A Cég a társadalmon kívül van.
Egy cél vezérli; az információszerzés. Az eszközök mellékhatásai, a felhasználók céljai, amit maguk mögött hagynak nem érdekli őket. Működési költségek. A cég üzemel, mint egy gép. Hidegen, racionálisan, szabályt nem ismerően, kontrolt nem tűrően. A gyűjtés a programja és csak ez. Ne érdeklődjünk titkaik iránt, mert azok azért titkok, mert nem nekünk valók. És nem az információk az igazi titkok, hanem a követett technológia szülte hétköznapok, létezésmód. Amit mi szennyesnek találnánk. A mi dolgunk a belé vetett bizalom megteremtése, mert a Cég nélkülözhetetlen. Kell a rend biztonságához. Örök csoportszükséglet. Nagyjából ezt mondta Földi László. Meggyőző volt. Egy a hírszerzés technológiáját, a szennyes hétköznapjait és hasznát(!) ismerő profi. Aki mentes a társadalom gyártotta illúzióktól. Morfondírozok. De az, aki a társadalmon kívül van – amennyiben ez egyáltalán elképzelhető – az elveszíti az alapvető tájékozódási pontjait, realitásérzékét, és a rögeszmék fogja lesz. Röviden megbolondul. Akik a társadalmon kívül képzelik magukat, azok hülyítik egymást és a hülyítés eredményeként előállított rögeszmékkel versenyt házalnak. Ez utóbbi mondatot már Chirac azon szavai ihlették, amikor az iraki tömegpusztító fegyverekről szóló jelentéseket röviden értékelte – ezek hülyítik egymást. És teljesen igaza volt – kommentálta Blix. Azt egyikőjük se állította, hogy a hírszerzőket el kell zavarni, de azt világossá tették, hogy ezeket a speciális teljesítményeket, a teljesítők speciális helyzetének a figyelembe vételével kell értékelni. Mert a hírszerző is ember. És a deficites létezésmódnak a termék = az információ minőségére vonatkozóan vannak sajnálatos következményei. Ezért nem szabad ezt az egészet olyan nagyon komolyan venni. Tartsuk be a három lépés távolságot, ez adja a biztonságunkat. Ez is meggyőző volt. A hatalomgyakorlás technológiáját ismerő profik. Akik mentesek a társadalmon kívüliek gyártotta illúzióktól.