Az odáig rendben van, hogy a mostani szavazás megint egy dühödt protestálás volt. Az már semmiképpen, hogy a már megint (ki tudja hanyadszor?) megvezetett jónép ekkora felhatalmazást adott a mire is?!
Az még rendben van, hogy a győztes ünnepel, a hívek zokogva skandálják, hogy "megnyertük, megnyertük" meg hogy "Ria, ria, Hungária!", mintha a B-közepén ülnének. De ez már nem, hogy a vesztes kormánypárt ugyanazokat ülteti a megcsappant frakcióba, akik a fiaskóért vastagon felelősök.
Az már nem, hogy itt van a nyakunkon egy megválasztott parlamenti szarkupac, amelynek sem a győztes kétharmada, sem az ellenzéki egyharmad nem tudta hitelesen megmutatni, hogy mit is akar. És cinikus elemzések bizonygatják, hogy ez volt a legjobb taktika.

Hát mi tagadás, nehéz ügy!

O.V. forradalmat kiáltott, az erő győzelmét. Én meg pontosítok: itt bizony legfeljebb is a tehetetlenségi erő az, ami győzött kérem, aminek a hátán ez a későn érkezett , túlkoros-toporzékoló legkisebb királyfi (háta mögött a sok (régi) öreg fivérrel) felerölködött erre a "forradalmi csúcsra". Végül is, ha a népek azt nem látják, hogy mi áll érdekükben, azt vajon miként is láthatnák, hogy mi nem áll az érdekükben. Ezt az utolsó gondolatot nem is igazán a mostani választásokra értem, hanem a megelőzőre, arra a bizonyos "besárgult választásra", amikor is az egész ország (alul és/de legfőképp felül) totális színvakságról tett tanúbizonyságot. Namármost a helyzet ma legalább olyan aggályos , abszurd és röhejes, mint akkor volt, csak a papundekli-koronák és a csörgősipkák kerültek más-más fejekre. Azaz ma egy kicsit szarabbul állunk, mint anno, pontosan azért, mert már akkor észbe kellett volna kapni, méghozzá többeknek, ha nem éppen kifejezetten a sokaknak! Nevezetesen: ha anno a túlkoros királyfi megkaphatta volna az aranyfestékkel kipingált műanyagjogarát az ő kis mancsába, akkor bizony ma már - úgy pestiesen szólva - igencsak beljebb lennénk, beljebb lehetnénk. Mert változásra mindig szükség van, ez úgy hiszem, nem lehet vitás. Ezzel szemben csak tovább nőtt alánk, fölénk , körénk és persze belénk-bennünk a guanó, amitől is mára már totális a szürke homály a fejünkben és persze a szemünk előtt. Aztán, mint rendesen, ilyenkor jön el a csodavárás kora. A csodaváron meg ott áll a mi 21. századi csodaszarvasunk. Mindenki úgy hallja, úgy mondja, úgy érti, ahogy csak akarja.

- Csodaszarvas!
- Csodaszar-vas!
- Csoda-szarvas!
- Csoda-szar-vas!

"Fű kizöldül ó sirhanton,
Bajnok ébred hősi lanton."

:)) ::((

Orbán alig hibázott az elmúlt időszakban. Miért nem fordulhat elő, hogy egy nagyobb csapat esetében is ügyes?

@Luczifer:

Na, igen! A saját szemszögéből nézve nem, nem hibázott. És???? Akkor rendben?

Továbbá nem az a kérdés, hogy ügyes v. nem ügyes. (Nem véletlenül nem érintettem ezt az aspektust). Ráadásul nemcsak ügyes, de okos is (igaz, hogy a tisztesség, az már más kérdés)! Ez eddig sem volt vitás. Szóval a motíváció és a módszerek a kérdés Mert ugye a cél (ill. a mögötte meghúzódó motíváció) és a hozzá vezető módszerek megválasztásának mikéntje, azok számbavétele, értékelése nélkül nem lehet hibázásról beszélni, még a felvetés szintjén sem. És akkor még az elfogultságról, a még viszonylagosan tárgyilagos megítéléshez szükséges képességek hiányáról, no meg a beszariságról még nem is szóltunk.

OFF: ebengubat.blogspot.com/
ha van kedved, nézz bele

Nézd a Berlusconi mintát. A Milan játékosa azt mondja, hogy tündöklésének magyarázata a problémamegoldó képességében van. Ha követi, ha képes követni a mintát, akkor újra fogalmazhat sok mindent. Ha azzal akarja magát stabilizálni, hogy problémákat old meg ez egy vadonatúj stratégia, vadonatúj helyzet. Nem gerjeszteni a konfliktusokat, hanem kezelni. És ezzel táplálni a karizma forrását. Én ezt mondanám neki. És kikockáznám a Milan meccseit! :) (Ez csak tréfa.)

A problémamegoldó képesség az egy dolog. A lényeges mindig az, hogy ki számára mi jelenti a problémát, ill. ki és mit tekint éppen megoldandó problémának.

Egyébként a Berlusconi hasonlat stimmel. Nyilván ő is (B.) kurva hitelesen indíthatna erőteljes támadást a "(problematikusan) laza erkölcsök" ellen. Nem beszélve arról, hogy mindkét ficerét ua. a - számomra - gusztustalan fíling lengi körül. Még akkor is, ha bizonyosan és deklaráltan - akárcsak Berlusconi - ő sem tartja majd kívánatosnak , hogy a "klubja" túl nagy költségekbe verje magát a játékospiacon. ::)))))

Az van, hogy demokrácia van. Szabad választások voltak. Ezt mondanám, bárki nyert volna. Meglátjuk, mit kezdenek a választások nyertesei. Én drukkolok. És drukkolnék, bárki nyert volna.

Berlusconi azok problémáját oldotta meg, akiknek a teljesítményére szüksége volt. Legalábbis én ezt értettem. Egyébként mi a fenétől lett nagy ember? Nem beleszületett. Valamit kellett csinálnia! És ha ő a minta, akkor lehet, hogy úgy akarja stabilizálni magát OV, hogy elkezd problémákat kezelni. Ettől akar nélkülözhetetlenné válni. Miért nem lehet? Nincs értelme háborúzni, nincs mit megnyerni. Most csak a gondok győzhetik le.

@ZinczyKa:

Ezen azért már elég régen túl vagyunk! Tudod, az még nagyon nem elég, hogy képesek vagyunk elengedni amit el kell, ha az egész azért még a gatyánkban marad!
Nem is beszélve az értelmiséggel szembeni jogos elvárásokról, hogy ennél azért tovább is képes legyen nézni, látni, gondolkodni!

@Luczifer:

Számomra teljességgel hiteltelenné vált (igaz ezzel nagyon nincs egyedül). Ettől még osztom azt, amit az utolsó két mondatban írsz. Lehet bizonyítani. Tessék, tessék, tessék csak! Na meg aztán, ha még a macskák is választójogot kapnak, akkor aztán még engem is megvehet kilóra! ::)))

@malvina: Teljesen igazad van. Ugyanakkor az értelmiség lehet pozitívan gondolkodó is. A problémák megoldására fókuszálva. Lehet, hogy ez van otthon, én nem látom. Jó lenne, ha ez lenne, lehetne.

OV miniszterelnök akar lenni. OV okos és megérti, hogy ehhez kell egy ország. Másik neki sincs. Ha nem kezeli a konfliktusokat, a problémákat felnő mellette egy konkurens. Tegnap a harcban volt érdekelt, ma a békében. Ezt látnia kell. Vagy ha gondoljátok, hogy nem látja adjátok meg neki a telefonomat.

Ahhoz hogy valamiről pozitívan vagy negatívan kezdhessünk el gondolkodni, ahhoz először is képessé kell válnunk a tények, a folyamatok mögötti összefüggések felismerésére. Pontosabban, érzékelni, hol is tartunk, mégis mi a fene történik körülöttünk. És ami a lényeg, mindezeket folyamatukban látni. És legfőképpen saját véleményt alakítani ki róluk, és nem kövér, üres közhelyeket, frázisokat összelapátolni, mint "A problémák megoldására fókuszálva". és vajon az mi, ha nem pozitív gondolkodás, hogy "Nincs értelme háborúzni, nincs mit megnyerni. Most csak a gondok győzhetik le.", illetve a Lehet bizonyítani. "Tessék, tessék, tessék csak! "? Mert ugye ha egy értelmiségi ló vak, az még nem jelenti, hogy bátor is, de még csak azt sem, hogy pozitívan gondolkodik! ::)))

@Luczifer:

"Tegnap a harcban volt érdekelt, ma a békében. Ezt látnia kell. Vagy ha gondoljátok, hogy nem látja adjátok meg neki a telefonomat."

Ez egyrészt elkeserítő eufemizmus. Már ami a "harcot" illeti. Helyre kis háború volt az kérem, bármilyen kényelmetlen is ezt így a narancsos napfelkelte idején kimondani!!! És sajnos nem múltak el következmények nélkül. Éppen erről van szó. Mint ahogy a "békére" is azt mondom, hogy neked legyen mondva! Azt meg nagyon nem kívánom, hogy a te v. bárki telefonját megadják neki v. az embereinek!!!! Ennyire pesszimista nem vagyok. Sőt. Újra mondom: lehet bizonyítani! Tessék, tessék, tessék csak! Karácsonykor térjünk vissza rá! :::)))))

trendo

Sok az igazsága! Hajaj, de sok. Annyival látom másként, és értek egyet Lucziferrel, hogy egyszerűen nem lehet majd nem bizonyítani. Hiszen Itt az idő! (Csak az órát nem találjuk.) A kérdés, hogy mit bizonyítanak majd és mennyire jutnak benne. Egyébként is, szerintem a politikához a politikusnak u.úgy szerencse (is) kell mint a bonvivánnak a színpadon! és ezeknek a későn érkező fiúknak egyrészről a szerencséből, de a szerencsétlenségből is kijut, ahogy látom. Egy biztos, én izgulok, és őszintén mondom nem azért, hogy belebukjanak! Ezzel együtt én is készülök, mindenre fel! ::)))