Az iszlámról beszéltek hozzám.
A gondolatmenetek egyike arról szólt, hogy Európa nem lenne Európa, ha nem lett volna iszlám. Az iszlám nélkül semmit se tudnánk. Gondolkodni se. Sőt azt a legkevésbé. Ez az egész, amit ma úgy hívunk, hogy Európa, beleragadt volna a középkorba. Még a dicső múltról se lenne fogalmunk, mert a görögöket is az iszlám közvetítette. Bukásukat itt az okozta, hogy nem fektettek kellő hangsúlyt a védelemre. Azt hitték, hogy a biztonság megvásárolható, azt hitték elég okosnak lenni. Meg szépen ezt azt csinálni. De a frusztrált szomszédok ezt nem tűrték. Kisöpörték őket. Aztán jött a másik vonal; szeptember 11. Itt változtak a szerepek. Itt az iszlám adta a frusztrált vadakat, akik vak gyűlölettől hajtva egy bravúros tömegmészárlást hajtottak végre. Amit követett az eddig úgy-ahogy nyugton ellévő többi frusztrált által kivitelezte szisztematikus tömegmészárlás. A fékevesztettek a hullákon kívül egyéb eredményt itt se tudtak felmutatni.