egy új hely

miért kell a blog?

"hátha valakinek örömet okoz, hátha valakit bosszant"

ki Luczifer?

Tulajdonképpen mindenki tudja, nem más ő, mint a sokat akaró kirúgott arkangyal, a világossághozó. Az egyik tény, a másik beváltatlan ígéret. Zuhanás + egy impozáns program elhalasztva. Azt hiszem ez teljesíthető.

kanyar a sugárúton

Luczifer = lucifer, illetve lucifer = Luczifer. Tudom, ne mond, de így a biztos! A változtatás nem azért történt, mintha bármi bajom lett volna a luciferrel. Meg voltam vele elégedve, bevált. De mit lehet tenni, ha a kiscicákat Lucifernek keresztelik és ezt követően a lelkes gazdák a világ összes lehetséges módján regisztrálják a cicusukat. Lucifernek a cicák nem hagytak egy talpalatnyi helyet sem. Hitted volna?

és azokat, akik csak itt férnek meg egymással

felnőtt látogatóknak

friss topikok

  • Indiáner: Hát mit tehet egy falkavezérrel? Követi! (2013.03.27. 22:18) Asszimiláció
  • Izabella.Jones: Blog revival, yes! ::)) Egyébként érdekes, hogy nem budapesti lakosoknál is megfigyelhető a kór. M... (2013.03.12. 10:56) Budapest szindróma
  • : Találtam egy honlapot, amelyre belépve, belépési csomagtól függően minden beszervezett tagod után ... (2012.03.29. 16:25) Egyszerűség
  • Dig, Lazarus!: Akiket nem lehet becsapni! Kiállnak a kormányfô mellett, aki egyedül képes feltétel nélkül elfogad... (2012.01.24. 13:16) Százezrek tüntettek
  • Biedermann: Óh, ez a dallamos német nyelv! :) Boldog Karácsonyt! (2011.12.24. 16:18) Boldog Karácsonyt!

naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

címkék

címkefelhő

III. Richárd

2008.12.08. 12:46 | Luczifer | 6 komment

A diktatúrák a történelem krimijei. Izgalmas róluk olvasni, átélni szintén, bár ez utóbbinak, ha sikerül is az élvezeti értéke szerényebb. Legalábbis az átlagembernek. Mert tudjuk, van, aki keresi, élvezi a veszélyt, a szenvedést. Igaz, a megnyilatkozók között sokan csak a szalonfenyegetettségig merészkedtek. Sohase éltek védőháló nélkül, sohase tudták mi az, ha a létezést a látszat elismerés, (phantom acceptance), a látszat normalitás (phantom normalcy) sem támogatja, ahol a fenyegetettség hézagmentes, amihez képest Goffman terepei vágyálmok, és ha megvalósulnak az maga lesz a paradicsom.   

III. Richárd az, az uralkodó, akiből Shakespeare Vilmos csinált valakit. A Diktátor, a Gonosz prototípusát. Shakespeare elmondat vele két mondatot, „úgy döntöttem, gazember leszek”, majd „országomat egy lóért” és e két mondat – két zárójel? – közé beírja a tragédiát, a gazemberség, a diktátorok örök tragédiáját.

A karrier a mindent felrúgó frusztráció motiválta gazemberség választásával indul. Richárd gazember lett, mert gazembernek választotta magát. És mert tehetségesnek bizonyult a maga választotta úton megcsinálta a gazemberség birodalmát. A választása; megtorlás. A kirekesztettségét okozó külső és belső torzsága miatt a kirekesztőkön áll bosszút. Mindenkin. Azt mondja, hogy az élet megveti, ezért ő megveti az életet, azt mondja nem játszani született, nem tetszelgő tükröknek udvarolni, hanem büntetni. Revánsot venni, gazembernek lenni! És ezért aztán játszik és tetszelgő tükröknek udvarol. Hogy megvalósuljon nagy álma, a gazemberség diadala, a megalázás szolgáltatta elégtétel. Amikor gazembernek választja magát, nem egyszerűen a köznapi értelemben az érdekek szerinti gátlástalanságok sorát választja, hanem egy fel- és beismerésnek enged. Fel- és beismeri, hogy nem tud másnak lenni, fel- és beismeri, hogy őt csak a reváns élteti, csak gonoszságra képes. A választás azt jelenti, hogy nem hadakozik felismert önmaga ellen, úgy dönt, enged önmagának, élvezi önmagát, az önmagában rejlő lehetőségeket. Kiszolgálja önmagát. És ezzel Gloster hercege készen áll, hogy megvalósítsa a gazemberséget. Ha a sors teret nyit. De ő mindenesetre kész.

A sors teret nyitott. A gazemberség birodalmában a részvétel alapja az aljasság, az aljasság sorozatos próbája. Itt az aljasság mélységeinek nincsenek korlátai. Normál állapotban, ez a szabadság csak a másik csoporttal – az ellenséggel – szemben áll fenn. Velük bármit meg lehet tenni. Ez itt még az inas státuszhoz is kevés. Itt a feladat bárkivel szemben, bármikor, bármit, megtenni! Miért is? Itt az maradhat versenyben, életben, aki minél hatékonyabban, minél több aljasságot tud kivitelezni. Mit is szolgálva? Aki itt nyerni akar, annak át kellett gazemberkednie magát a győzelemig. Mi is a győzelem?  

Ezekre a kérdésekre a kispolgár kívülállónak nehéz válaszolnia, mert ami ma cél, az holnap nem az, ami ma hasznos, az holnap nem az, és így tovább. Folyik a pókerezés, ahol csak egy maximális tét van és az maga az élet. Aki nyer, az mit is nyer? Látjuk, de nem merjük elhinni. Aki nyer, az legyezgetheti a hiúságát, addig, amíg nyer. És mindenki nyerni akar, és mindenki úgy döntött, hogy gazember lesz. Csak ők még nem jelentették be. Legalábbis nekünk.

Gloster a hiúságból építi borzalmas világát. Mindenkit megkísért, és mindenki megkísérthető! Mindenkivel elhiteti, azt, amit hinni életveszély, hogy ő az, akiben hinni érdemes. Hogy ő valaki, ő osztja a hiúság balzsamát, a vagyont, a rangot, a hatalmat, az érdemeket, az élet értelmét. Akarod a méltóságot, a vagyont, amikor a sokak tömegei mezítláb tolonganak? Fordulj hozzá, aljasságodért megkaphatod. És mindenki ezt választja. Nincs ember, aki igaznak bizonyulna. A legmélyebbre asszonyok süllyednek. Döbbenet. Apjuk, férjük, gyermekük gyilkosának lesznek férjei, kerítői. Miért is?  Táplálandó a hiányzó önbecsülés helyére tolakodó hiúságot. Ez a vég. Türelem, méltányosság, hűség, teljesítmény kiiktatva. Fel sem merül.

Amikor Richárd műve kész, vált. Amikor a gazemberség intézményesül, már nem érdekli, hogy hisznek-e benne, vagy sem. Különben is, ha valaki rájön a titkára, hogy nincs titka, a lelepleződésnek már nincs jelentősége, már működnek a zsarnokság automatizmusai. Kérdezni, kételkedni tilos; felségárulás. Már nem udvarol, már nem az ígérgetés adja hatalmát, hanem az ígéreteinek megszegése. Már nem egyszerűen megszegheti a szavát, már meg kell szegnie a szavát. Erőt kell mutatnia. Behódolás, vagy halál. Már csak ő lehet hiú, a többiek csak söpredékek lehetnek. De kinek kell behódolni? A zsarnokság – mondják – az uralkodás legabsztraktabb formája. A zsarnokság technika. Ezért van az, hogy a zsarnokok nagyon hasonlítanak egymásra. A zsarnokok Richárd köpönyegéből bújtak elő – mondják. És mind elbukik, és aki utánuk jön az sohasem zsarnok, míg el nem bukik.

 ***

Ezzel elintézettnek is képzelhetnénk az ügyet (= okosnak hihetnénk magunkat), ha nem jönnének a Shakespeare Vilmosról szóló tudósítások. Ezek szerint a Mester meglehetősen nagyvonalúan bánt a tényekkel. Fact and fiction, Dichtung und Wahrheit, álom és valóság. Csak olyan forrásokra hagyatkozott, csak azokból építkezett, csak olyan történetet állított színpadra, amelyek a Tudorok elvárásainak megfelelt. Ezen nincs mit csodálkozni – oktatnak a történészek – aki az angol történelemnek ezt a korszakát csak úgy nagyjából is ismeri, érthetőnek találja, hogy Shakespeare cseppet sem ragaszkodott, ragaszkodhatott a történelmi igazsághoz. A hírek szerint a Gazembernek a számlájára írt gyilkosságokhoz – VI. Henriket leszámítva – például semmi köze se volt. Az, hogy ki ölette meg a hercegeket a Towerben a mai napig nem ismeretes. Az is megfogalmazódik, miszerint Gloster hercege nem is volt testi fogyatékos. Maga a gazemberség választása is sántít. III. Richárdnak kiváló kapcsolata volt édesapjával, a York ügyért küzdő derék harcossal. Élete valós tetteit legalább annyira motiválhatta az apai minta, mint a gazemberség választása. Sőt. De a York-i küldetés választása ott és akkor nem tette volna kapóssá a darabot – mondják szárazon. Summa summarum a gondolatsor vége, hogy a III. Richárd – ugyanúgy, mint Shakespeare csaknem valamennyi történelmi darabja – nem egyéb Tudor-propagandánál, amelyet Erzsébet királynő gáláns dotációja – és persze Őfelsége kormányának propaganda-osztálya! – ihletett. Ami érvényes az tehát nem érvényes. Más az érvényes. De ettől a mástól érvényes lesz az, amit az előbb érvénytelenítettünk. Az ügynek ez a tanulsága, de ez nem az, amire gondoltunk, illetve az is, de az csak lehet, mert ... Belezavarodtam. Kezdhetek mindent elölről.

 

Címkék: kádár diktatúra shakespeare richárd

A bejegyzés trackback címe:

https://luczifer-bazar.blog.hu/api/trackback/id/tr88720860

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

EL LOBO - A farkas · http://joljarok.hu/blog 2008.12.08. 22:14:36

Szerencsénkre a műalkotásnak létezik egy olyan tulajdonsága, mint a Rubik-kockának. Ha nem tetszik a Tudor-propaganda, nézd egy másik oldalát. Mondjuk az általános érvényűt :-)

MALVINA · http://komedias.blogspot.com 2008.12.09. 02:48:02

Én meg nem igazán értem miért lenne probléma, hogy ez a zseniális remekmű rendelésre vagy sem készült? Mi lett volna a művészettel, ha a reneszanszban a portrékat nem rendelték volna meg pl. a Mediciek. Az sem valószínű, hogy nem a megrendelő ízlése szerint készítették volna el a kor zsenijei a remekműveiket. Ez a Tudor-propaganda egyébként az 1920-30-as években kapott lábra. Azóta már többen megcáfolták, azt állítva, hogy III. Richard ha nem is az összes, de jópár gyilkiosságnak aktív részese volt. Ez egyébként a dráma szempontjából teljes mértékben irreleváns.

Ami meg a III. Richardot illeti, én soha nem az ő személyében látom a dráma lényegét, hanem a környezetében. Mert meggyőződésem, hogy mindig az hívja elő az efféle magatartásokat, viszonyulásokat. Számomra pont az a megdöbbentő, hogy ez a torzó pontosan azt mutatja meg, hogy a világ pontosan olyan mint ő, illetve fordítva! És mindig ebben látom a darab örök aktualitását. Egyébjént vállalva a vádat, hogy esetleg fenimistának leszek kikiáltva, de miből gondolod, hogy a nők mélyebbre sülyednek a bűnben, a gyarlóságban mint az egymást gátlástalanul gyilkoló hataloméhes.férfiak. .Shakespeare-ben éppen az a csodálatos, hogy millió színét tudja megmutatni az érzelmeket, azok születésétől a teljes ellentétbe fordulásukon át, egészen az önfelzabálásig. És nála ezért nincs soha maradéktalanul bűnös és ártatlan figura. Emiatt nagyon nehéz írni, állításokat tenni a drámáiról, mert majdnem úgy van, akár az életben, hogy a bennük fellelhető igazságoknak az ellenkezője is ugyanolyan létjogosultsággal bír. Ettől olyan súlyosak és mégis mozgalmasak, vibrálóak ezek az egyedülálló, és szerintem soha meg nem haladható alkotások.
Egyébként, ha jól értem, az írásod végére te is eljutsz - mégha bizonytalanul is - idáig.

Luczifer 2008.12.09. 09:10:26

Az egyszerűbbel kezdeném. Az asszonyok aljassága:
Lady Anna, hozzámegy férje, apósa, apja gyilkosához. Egyszerűen „elcsábul”, nincs semmi erőszak, rászedés, stb. Erzsébet királyné, fiai gyilkosához adja lányát. Rábeszélődik a kerítésre. Igazából itt sincs erőszak. Kvázi adásvétel jön létre. A legbensőbb kapcsolatokat árulják el. Az urak ehhez képest kezdők. A darabban Margit királyné az, aki Elektraként bolyong és várja ellenségei vesztét. A valóságban állítólag ura halála után ki se mozdult otthonról. És ez utóbbi jelzi, hogy bizony Anna, Erzsébet, amit tettetek nem volt kötelező. A valóságban.
***
Ami nehezebb, és nem fog menni másodszorra sem, az a darab karrierje. A III. Richárd a diktátorok / diktatúrák prototípusa lett. (Propaganda) Egy rendesebb diktatúraelemzés Richárd nélkül el sem képzelhető. Igen ám, de ez a munka legalább annyit láttat, mint torzít. Legalább annyira eltakar, mint feltár. A munka remek, amikor vastag vonásokkal felvázol egy-egy diktatúraelemet, például, frusztráció, hiúság, de károkat okoz, amikor másokat kihagy, pl. kötődések, teljesítmény. A darabnál ez megbocsátható, de ennek a megbocsátásnak az árát, a diktatúrák megértésénél fizetjük meg, amikor a darab gondolati trendje mentén akarunk a valóságban eligazodni. Ott a gond, hogy prototípus lett. Jól sikerült a propaganda!
***
A képen egyébként Kádár. Úgy, ahogy élt. Semmi sem látszik belőle. Minden rámondható. Lehet, hogy van benne III Richárd, lehet, hogy nincs. Lehet, hogy csak propagandát tudunk róla, lehet, hogy nem. Ő is, mások is vetítettek. Mi meg dörzsöljük a szemünket. A valóságot, a hagyatékot pedig nem tudjuk kezelni. És nem csak én.

MALVINA · http://komedias.blogspot.com 2008.12.09. 23:19:55

Mi az, hogy "nincs semmi erőszak" ? A nőket pontosan ugyanaz a hataloméhes és könyörtelen világ veszi körül mint a férfiakat. Csakhogy a nőknek régen is, és még ma is egészen más eszközök állnak /állhatnak/ a rendelkezésükre mint a férfiaknak. Az, hogy egy férfit, mégha gyilkos is, soha nem tud úgy bemocskolni az erőszak e végletes formája mint egy nőt, az kérem vastag előítéleten alapul. És persze a férfiak számára sem volt kötelező - ahogy a darabbeli nőkről írod - a gyilkolás, a gonosz ármánykodás.

Ez bizony nehezebb. Mármint a művészetértelmezés, a művészet és valóság kérdése. Ebbe most nem is lenne okos dolog belemászni, de azt azért mégis leszögezném, hogy a valóságnak a művészetet felróni, a művészetet rajta számonkérni még csak-csak de a művészetnek felróni a valóságot , azt számonkérni rajta, hát azt azért mégse!!!

"Ott a gond, hogy prototípus lett.". Szerintem meg nem lett az. Mert nem lehet az. Hiszen nincs már hozzá egész világ, csal fraktál-világ van, és ezért nehéz kezelni bármiféle hagyatékot. A másik pedig az, hogy a gonoszt nem Sh. és nem III. Richard teremtette meg.
Ezeket a figurákat az élet hívta elő, és legelőször nem a reneszánszban. Ami modern a III. Richardban az az, hogy ő maga választotta magát , méghozzá gazembernek! A mai potentáltak egyébként még rendes gazembernek sem mennének el, még azt is képtelenek konzekvensen végigcsinálni. És azért a legfontosabbról azért mégse feledkezzünk el! A lelekiismeretről! Richardban bizony megszólal!

Luczifer 2008.12.10. 09:28:59

Nézd nő ügyben ne nálam reklamálj, hanem a Shakespeare-nél. Richárd - aki Anna apjának, apósának, és férjének gyilkosa - szerelmet vall Annának a szerelme hullája mellett, és az asszony bebújik Richárd ágyába. Azért ez több, mint, egy laza barát, vagy felségárulás. Erzsébet dettó. Ő a lányát dugja Richárd mellé.
A prototípus említésével nyilván nem arra céloztam, hogy Richárd előtt nem volt gazember uralkodó. Ebben sincs első, mindig vannak előképek. A prototípusról szólva arra gondoltam, hogy a diktatúrák elemzői előszeretettel veszik elő ezt a modellt és azt látják, amire ez felhívja a szíves figyelmüket. A mi diktátorainknál mondjuk Rákosi esetében akár mehet is, de Kádár esetében már közel sem ilyen egyszerű a dolog.
A gazemberség választásánál ismétlem félő, hogy egy propaganda ötlet. Jól szól. A valóságban lehet, hogy egyszerűen ment a papa pályáján. Sose tudjuk meg. Shakespeare-rel egyébként semmi gondom.

MALVINA · http://komedias.blogspot.com 2008.12.10. 11:59:09

Nem reklamálok, mert nem reklamálhatok, max. értelmezhetek. Minden értelmezés saját magunkról szól. És ez a diktatúrák elemzőire is igaz. Attól, hogy ők mit látnak bele, mit emelnek ki a darabból - aminek egyébként sokal több olvasata, üzenete lehetséges, mint azt sokan képzelik - az egyes egyedül őket rajzolja körül. És az meg, hogy egy mű akár "propagandaötletből" születik semmit nem jelent. Ami valanit is jelent, az az, hogy milyen alkotás születik belőle. Egyébként meg, ha jól belegondolunk, akkor minden mű, minden üzenetet, mondanivalót hordozó alkotás tekinthető akár még propagandának is, hiszen az alkotónak a világról szóló véleményét terjeszti. ::)
süti beállítások módosítása