P. Sándor kivetnivalónak tartja az orális és a gruppenszexet. Sajnálat nélkül tudomásul vettem. Mi közöm hozzá?! Jóképű srác, de mégsem az esetem. Én nem vagyok őfajta. De azért a dolognak vannak a közösségre és mert a közösség része vagyok rám is tartozó része.
A fent említett vélekedések általában azzal a hasonló körökben manapság ugyancsak közkeletű vélekedéssel járnak együtt, hogy a szerelmeskedés egyetlen elfogadható célja a szaporodás. Ha valaki ezt a rendeltetést a magáénak vallja, nincs ellene kifogásom. Szerelmeskedjen! Szaporodjon! Szerelmeskedjen! Szaporodjon! Mindenki kedve és teherbírása szerint. De azért nem árt azzal is számolni, hogy a szerelmeskedést okos, tapasztalatait hasznosítani tudó népünk nem csak a szaporulata biztosítására, hanem a feszültségei csökkentésére is használja. Természetes gyógymód lelki bajainkra és tébé támogatást sem igényel. Be kéne rakni valamelyik szép tervbe. Minden héten n kefélés, vagy különadó! No, de ne kalandozzunk, vissza a témához! Ha P. Sándor felidegeli magát egy színielőadáson és az okos népünk természetes gyógymódját követve feszültségeit csökkentendő szép és hű nőjéhez közelít; hopp egy gyerek! És máris a kis P. Sándor / P. Sarolt – hogy a monogramot ne kelljen átgravíroztatni az ősi eszcájgon – megérkezésének örülünk. És megint örülünk. Megint volt egy előadás, és megint örülünk. Aztán megint örülünk. Amíg Alföldi rendez, mi örülünk
