A Magyar Nemzet hírül adta, hogy „legkevesebb 700 milliárd forinttal lenne nagyobb ma a hazai nyugdíjvagyon értéke, ha tizenhárom évvel ezelőtt nem vezetik be a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszert Magyarországon.” Hukk!
Lassan, még egyszer. „Legkevesebb 700 milliárd forinttal lenne nagyobb ma a hazai nyugdíjvagyon értéke, ha tizenhárom évvel ezelőtt nem vezetik be a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszert Magyarországon.” Hogyan? Ezt hogy tetszik érteni? És hogyan tetszett kiszámolni? (700 milliárd pluszban!! )Ha nem vezetik be, akkor nincs vagyon! Se sok, se kevés. A felosztó-kirovó rendszerben kiosztják azt, ami bejött egy kicsivel többet – a kassza régóta deficites – aztán ennyi. De bevezették így lett. Mármint vagyon. Igaz kevesebb, mintha nem vezetik be. Akkor semmi se lett volna. Tetszenek érteni?
Aztán folytatódik a nagyívű revizori szösszenet, hasonló izgalmakkal. „A miniszterelnök környezetében most nem véletlenül vizsgálják azt is, hogy „mennyi lehetett volna az annyi”, hiszen a több száz milliárdos különbözet olyan óriási összeget jelent, amelyből például fejenként több mint egymillió forintot lehetne kifizetni azoknak, akik egyetlen forint reálhozamot sem kaptak megtakarításaik után.” Mennyit??? Kinek??? Miért???
Ettől az egy millió forinttól hanyatt estem. Különösen, ha hozzáolvassuk, hogy ezt állampírokba való befektetéssel realizálta volna a Revizor. Nézzük közelebbről a dolgot! Az évi reálhozam legyen 3% (hozam-infláció) Ez szerintem ez állampapírok esetében rendben van. Az évek folyamán az átlagos tagdíj 7,2 %. Ahhoz, hogy valaki egymillió forintot kaphasson reálhozamként(!), ahhoz neki olyan jövedelemre kellett szert tennie, aminek a 7,2%-ának a 3%-a max. 12 - de inkább annál kevesebb - év alatt 1 millió forintra rúg. (Az inflációt kihagyjuk, mert itt ugye reálhozammal vacakolunk.) Kérdésünk: mennyi ez a jövedelem? A feladat egy egyszerű célérték vizsgálat, amit ha elvégzünk, bizony azt látjuk, hogy az egymilliót váró emberünknek tizenkét éven át, havi hárommillió körül kellett összeszednie és „letagdíjazni” ahhoz, hogy bekerüljön a Revizor által összeállított a magánnyugdíj károsultjainak körébe. És ha ilyen összegeket elsinkófálták, elfelelőtlenkedtek, az csak úgy lehet, ha itt az elmúlt 12 évben – és benne az a nyolc! – dubai-i jövedelmek voltak. Legalábbis, ha van alapja a Revizor állításának. Mert ugye a kifizethető reálhozamot nem úgy kell kalkulálni, hogy kitalálunk egy számot, aztán egy másikat, és ha a kettő hányadosa tetszik, akkor örülünk és lehet utalni, vagy örülünk és lehet feljelenteni.