Miért ambíció kérdése az, ha valaki jó akar lenni valamiben? Vagy csak jó akar lenni? Akkor meg pláne.

Aki jó akar lenni abban ott a becsvágy az ambíció, hogy jó legyen. Hogy elismerjék, hogy tiszteljék, … Ha ez nem hajtaná, nem akarna jó lenni és semmilyen se lenne. Teréz anya is jó akart lenni. Hogy Neki megfeleljen. Hogy Ő elismerje.

Azt még csak el tudom képzelni nagy nehezen, hogy Teréz anyát nem hagyta nyugodni az ambíciója. De mi van a belső motivációval? Aki önmagának akar megfelelni, és szerintem sok ilyen ember van, azt nem a becsvágy fűti.

Hanem? A "belső" nem egy elsajátított, beépített "külső"?

@Luczifer: Szerintem nem. A belső motiváció önállóan létezik, nem a külső érvényesülés, siker stb. leképeződése, belsővé válása. A belső drive igenis erős, nem csak biológiai értelemben.
Pont tegnap hallgattam egy pszichológust a TED-en, aki azt mondja (nem szó szerint), hogy a morális akarat előbbre való, és 'hasznosabb', mint a külső ösztönzés, mert az nem minden esetben eredményez jobb teljesítményt.
Persze ez utóbbit mondod Te is, hogy akit a begyvágy hajt, nem mindig sikeres. És ez igaz is. Ezzel szemben én ezzel szemben én kiegészíteném azzal, amit ez a Barry Schwartz nevű ember mondott, lényegében a siker, a bölcsesség, a teljesítmény odabentről kell érkezzen. Már ha nem rövidtávú sikerről beszélünk. ::))
(Barry Schwartzot belinkeltem a Facebookra.)

Megnézem, de addig is. A „jónak” lenni az egy kulturális parancs. A kultúra pedig tanulandó és tanulás útján válik bensővé. Részévé a lelkiismeretnek. Aki pedig jól tanul az dicséretre számíthat, és arra is számít, akkor is, ha a kultúrát hordozó közösség esetleg már nincs is, vagy nem sikertelen, nem jár egyéb előnyökkel. Ilyen esetben úgy néz ki, mintha csak benne lenne a jó iránti vágy. Itt az ambíciót az elégíti ki, hogy hozzájuk tartozom ,hű vagyok az adott kultúrához.

Nem tudom. A jónak lenni, az nem lehet belső parancs? A morál nem lehet belső indíttatású? Egyfajta etalon, amit az ember önmagának határoz meg, és nem dicséret fejében követ?
Ne érts félre, értem, hogy van előzménye, mégis nem lehetséges egyfajta 'ősmorál', ami adott esetben nem függ attól, jár-e jutalom érte? Lehet, hogy nincs ilyen, nem tudom.
A másik az csak egy szóhasználati kérdés: ambíció motivált-e a morális cselekvés? Mármint ez a jó szóhasználat? Az ambíció? :D