sosem lesz belőle egész.

Luczifer 2009.01.25. 19:12:10

A bejegyzés a Csepeli blogból jött. lelekespolitika.luxerik.hu/blog/barbarok-magyarok/366/?cp=2
Aristo bátyámmal keveredtem nézeteltérésbe. Mikor nem? Ő az identitást történeti alapon kezdte megközelíteni – ezért van itt történész – majd költőként kialakított egy számomra nagyon nem tetsző képletet. (8) Amennyire zseniális, annyira nem tetszett. :) Ez itt, az ottani vitában elhangzott válaszok, a nekem szimpatikus gondolatmenet egyfajta kifejtése, egy-két Heller leckével megtámogatott, továbbgondolt, és így tovább összefoglalása. Ott kommentek „ütköztek” kommentekkel és a vita lezárult. Itt viszont, mint a Szabó család.

ZinczyKa 2009.01.25. 19:29:08

Ez valami varázsszó, hogy Csepeli? És akkor itt mindenki érti, hogy ez mi? Vagy miért? Ez valami olyan, mint a Luis Vuitton táskában? Csak én nem értem, mire jó?
És miért olyan itt, mint a Szabó család?
Ez most valami vasárnap esti vetélkedő?
Van bátyád? Aristo? Vagy Teles?
Van még pár kérdésem. A végén tényleg komolyan piálni fogok ::))

Luczifer 2009.01.25. 19:57:41

Igenis, Lányom! A Csepeli = Csepeli György, egy kiváló szociológus. Van egy remek blogja. Többekkel, így Duendével is onnan az ismeretség. Ott van egy kommentező a neve Aristo. Zseniális, elragadó ember, ennek ellenére matematikailag alig kifejezhető annak a valószínűsége, hogy valaha is egyet értsünk. Vélhetően idősebb nálam, ezért szólítom bátyámnak.
A Szabó család tudod réges-régen - amikor én még kisfiú voltam - folytatásos műsor volt a rádióban. Itt most ennek említésével arra céloztam, hogy az Identitás I. után jön a II., a III. és így tovább. Remélem még idejében ért a válaszom! :)

ZinczyKa 2009.01.25. 21:09:30

Nos, sajnálom, Don Cayetano kicsivel gyorsabb volt ma este. Chiléből jött látogatóba hozzám és hozott egy üveg bíborvörös bort. Bár nem volt kávé nála, mégsem mondhattam nemet.
Nagyjából értem most, amit írtál. Kíváncsian várom, hogyan lehet az identitásról 240 részt írni. De elolvasom, akárhány rész is lesz. Ígérem.
Az én identitásom nagy része zsibbadt most. De nem bánja.

gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2009.01.26. 16:56:22

ez itt most majdnem olyan dialógus volt mint mikor én a lányommal beszélgetek arról ,amit ő azért nem ismerhet, mert 41 évvel fiatalabb nálam - és én erről mindig megfeledkezem!!! :) (ill. arról, hogy én 41-gyel öregebb nála :(

ZinczyKa 2009.01.27. 22:00:15

Nos, az életkor aligha számít, hacsak nem a sorozatok szereplőinek ismertségében. Apám tudja, ki a Szabó családban a fiú, én meg tudom, ki a House-ban Cuddy. Minden másban egészen lényegtelen. Ezen azt értem, hogy az ismeretanyag kiválóan átadható, ha az apa/anya kellően türelmes, a gyerek meg hajlandó tanulni. (ld. fent)