Indul a szezon, a Balatonon rendet csinálnak. Mindenhonnan kitiltják a kutyákat. Különösen a vízbe nem mehetnek be. Sehol nem mehetnek be!
Az illetékesek a kutyanyaraltatást ellenőrizni és a normaszegőket keményen büntetni óhajtják. Igazuk van, elvégre a kutyák nem állatok, nem halak, nem kígyók, békák, nem kecses hattyúk, de még csak nem is lúdtalpas kacsák. Miért fürödnénk velük? A kutyák emberek. Akik kimennek a partra pisilni. Igaz, ennek nem a gyerekszoba az oka, nem valami tapintatból, vagy higiéniai okokból teszik, mint egy jól nevelt strandoló, hanem mert a vízben nem lehet leguggolni, megfelelő fa sincs, és ha lenne, akkor is, úszás közben nehézkes a lábat felemelve tartani. De akármi is az ok, a kimenetel akkor is tény. Egyébként a kutya sohase piszkít oda, ahol otthon van. Ezért voltam kénytelen oly sokszor a falunk feletti dombokon, a pincéknél köszönteni a hajnalt. Mint egy eltévedt lump. Aztán dolguk végeztével lementünk fürödni, mielőtt a közterületes munkába állt.