Ezeket az adatokat korábban gondoltam kitenni, de aztán valamiért elmaradt. Pedig nem tanulság nélküliek. A statisztika szerint az éves kiskereskedelmi forgalom 105 %-a a lakossági hitelállomány. Magyarul, ha egy év és jó két hétig csak fizetünk és semmit se viszünk haza, akkor nagyjából nullán vagyunk. De ha romlik a forint, akkor még ráhúzhatunk egy-két hetet, hónapot, mert ez esetben felmegy a tegnapelőtt hazavitt portéka ára. Erre pedig van esély, a harmadik negyedben be is következett. (Lásd korábbi bejegyzés grafikonja) A hatás pedig, mint a cunamié, mindent visz, mert a hiteleink 70%-át devizában vettük fel. A frank ugyan hol felmegy, hol le, de annyira nem megy le, hogy ott találjuk magunkat, ahol voltunk.
A helyzet okai persze nem mai keletűek, hanem akkor álltak elő, amikor sok optimizmussal és ehhez illő kockázatvállalási kedvvel beengedtek egy kazal deviza alapú hitelt. Az akció szerény növekedést és nagy bizonytalanságot / veszélyt hordozott. De a politikusoknak tetszett, mert lehet életszinvonalpolitizálni! Csudát tenni! Aztán jött a következő csapat, akik, nem hitelt engedtek be, hanem költségvetési bevételt ki. Az előzőekhez hasonlóan optimizmussal, kockázatvállaló kedvvel. De a politikusok most is örültek; lehet ígéretpolitizálni! Csudát tenni! Az örömükön kívül haszon itt se igen lett, mert amit a piacra beengedtek, azt jórészt az árfolyamváltozás kiszivattyúzta. Az eredmény a drágán vett helyben járás.
Most az áfától remélnek többletbevételt. Ez szép szóval nem fog menni, hiszen ahhoz a kisker forgalomnak kellene emelkednie, ami pedig látható nem megy, növelik hát az ellenőrzést és a beszedés hatékonyságát. Igen ám, de egy ellenőrzés a felismeréstől – jelen pillanat – a a megállapított adóhiány befizetésig (kiválasztás 10 nap, kiértesítés 5 nap, ellenőrzés megkezdése 15 nap, ellenőrzés 60 nap észrevétel 8 nap fellebbezés 15 nap, másodfok 30 nap, plusz postázás, plusz a tartozások előírása, összesen 15 nap) minimum 158 nap. De, ilyen még sohasem volt, még akkor se, ha annyira közreműködő a revízió alá adóalany, hogy minden hibát, csalást maga tárt fel, minden kapcsolódó vizsgálat úgy perget, mint a mozi stb. Akkor is előfordulhat, hogy csak a 159. napon fizetik meg az adóhiányt. Ha viszont az angyalként közreműködők minden angyalságuk ellenére se tudnak fizetni - mert amit csaltak azt el is működték! - akkor jön a végrehajtás és hát az aztán nem kevés idő. De ez mindegy is, mert idén összesen 114 nap van hátra.
Tehát összegezzük; lehet új közgazdasági könyveket írni, lehet új, hatékony eljárásokról fantáziálni, csak ráülni nem lehet.Ennek a felismerése vár minden szép nagyot álmodó voluntarista képzelgőre.
