Volt eccer egy Giorgio Agamben nevű pofa, aki szerint a tragédia nem más, mint az igazak bűnössége, a komédia pedig a bűnösök megigazulása. És ezek a kategóriák bizony egyszerre ellentétesek és komplementerek .

p.s. Pardon, nem volt eccer ( mert hogy még mindig van!) , hanem azt mondta eccer egy... :)))

Hát nagy feladat lenne ennek fényében elmondani, hogy mikor volt tragédia és mikor komédia, ki lett tragikus, ki lett komikus. Mert hát a nézőpontok!

De hát pont erről van szó, hogy igazából nem választható szét.., még akkor sem, ha benne egymással ellentétes elemek sokasága volt/van jelen, hiszen ezek (még ellentétességükben is) kiegészítik egymást ... kvázi az egész úgy, ahogy volt - no pláne ahogy van - nem más mint tragikomédia..., ami nem jelenti, hogy egyes részletek, összetevők, szereplők jellemzően tragikus v. komikus voltát megkérdőjeleznénk. Annyit viszont mindenképpen, hogy meg kéne már tanulnunk végre, hogy nincsenek (soha nem is voltak) kristálytiszta, ellentmondásmentes helyzetek, csak egyoldalú, merev és életidegen szemléletmódok, megközelítések.

Ha az oroszok nem jöttek volna be és nem törik le a fegyveres ellenállást, hanem semlegesek maradnak (ezt persze eszük ágában sem volt megtenni, már csak presztízsből sem), akkor Magyarországon rövidesen kitört volna a polgárháború szerintem. A 45 előtti és utáni hatalmi csoportok kíméletlen harcot folytattak volna egymás ellen, csak abba beszálltak volna a hadsereg, az ÁVÓ, a rendőrség kussoló, lapító erői, akik a "forradalom" alatt laktanyáikban vagy rejtekhelyen kussolva rinyáltak. De az új hatalmi centrumok mellé feltakarva biztosan aktivizálódtak volna. Hiszen a nyitott határokon dőlt befelé a segélyszállítmányok alatt a fegyver, a lőszer... Így viszont, a szovjet intervenció egységfrontba rántotta össze azokat, akik csak a kényszer hatására voltak hajlandóak együttműködni. Az erőviszonyok hatására hamar eldőlt minden. Relatíve az emberáldozat is kevés volt és lett okunk megint sírdogálni sanyarú sorsunkon és apránként elfogadva a változtathatatlan, beletörődni, vagy benyalni. A disszidensek lakását , állásás el lehetett foglalni, Kádár konszolidálhatta rendszerét. Így se volt jó, úgy se volt jó, sehogyan se vol a' jó... Nekünk mindig más lett volna a frankó.

A Trendo jelezte horror szcenáriót – aminek egy lájtos változatát éljük át – Malvina igényének teljesítése hiúsíthatja meg. Most már csak a „meghiúsító” magatartás leírása és elfogadtatása hiányzik. Szerintem van ilyen.

A trendoi szcenárió nekem azért nem áll össze, mert, ha az egyik, mégpedig a második fele ( ami akkor történt volna, ha... ) igaz lehetett volna, akkor nem állhatott volna elő olyan "HA-állapot", hogy az oroszok (v. mások) ne akartak volna ide bejönni..., mert ugye akkor, egy vélelmezhetően másfajta hazai közeg csak egy vélelmezhetően egészen másfajta történeti múlttal - maga előtt - alakulhatott volna ki...
És azért ne feledjük azt sem, hogy ha a nagyanyáinknak töke lett volna..., akkor most mi se bazseválhatnánk itten...:)))))))))

p.s.
Egyébként meg ami a frankót illeti, se kisbetűvel, se nagy betűvel - Franko - nem vagyunk még túl rajta....:((

Azért, mert valami nem történt meg még megtörténhetett volna és ha valami megtörtént még történhetett volna más is.

@Luczifer:
Ez csak játék a szavakkal, méghozzá jó kövér általánosságban, így aztán azt az összefüggést, amire utaltam a kommentemben, nem írja felül..., továbbá az is probléma a trendoi szcénában, hogy az oroszok bejövetelét változónak veszi (vagy igen vagy nem alapon) de az itthoni közállapotokat nem, azaz azt állandónak, mindentől függetlennek tételezi. Márpedig az oroszok bejövetele nem csupán egy l'art pour l'art, mindentől független csákós-lovas katonázás volt. Annak, hogy így alalult megvoltak a sajátos történeti előzményei, összefüggései. Persze, így általában, ahogy írod, minden történhetett volna másként is, csak akkor most annak a körülményeiről beszélnénk.

És tévedés ne essék, én nem kifogásoltam, hogy trendo mert Ha-ban gondolkodni, az fontos dolog, azt értelmes agyak mindig megteszik, csupán arra kívántam rámutatni, hogy a felmutatott képlet kissé egyoldalura sikeredett.

Az oroszok most nem jönnek, mi meg nyírjuk egymást. Sto gyeláty? Már a nyíráson kívül.

@Luczifer:

Nagy jegesmedve vagy te Luczifer, csúszkálsz, csúsztatsz itt ide-oda...:)
Hát persze, mert valamennyire összetartozik a két dolog, mármint hogy anno mégis begyüttek és, hogy mi meg olyanok voltunk-vagyunk, amilyenek. Ezzel együtt és ettől függetlenül azért nehogy már összekeverjük az akkort a mosttal....

p.s. De hogy én se feküdjek már le egy helyre kis általánosítás nélkül - igaz megfontolandó általánosítás nélkül -, miszerint a jelen kérdéseinek megválaszolását nem árt összekapcsolni a múltba nyúló összefüggések megértésével. :)))

Nos, mivel képtelen vagyok törmören fogalmazni, második nekifutásra megpróbálok pontosítani. Én úgy látom, hogy ha az oroszok nem jöttek volna be akkor és úgy, ahogy tették (mint kiderült mostanában, éles viták voltak erről az SZKP KB-ben), a mi érdekcsoportjaink mindenképpen egymásnak estek volna. Akkor lett volna igazán nagy felfordulás, ha a nekibátorodott volt földbirtokosok egyházi segédlettel elkezdték volna visszakövetelni a kiosztott földeket. Akkor az addig kivárásra játszó falu is megmozdult volna, annál is inkább, mert a honvédség egyes alakulatai biztosan melléjük álltak volna. A rendőrség szétfutott, csak mint fegyverellátó bázis működött volna. Az ÁVO alakulatai sem biztos, hogy képesek lettek volna újjászerveződni, bár a Határőrség egyes laktanyáiban szobrozó kékparolisok talán igen. A görög partizán-emigránsok viszont kemény és ütőképes egységet alkottak volna, ha valaki felfegyverzi őket. És a nagyüzemi munkások egy része biztosan beszállt volna a hirigbe, mint ahogy az egyetemisták is, bár mindkét oldalon... Az a nagy kérdés, hogy a nyugati titkosszolgálatok egy polgárháborús helyzetben mekkora háttértámogatást nyújtottak volna a szocializmus-ellenes erőknek (tanácsadók, fegyver stb.)
És akkor vissza az elejére: Mindenképpen lett volna legalább egy olyan hatalmi csoport, amely előbb-utóbb behívja az oroszokat és akkor pont ott lettünk volna, ahol, csak sokkal nagyobb véráldozattal. Ez a játszma mindenképpen rosszul záródott volna, alapvetően a két világrendszer patt helyzete miatt.
Éljen Kávéházy Konrád, katonai aktaséf! :)))