Két, az öregedés előszobájában lévő úr folytatni kívánja azt, amit elkezdeni sem volt értelme. Vitatkoznak. Egy harmadik a tévé előtt kutyájával a laticelen. Csendesen alszanak. Éjjel ébrednek, az öregedő úrnak nincs kedve felkászálódni,kikapcsolja a tévét, befordul, élvezi hű társa melegét. Alszik. Majd reggel megnézi a tizenkét perces összefoglalót.
Reggel kitérővel
K.I.-t nem, illetve csak a televízióból ismertem, megnyilvánulásait általában értetlenül fogadtam. Csóváltam a fejem, Imi, Imi, … Imiii!!! Egy másik, számomra idegen és cseppet sem vonzó világot képviselt. P.I.-vel más volt a helyzet. Őt először egy fiatal értelmiségi konferencián hallottam, ahol a Gazdasági Főtanácsról (1945-49 közötti kommunista irányítás alatt álló kormányszerv) tartott előadást. Remeket! Akkoriban engem nagyon érdekelt – helyesbítek már akkoriban is – a paradigma-, az értékváltás kérdése. Tegyünk itt egy kitérőt. A Gazdasági Főtanács a koalíciós időkben az értékváltást forszírozta. Mondhatni nem ortodox eszközökkel igyekezett a "nép szolgálatába állítani" az akkor éppen csak magához térő piacgazdaságot. A Főtanács - és társai - nem ortodox igyekezetébe a piacgazdaság belerokkant, és vele együtt a magyar gazdaság. Pedig az a nem ortodox a friss keleti szél szárnyán jött az össze ázsiai termelési módbeli gyökereivel! Mégis belerokkant a magyar. Az ázsiai gyökerű. Ki érti ezt? Főleg az igyekvők nem értették. Az igyekvők nem nagyon értelmesek. No, de nem mindegyikük volt ugyanúgy igyekvő és ennek megfelelően nem mindegyikük nem értette. Folytatom a kitérőt. Voltak értők is. Az értők közé tartozott egy bizonyos Ny. R. elvtárs, aki már 1953-ban az értéktörvény – az árutermelés általános törvénye – útját kívánta a szocializmus gyakorlatában egyengetni. Nem dolgozatokat írt, hanem szervezett. Megjegyzendő a pártfeladatként éppen az áruviszonyok felszámolását kapta! De szerinte a piac jobb ötlet volt, mint a parancsuralmi rendszer. A történelmi küldetést ez szolgálja és nem az ukázok cunamija, a ... stb., stb. Valami ilyet mormolhatott magában. Vagy ehhez hasonlót. Mindenesetre jó tíz évvel később beindult a nevével fémjelzett reform. Ami minden felemássága, részsikere ellenére jelentősen és maradandóan Nyugat felé tolta az országot. Lehetett volna tovább is, de nem sikerült, a reform nem nyert, nem lett piacgazdaság, csak olyan felemás szocialista, de …, de a fellépését követően Magyarország sohase lett újra klasszikus szovjettípusú szocialista állam. Barakk maradt, de a legvidámabb. A kitérőnek vége.
Most hallgatom ezt az igazságtételről folyó, elkezdeni is kár volt vita összefoglalójának az összefoglalóját és csóválom a fejem. Tudom, hogy Ny.R. az egyik lehetséges célpont. A hosszú élet kockázata. Az, aki nem ortodox volt, azoknál az ortodoxoknál, akik ma nem ortodoxok. Másképpen ugyanez. Nyers a gazdaság irányítását gazdasági, piaci eszközökkel ajánlotta megoldani és nem gazdaságon kívüli kényszerekkel. Forradalmi paranccsal. Forradalmi adminisztrációval. Ázsiai eszközrendszerrel. Ezért volt nem ortodox. Akit félreraktak az akkori ortodoxok. És elővesznek a mai nem ortodoxok. Mert ... Mondom a vitát nem hallottam, amit helyette álmodtam elfelejtettem. Én is öregszem, mint ez a két úr, akik vitáznak, vitáznak, vitáznak. Csak az, a karrierjét építő ifjúkommunista marad örök fiatal! Az, amelyik ítélkezni óhajt az öreg szocdem szaki felett! Mert a buszból már látott diktatúrát.