Kezdetben az egyszerű nép – aki nem ismert Jót, s Rosszat, csak jót, s rosszat – november közepe tájt zárta le a gazdasági évét és egyben megkezdte rendes téli pihenőjét.
Ez nagy dolog volt, ünnepeltek hát, megkóstolták az újbort, a tömött libákat. Ünnepelték a munka végét s a libát, mert mindkettő magában valóan jó volt. A maga módján. Hálát adtak isteneiknek, hogy jóban van részük. Így ment ez, amíg a nem csak jóban, de a magáért való Jóban gondolkodó urak nem csatlakoztak az ünnephez. A rómaiak Mars szent madarára, a libára emlékeztek, mert – tudvalevő – annak idején gágogásukkal felriasztották őket – a Jót – s így megmenekülhettek a gallok – a Rosszak – éjszakai rajtaütésétől. Róma - mint a Jó birodalmai általában - hálás volt, s lekötelezettsége jeléül lehetőséget adtak a megmentőjüknek, és azok sarjainak, hogy egy időre a fenséges római polgárok alakjában is megforduljanak. Ezt biztosítandó ünnepélyes körülmények között megették őket.
A Jó hálájából később is kijutott a libáknak. A keresztények a szegényekkel sok jót tevő jámbor Mártonra, s az őt feljelentő libákra emlékeznek ez idő tájt. A történet közismet, Márton jó volt, s mert jó volt szemet vetett rá a Jó, kellett volna a Jó-nak. Hogy jónak nézzen ki a Jó. De mert Márton jó volt és ezzel meg volt elégedve rühellte a Jók felkínálta püspökséget. A kinevezés elől a libákhoz menekült, de a libák gágogtak, s ezzel utat mutattak a jót kereső Jóknak, akik rátalálva a mi jó Mártonunkra püspököt csinálhattak belőle. A magában való jót az önmagáért való Jók közé illesztették. A Jók libák iránti hálája itt sem maradt el. A Jók - urak és a népek - emlékezve a nagy napra máig a libákkal enyhítik a lélek és a test éhét.
A kedvenc vendéglőm hirdetése szerint az ősi, és kevésbé ősi Márton napi szokások közül leginkább a Márton napi libalakoma maradt el. Na tessék! Úgy érzik, hogy ez nagy hiba, ami korrekciót igényel. A korrekció megtételére az alábbi étlapjukkal csábítanak:
Libatepertő lilahagymával
Birsalmaleves füstölt libamell csíkokkal
Libamell vadasan, zsemlegombóccal
2 személyes "Márton-napi bőségtál" (Sült libacomb, rántott libamáj, töltött libanyak, sült megették. libamell mazsolamártással)
Sólet füstölt libamellel, főtt tojással
Sólet töltött libanyakkal, főtt tojással
Töltött libanyak hagymás tört burgonyával, párolt káposztával
Mindehhez remek újborokat kínálnak.
Na, most az, hogy itt valakivel, valakikkel jót tesznek az nem kérdés. Ami, ha megtörténik nem - láttuk - nem marad következmények nélkül. Mi lesz, ha ezt jónak minősítik a jók, a vendégek? Magában valóan. Valószínű, hogy a teljesítményt megdicsérik s kifizetik. De mi lesz, ha betér hozzájuk a Jó is? Aki magáért valóan szokott megelégedni. Tudod, aki elfogyasztja a jótevőjét! És ő is meg lesz elégedve! Megeszik vendéglőst?
