Én szeretlek Lucifer. :)

Furfangos vagy Apám ::)) Most nyilatkozatokat gyűjtesz, mi? Hát jó, én letétbe helyeztem az alábbi nyilatkozatot egy közjegyzőnél. Bármi megtörténhet ugye.

NYILATKOZAT

Alulírott ZinczyKa, született Malvina blogján, 2008. 10. 23-dikán, leánykori nevem Kazinczyné, kijelentem, hogy újdonsült apámat szeretem.
Neki engem ezért viszontszeretni nem kell. Embert e célból ölni nem fogok, munkámba biztosan nem menekülök, és Fassbinder filmeket sem vagyok hajlandó korlátozás nélkül elviselni.
Ezen nyilatkozatot szellemi képességeim teljes birtokában, önként, minden kényszerítő körülmény és ráhatás nélkül tettem.

2009.04.22.
aláírás

Életeket mentettetek meg! A szomszédom könnyes szemmel kézcsókjait küldi.

A szomszédod???? Nem értem. Már megint.

Nem nyírom ki. Megúszta. Féltette a vacak kis életét.

?? Tőle remélted a szerelmet? Mert ugye a posztban ... Ha jól emlékszem ... Na jó, én megértő gyerek vagyok ::)) Ezen ne múljon a felhőtlen kapcsolatunk.

Miből gondolod, hogy ezen a héten elmarad a szombat? (kifele) Ezt megint nem fogja érteni. Nekem se könnyű.

Nem gondoltam. Tartjuk a sábeszt?? (kifele) Nekem sem könnyű. Az új szülőkkel csak a gond van.

Azért én helyesbítek: Edu nem gyilkotl, embert ölt! A kettő azért nem ugyanaz!

Lányom! Nem csak gond van, hanem sok a gond.
Malvina! És miért nem gyilkos az úr?

Azért, mert , mégha vitatható is, - én is így gondolom -, hogy bármi keresnivalója is lett volna a balkáni háborúban, akkor sem előre megfontolt szándékkal ment oda valakit, valakiket meggyilkolni. Mivel háborúba ment, nyilván benne volt a pakliban az, hogy vagyőt vagy ő mást/másokat le fog lőni! Na de harcban, harc közben lelőni valakit az mindenféleképpen más megítélés alá kell hogy essen annál, amikor valaki pl. személyes bosszúból meggyilkol valakit. Valóban nem érzed a különbséget? Ilyen alapon minden besorozott katona gyilkos, aki különböző ütközetekben, utcai csatákban stb. szembetalálva magát a másik puskacsövével, előbb húzta meg a ravaszt.

Minden háborúban megkülönböztetik maguktól a katonák azokat, akik a szó szoros értelmében gyilkolnak. Tehát még az emberöléssel járó úgymond "szakmákban" dolgozoók, harcolók is distinkciót tesznek gyilkosok és harcosok, gyilkolás és katonai, háborús áldozatokat maguk mögött hagyó katonák között.

Nem. Ezt az urat a kutya se sorozta be, a kutya se hívta harcolni, a kutya se támadta meg. Ő minden kényszer nélkül önként pusztított. Ez az úr beszélt hat nyelven kiváló iskolákba járt, tudnia kellett, hogy mi folyik Jugoszláviában. Tehetett volna a háború ellen, de nem tett. Kinevezett valamit igazságnak és annak leple alatt gyilkolt. Tehetett volna mást is.

@MALVINA: Bár a különbségtétel egyébként jogos, technikai értelemben az élet kioltása egyformán adott.
@Luczifer: Ez is nézőpont kérdése, de remélhetőleg van a gondok mellett még nemgond is. Az egyensúly kedvéért.

Az indifferens, hogy besorozták vagy sem! Az pedig, hogy kinyek mi kényszer, az elég különböző lehet. És aki háborúba megy, nem kifejezetten a pusztításért! Nem vagyok háború-párti, de idealista álomodozó sem. És minden, ami emberi , lehetetlen, hogy csak egyféle megítélés alá eshessen.

p.s. És hát a háború is emberi, akármennyire is ég a klaviatúrám, mialatt ezt idevakarom!

Már hogy lenne indifferens?! Megyek, vagy agyonlőnek, vagy megyek, mert tetszik. Mi az, hogy kinek mi a kényszer?! Engedelmeskedett gyilkos hajlamainak. Ezen kívül milyen kényszer volt? Mi történik a háborúban, ha nem pusztítás? Ha valaki odamegy, mit akarhat ott még ezen kívül csinálni. Ha nem ápolónő. Ráadásul tök fölöslegesen nyírták ki egymást. Meg azt a rengeteg civilt. A háborút meg nem ők döntötték el, hanem az amerikai légierő. Ők csak gyilkoltak.

Ő úgy érezte, az a kényszere volt, hogy a kisebbek, a kevesebbek mellé álljon! És nem azért ment, hogy gyilkoljon. A spanyol polgárháború önkéntesei is gyilkosok voltak? Nem. Edu embert/emberket ölt, de egyáltalán nem élvezetből tette. A belső kényszere sem emberölésre (pláne nem gyilkolásra), hanem a mindig a történések közepében való kockáztatásra hajtotta. Az amerikaiak is embert öltek, akkor ők is gyilkosok, csak azért mert felhatalmazásul volt a vállukon???? Ne hülyéskedjé' má'!!!

@ZinczyKa: Ember és szándék soha nem választható külön!

@MALVINA: Persze, hogy nem. De azért kényszer ide vagy oda, az emberölés nem tartozik a pozitív tevékenységek körébe.

Meg a racionalizálás se választható külön. Már arra gondolok, hogy az is hozzátartozik az emberhez. Én 91-ben jártam arra, emberrel nem találkoztam, aki önrendelkezni akart volna. Aztán beálltunk a dubrovniki strandra a menekültek közé.

@ZinczyKa: Ezt senki sem állította, olyannyira nem, hogy nem is erről folyik a diskurzus.

Az hogy kinek mi és mely helyzetekben racionális, az soha nem egyértelmű. Az kérem kultúrák, helyzetek és személyiségek, és még sokminden függvénye. Ha Edu pár száz évvel előbb születik - bár csak körül kell nézni a nagyvilágban, és láthatjuk, ez még a jelenben is elfogadható -, senkinek eszébe se jutna kifogásolni a tetteit. (Hangsúlyozom, nem szándékos gyilkolásról beszélek!). Ami pedig az önrendelkezést illeti, hát erről oldalakat lehetne írni, miminden fogható fel annak, és mi mindent elfogadunk önrendelkezésnek és mi mindent nem, és vajon ezt miért, ha azt nem. Az az érvelés pedig igen egyszerűnek és irrelevánsnak tűnik fel mindig előtem, ha valaki azzal jön, hogy ő és az ismerősei. Szóval ez az ember egy meglehetősen problémás és zavaros valaki volt, de bizony önmagán túlmutató mindaz, amit és ahogyan tette. És ez bizony fontos dolgok átgondolására készteti az őt szemlélőket. És bár törekvéseit , pontosabban tettet egy totálisan elmagányosodott ember hibás és téves problémamegoldási cselekvéssorozatának gondolom, mégis állítom, hogy bizonyos igazságai megvoltak. Ha más és több nem is, az mindenképpen, hogy egyfajta markáns kritikáját - méghozzá lényegében egy abszurd komédiába hajló módon - adta a mi elhalt, megmerevedett klisékbe fulladt társadalmainknak. Ez még akkor is így van, ha a levonható tanulság elbillen abba az irányba, hogy lássuk, amit Edu csinált az sem megoldás, az sem vezet semmi jóra. Aki még nem olvasta a verseit és írásait, ajánlom legalább kukkantson bele, és akkor garantáltan világosabbá válik, hogy miről is vartyogok itten.

Én oda azt írtam, hogy az ember racionalizál – indítékait álcázza – és ez különösen gyakran megesik azzal, aki gyilkol. A gyilkosságok meghirdetett okát, hogy a horvát nép önrendelkezni, akart különösen ezen az áron nekem mindmáig nem sikerült verifikálnom. Pedig igyekeztem. Ma már újra körbegyűlöl mindenki mindenkit, de ennek gyűlölködésnek az újraélesztésében ezek az urak - uniformisuktól függetlenül - kivették a részüket. Egyébként a békés megfigyeléssel, az úti beszámolóval mi a bajod. Forrás, mint a többi. Miért kevésbé hiteles, mint azé, aki épp gyilkol.

Kifejezetten cáfolom, hogy Edu indítéka a gyilkolás lett volna, mint ahogy embert ugyan ölt, de nem volt gyilkolt! Belátom, hogy valamennyire releváns véleményhez ismerni és olvasni is kellene őt! Ami pedig a békés megfigyelés és az általad használt "gyilkol" között van, létezik, az bizony igen hatalmas egy távolság. Edu pedig ebben a köztes térben létezett. Akár látják ezt, akár nem! Tudod, az az érdekes, hogy benne többek között a felete-fehér látásmódját nem toleráltam, és igen kevés kivétellel, pl. Bacher Iván, Kepes András stb. a legtöbben pontosan olyan fekete-fehér látásmódot felmutatva próbálnak egyensúlyt találni ezen figura és a saját értetlenségük között.

nol.hu/megmondok/bacher_ivan/lap-20090420-20090420_2-10

p.s.
Mikor és hol állítottam én olyat, hogy a békés megfigyelés, az úti beszámoló nem forrás, és hogy kevésbé hiteles lenne mint azé, aki épp gyilkol????? Én csupán annyit állítottam, hogy a "de én, a de velem... stb" kezdetű tapasztalatokon túlmutató érvelés nem nélkülözhető semmiféle vitában.