A magyar politikai osztálynak szemmel láthatólag fogalma sincs se a kapitalizmusról, se a Nyugatról, se a centrum-periféria viszonyról, se a centrumok egymás közötti viszonyáról. A kijelentés jó száz évre visszamenőleg érvényes. Korábbra is, de az már nagyon régen volt. A kételkedők vessenek egy pillantást a magyar vállalati struktúrára, amely közel száz éve ugyanazért vergődik. A növekedést ugyanazok a strukturális, vezérlési hibák korlátozzák. És ha ezzel végeztek, nézzék a cserearányok alakulását, illetve nem alakulását. Nem kell új közgazdasági könyveket írni. Kidobott pénz. Egyébként se olvassa a kutya se. Akiket viszont a közelmúlt érdekel, azok se maradnak téma nélkül, nézegethetik a rendszerváltás piacromboló összevissza akcióit. Akik a tegnap és a ma eseményei között keresik a szomorú bizonyságot, azok tanulmányozhatják a jóléti rendszerváltást, vagy éppen a devizahitelezés kezelését, hogy eljuthassanak a csúcsra, a Matolcsy György vezette gazdasági szabadságharc győzelméig. Ő – vitathatatlan – szobrot érdemel! Az új Kossuth téren. Az alkotás már kész is, csak át kell liferálni! Szóljon valaki a Kerényinek, hogy lehet menni érte.