"A hasonló vonásokkal, közös ügyekkel rendelkezők – a közösségek s ezen belül a nemzet – összetartó ereje az emlékezés."
...na meg a felejtés.... és nem pusztán azért, mert emlékezet és felejtés - akárcsak a jó és a rossz - viszonyfogalmak, kvázii , egyik a másik nélkül értelmezhetetlen. Tehát egy közösséget, egy nemzetet éppen úgy összetart(hat) , működési módjában meghatároz(hat) , az, hogy milyen emlékezések létrehozta cselekvések elmaradásainak ( azaz felejtések) mentén éli , alakítja, szervezi az életét, Tehát egy közösség összetartó ereje az emlékezéssel együtt a felejtés is.Namármost egy érdekesség! Minél inkább el akarunk valamit - tudatosan, szántszándékkal felejteni/felejtetni, hát az kérem annál mélyebbre tolódik bennünk, ami egyáltalán nem jelenti, hogy valóban elfelejtettük.
És én azt sem gondolom, hogy nincs, hogy ne lenne közös ügyünk, ügyeink. Bizony, hogy van, vannak, legfeljebb a felismerésük hiányzik sokszor.
S mivel hogy az erkölcsi törvények az emberek belső tulajdonságaiból, ill. a társadalmi elvárásokból következnek (nem isteni eredetűek) legfeljebb is "csak" önmagunknak vagyunk kiszolgáltatva (nem pedig "a bűneinknek"), amiből aztán következhetnek a legkülönfélébb elfogadott, nem-elfogadott stb. cselekvéssorok, -sorozatok.. S hogy ezek mifélék is lesznek, az csak és kizárólag a megnyilvánulásaikat követően válnak, válhatnak minősíthetővé, megítélhetővé.

A közös ügyek azért nem attól közösek, hogy te belátod, s jó szívvel ajánlod, hanem, hogy a közvélemény támogatása mellett csinálják. Még az emlékmű állítása se közös ügy. Nem vállalja senki.
Ráadásul a nem vállalás mellett tetszik, nem tetszik, vannak érvek. Különben is rakjuk tele az országot Veszprémtől Olaszliszkán át Tatárszentgyörgyig emlékművekkel? Ezek legalább annyi mélyítik a bajt, mint hozzák a megoldást. És ki kezeli a feszültséget? Petyhüdt a közvélemény. És ha van cigány ellenes. Nem akar értük senki se lelkiismeret furdalást, szégyent vállalni. Utána pedig majd ezt szégyellik. De ha közben egy roma kinyír egy gádzsót akkor … Ezért van az, hogy a bűneinknek vagyunk kiszolgáltatva. Az egyik szüli a másikat. Ráadásul tudjuk, hogy bűnöket gyártunk, bűnöket szülő helyzeteket.

@Luczifer: A közvéleményt nem azonos valamely szociális tárgyakra vonatkozó, tömegesen előforduló beállítódások, attitűdök összességével, De egy csoportnak egy adott esemény kapcsán kialakult általános érzelmi beállítódásával sem, sőt egy közösség érték- és normarendszere által meghatározott (közmegegyezés formájában megnyilvánuló) véleménnyel sem. A közv.legtöbbször a hivatalos véleményekre kimondott válasz, reagálás ami igencsak összetett képződmény, ezért is mondják, hogy ha innen nézzük alma, ha onnan nézzük fataliga. A közv. mindig a politikai-hatalmi erőtérben formálódik és mindig konkrét kérdésekre irányul, és nem mellesleg igencsal különböző véleményirányzatokat hordoz, kvázi nem konszenzuális, és nem tényeket, hanem szubjektív viszonyulásokat tartalmaz. Mindebből látszik, hogy milyen igaza (is) van Bourdieu-nak, aki szerint közvélemény márpedig nem létezik. Pontosabban konstruált jószág csupán. A lényeg, hogy tagadom, hogy ne lennének közös, közösségi ügyeink, ügyeink. És természetesen nem a parancsra, központi utasításra közösnek vállalt ügyekre gondolok...
És a közösségek helyzete is totális átalakulásban van, arról sem beszélhetünk és gondolkodhatunk ma már úgy mint száz évvel ezelőtt. Amellett, hogy az individualitás ( mint a nyugati társadalomfejlődés eredménye) egyáltalán nincs ellentmondásban (pláne nem feltétlenül) a különböző csoport-hovatartozások, közösségi kötődések iránti elemi szociális szükségletekkel, a helyzet sokkal bonyolultabb annál, mintsem hogy ennyivel leírható lenne, ahogy és amennyivel leírod.
Ami pedig az ember és szituáció viszonyát illeti, a kettő kölcsönösen hat egymásra, kölcsönösen formálja, generálja egymást, tehát ezért sem vagyunk és lehetünk kiszolgáltatva önmagunkon - ebbe az általunk teremtett helyzetek és azok visszahatása ránk (tehát e dinamikus!!! viszony) is beletartozik - kivül semmi másnak, illetve ha egy valaminek (ahogy te írod saját bűneinknek) igen, akkor ugyanúgy az összes többinek is .

Hátha jól értem először felemlíted, hogy hogyan vélekednek a kézikönyvek a közvéleményről, majd B. mesterre hivatkozva közlöd, hogy az, amiről a kézikönyvek vélekednek, az nincs, de vannak közös ügyek. (Amivel kapcsolatban nincs közvélemény!) Egyébként pedig az, amit csinálok butaság.
Nos, akkor képzeljünk el egy 16 fős 12 éves gyerekekből álló csoportot, amelyikben van öt cigány és 11 fehér. Remélem jól számoltam, az tizenhat. Van-e ennek a csoportnak közvéleménye? Hogyne lenne! Születik, változik, kihal, mérhető, ha van, érvényesül, stb. Aki akar valamit, akár csak létezni annak a közvélemény minősége megkerülhetetlen. Ha ott ez így van, akkor nemzet esetében is így van. Másképp, de így van. Nem magyarázom el a különbségeket és a kapcsolatokat. Aki nem hiszi járjon utána.
A csoport cigánygyerekek nem akarnak iskolába menni, a szüleik nem akarják őket küldeni. A tanító néni nem akarja, hogy jöjjenek. A fehér gyerekek se akarják. És így tovább. Mindenkit támogat a maga közvéleménye. Ha felsorolnál ezzel szemben, mondjuk öt élő közös ügyet. Ami centripetális erőként hat. Nem hathat, hanem hat. Ami alapja lehetne az emlékműnek. Mert ezt kéne összehozni. Nem általában, minden mindennel összefügg alapon, hanem konkrétan.

Nagy tévedés.
- Soha nem a kézikönyvek vélekednek...hanem a mögötte álló gondolkodó emberek!
- Nem azt állítottam, hogy nincs közvélemény, csupán azt, hogy Bourdieu-nek jó a meglátása, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy olyan és abban az értelemben nincs, ahogy azt használják, használod, ahogy élnek vele...
- Nem mondtam olyat, hogy amit csinálsz, butaság!
és akkor a konkrétumokhoz:
Az x csoport cigánygyerekei akarnak iskolába menni, és/mert a szüleik akarják őket küldeni. Számos tanító néni is akarja, hogy jöjjenek. X fehér gyerekcsoport is akarja. És így tovább. Mindenkitm így őket is támogatja a maguk vélekedése, véleménye, És nizony mindez nemcsak hogy hathat, de hat is! Nem tagadom, hogy nagyon nagy a restanciánk, még elégtelenek a hatások, de vajon melyik közös ügyünkkel kapcsolatban nem mondható el ua.ez., Igaz eltérő mértékben, eltérő súlyossággal. Az összefüggésekben való gondolkodás szükségessége pedig nem akár általában, akár konkrétan, minimumkövetelmény ahhoz, hogy bármilyen helyzeten javíthassunk, hogy érdemben legyünk képesek hozzájuk nyúlni!

p.s.
A Bourdieu-féle felvetésből következően azt is érdemes lenne átgondolni, hogy azon bizonyos "közvélemény -kutatások" eredményei, amelyekre közvetve te is utalsz, mennyire és milyen módon felelősek azokért a negatív sztereotípiákért amelyekkel a mai társadalmunk többek között a cigányságról is gondolkodik. Tudom, ez elsősorban is módszertani kérdés, de kérdés. Nem vagyok sem szociológia-ellenes, sem attidüd-, véleménykutatás ellenes sem, csak én is látom, hogy itt valami nagyon nincs rendben ezzel az egésszel.

Azoknak, akiket érdekel:

Pierre Bourdieu:
A közvélemény nem létezik

www.c3.hu/~szf/Szofi97/Sz97-03/Sz97-03-Area-8.htm