Baba kutyám marmagassága 56 cm, fülei középnagyok, előre állóak, csúcsban végződnek. Mellkasa mély, de nem túl széles. Hasa mérsékelten felhúzódó, a háta és az ágyéka fejlett, erős. A fara hosszú és enyhén csapott, farka dús szőrzetű, a csánknál lentebb ér s enyhén begörbítve hordja. Szőre sima, félhosszú. Izmos testének színe, fekete hát, másutt a vörösesbarnától, ha tetszik az aranysárgától a szürkéig terjedő rajzolatok. Orrtükre fekete, a pofán ott a a fajtájára jellemző "pötty". (ellenőrizhető itt) Látható ő nem egy puli és nem egy pumi, látható ő egy németjuhász, egy migráns.
Baba rendkívüli temperamentuma, kiváló értelmi képességekkel és munkaszeretettel – nála a munka a közös játékot jelenti, semmi izzadságszagú haszonszerző / megalázó gürcölés – párosul. Észreveszi, sőt meg is érti, mi zajlik a körülötte, s természetes feladatának tekinti, hogy alkalmazkodjék, vagy adott esetben intézkedjék. Nem nevezném konfliktuskerülőnek. Az utóbbi időben furcsa szokásává vált, hogy nem mellettem, a bal lábam mellett jön, hanem mögöttem. Hátra kell nyúljak, és előre kell húzzam. Ha nem teszem, mögöttem jön. Nem úgy, ahogy tanítottam, ahogy az ősei elhagyta származási helyén a fajtatestvérei teszik, az ember lába mellett, hanem mögöttem. Miért?