"Vajon Magyarország felfogta-e, mitől Európa, Európa?"- kérdezik, akik kérdezik. A válasz természetesen; nem.
Rájöttek, hogy nem értünk Európához ezen belül se a kapitalizmushoz, se a demokráciához, ezeken belül meg a többihez. Aki ezen meglepődik, azon meglepődünk. Talán jobb lett volna, ha előbb bukunk le. Ha előbb szólnak. Talán akkor kevesebb önbizalommal hagytuk volna ebek harmincadjára az amúgy is satnyácska piacainkat, talán munkahelyek százezreinek elvesztésén nem térünk oly’ könnyen napirendre, talán nem kezdünk hitelből életszínvonalpolitizálni, nem találjuk jó ötletnek tragikus struktúrák finanszírozását, stb., stb. nem választunk megannyi európaiatlan megoldást. Magyarul marhaságot. Aminek a következményeként hasznavehetetlenségig leépülünk, vergődünk, tovább bomlunk, és kioktatódunk. De talán, ha előbb bukunk le. Egészen biztos, hogy előbb kellett volna lebukni. De senkinek se volt érkezése bejelenteni, hogy a magyar politikai osztály úgy inkompetens - magyarul felelőtlen és ostoba no meg eszközhiányos - ahogy van. Most, hogy a sötétség sötét következményeire az eddigi sötétségre bátran rálicitáló sötét, európaiatlan, keleties, autokrata megoldási, "kiugrási" kísérlettel rukkolunk elő, most jött a bukta. Az építő kritika. Meglepetten. Ők nem gondolták volna! Mintha most kezdődött volna a európaiatlanság története, mintha nem tudnák, hogy a következmények korát éljük, mintha nem tudnák, hogy az okká váló helyzet generálásában nyakig benne voltak. És ami még olykor-olykor tetszett is nekik. Úgy megkérdezném az illetékes kritikust, hogy mégis mire gondolt mi lesz ennek a vége? Miért nem volt kedve úgy európai mintákat követve proaktívan viselkedni 199...-ben? Nem ért rá? Már csak azért is, hogy ne egyedül legyek már hülye. Mert ez az egészben a legbosszantóbb.
